< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Máriapócs, avagy Hodigitria 2010

| Mobile | RSS

Máriapócs, avagy Hodigitria 2010

2010. október 10. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Magazinunk meghívást kapott az országos zarándoklatra, Máriapócsra. A zarándoklat Pócspetritől- Máriapócsig 4 km –s gyaloglást jelentett A Kegykép zarándokútján, amit a Görögkatolikus Egyház a hazánk ifjúságáért, családjainkért ajánlott föl. A zarándoklat vezetője Sándor atya volt.

Találkozás a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán. A meghívott vendégek, keresztény újságírók, tévék, rádiók képviselői voltak. A fogadtatás méltó a zarándokút nehézségéhez, ami viszont felemelő érzéssé vált a résztvevők számára. Sándor atya a Magyar Görögkatolikus Egyház alapításának centenáriumára készülődő csapat vezetőjeként  ismertette egyházának programját; – a legmegrázóbb része az alagsor mélygarázsában felállított kiállítás, ami a fiatalok italozásáról, a dohányzásról, a drogfogyasztásáról, s egymás elleni erőszakát mutatta be, valamint, a családon belüli erőszakot, a vérengzés pillanatait, amit a férj, az alkohol hatása alatt tett, s nem csak az édesanya személye volt a cél..  E megrázó képsorokat a helyszínen felállított televíziók hangtalanul a maga véres valójában érzékeltette! A dohányzás rákkeltő hatásairól homogén pillanatokat láthattunk,pl., a fiatalok nikotin-drog éhsége mire készteti a 11- 13- éves gyerekeket… Törnek, zúznak az utcán, nem tisztelik a családjukat. Szembeszállnak az édes anyukkal is, csakhogy megszerezzék a kábítószer árát! A vér, az erőszak, a drog, a nemi erőszak látványa számomra egy lelki citromfacsarás fizikai fájdalmát hozta a felszínre. A pincében kialakított utakat, panelek, halászhálókon lebegő elszáradt falevelek, a sejtelmes fény játéka, a három szín szándékos megválasztása légszomjat okozott… Órákig a hatása alatt álltam! A lelkem megnyugvását a görög-bizánci ének dallamos játéka jelentette, ami a tenger felett lebegő megnyugvássá vált. Az azt követő egyházi gasztronómiai élmény szárnyakat adott…

Mi újságírók nagyon vártuk a zarándoklat kezdetét. Ám előtte elvittek bennünket az „Örökösföld” nevezetű szenthelyre, ami Nyíregyháza panelközpontjában szerényen húzódik meg. A liturgiára készülődő Tamás atya már a bejárat előtt toporgott. Az egyházközösség tagjai barátsággal, szertettel, s görög finomságokkal fogadták az érkező zarándokokat. Felsorolni is nehéz lenne az étkeket, s nem beszélve az édességek kavalkádját… A zarándokútra készülőket megtisztelte a Megyei Közgyűlés Elnöke, aki jókívánságait fejezte ki a résztvevőknek, s arra kért bennünket, vigyük hírül a görög katolikusi közösség jó hírét. Máriapócson, a zarándokházban csendesedett el az élményektől megfáradt újságírók, rádiósok csapata.

Reggel busszal mentünk a kegyképhez Pócspetrire, ahol, a kegytemplom, s a környező kegykép történetének ismertetése történt. A megható, történelmi eseményekkel gazdagon tűzdelt előadás valósághűen ecsetelte a színes beszédjében Sándor atya. Imádkoztunk Szűz Máriához, kinek karján a kisded ült. Ezt követően elkezdődött a négy kilométeres zarándok utunk! Lelki vezetőnkkel végig „énekeltük” a göröngyökkel terhelt utat. Felemelő- magasztos érzést váltott ki belőlünk – Kegykép útján – megszólítani az urat, és Szűz Máriát. A hideg csípte orcánkat, ám, mi dacoltunk az érkező téltábornokkal! Utunk felénél pillanthattuk meg azt a helyet, ahol János Pál leszállt helikopterrel, hogy megáldja a zarándokutat! Emlékobeliszk áll a helikopter leszállási helyén.

Máriapócsra énekelve, egymás kezét fogva érkeztünk. Így léptünk be a Szűzanya templomába. Az ember gyűrű kettényílt, mint a Vörös tenger azon a bizonyos nappalon. Megálltunk a Könnyező Mária ikonja előtt. Többünk szemében láthatóvá vált lelkünk gyengesége, a könny!? Az atya imával fogadott, s beszélt az újságírók fontosságáról, a közös munka előnyéről, a média jelentőségéről. A tömeg áhítattal hallgatott. A templomban egy gombostűt nem lehetett volna elejteni. A Dóm baloldalán fent, pihent, akiért tettük a zarándoklatot. Hálásan, büszkén tekintett felénk! Felmentünk a falépcsőn, megcsókoltuk, majd megérintettük ikonját. Éreztem, bizsereg a tenyerem! A lelkem, a testem szárnyalt a szabadság felé. Elérzékenyültem! Soha nem hittem volna, hogy ekkora hatással lehet rám egy „kép”! Megkértem Sándor atyát, áldjon… meg… minket… a feleségemmel… S végül „idegenvezetéssel” meglátogattuk a 250 évvel ezelőtt épült szerzetesrendet, valamint, meghallgattuk a könnyező Mária ikon történetét, Sándor atya előadásában!

Leave a Reply 601 megnézve, 1 alkalommal mai nap |