< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: Kultúrák szorításában

| Mobile | RSS

Kultúrák szorításában

2010. december 2. | hozzászólás | Kultúra

A családom magyar, ők nyíltan kimutatják az érzelmeiket és lelkesedésüket. Most Angliában élünk. Véleményem szerint itt az emberek nagyon kimértek s udvariasak. Úgy érzem, hogy egyik kultúrában sem illek bele, angolnak, túl magyar vagyok, magyarnak túl angol. – mondta egy haza látogató fiatalember.

A suliban azt mondta a tanárom: – nézzek a szemébe, ha hozzám beszél, Ám amikor apu beszélt hozzám és a szemébe néztem, azt mondta: – tiszteletlen vagyok. Úgy éreztem, a két kultúra között őrlődök. Ezt a kétkedést egy magyar faluból elvándorló magyar leány –Katalin- mondta.

Évente milliók költöznek el az országokból s sokan közülük komoly nehézségekkel, néznek szembe. Egyszer csak olyan emberekkel találják magukat szembe, akiknek más a nyelvük a kultúrájú s az öltözködésük. Ezért ahogy egy lány Mária is felfigyelt rá, a bevándorlók gyakran a nevetség tárgyai lesznek. Ő Magyarországról költözött el a családjával Észak Amerikába „az emberek kinevetnek minket, mert máshogy öltözködünk. Mi meg nem értettük az amerikai humort.” – mondta.
A fiatal Katalin is hasonló helyzetben van s Ő is nehézségekkel, küszködik. Ezt mondta: – Németországban, születtem, ám mivel a szüleim magyarok, akcentussal beszélem a nyelvet. Ezért a lányok a suliban csak buta külföldinek tartanak. Később azt vetem észre, amikor elmegyek Magyarországra, akkor meg a magyar nyelvet beszélem német akcentussal. Úgy érzem, igazán sehová nem tartozom! Bárhová megyek idegennek, számítok…
Milyen más nehézségekkel kell még szembenézniük a bevándorló szülők gyermekeinek? S hogyan tudják a legjobbat kihozni a helyzetükből?

Kulturális különbségek és nyelvi akadályok.
Fiatalok, akiknek bevándorlók a szüleik, azt érezhetik, hogy még otthon is kulturális különbség kezd kialakulni. Hogyan lehetséges ez? A gyerekek általában sokkal hamarabb beilleszkednek egy idegen kultúrába, mint a szüleik. Például Anna, aki nyolcéves volt, mikor Angliába költöztek a családjával, ezt mondja: – Az öcsémnek s nekem nagyon könnyű volt megszokni Londont. Azonban a szüleimnek, akik sokáig éltek egy kicsiny magyar faluban, igazi kihívás volt! A szüleim nem igazán tudtak beilleszkedni az új kultúrába, s környezetbe. Sőt, apu gyakran dühös volt s bosszankodott, miért nem értem meg a viselkedését s a gondolkodását.
Ez a kulturális különbség olyan, mint egy mély vizesárok. S egy vizesárok mentén épített várfalhoz hasonlóan, egy nyelvi válaszfal még inkább megoszthatja a családot. Ez a fal úgy kezd épülni, hogy a gyerekek kezdik elfelejteni az anyanyelvüket, a válaszfal magasabb lesz, így a tartalmas beszélgetés is egyre nehezebbé válik.
Epilógus: János, aki mos 14- éves, átélte, hogy közötte s a szülei között egy ilyen fal emelkedett, miután a családja Magyarországról Belgiumba költözött:– Most már többet beszélek angolul, mint magyarul. A tanáraim az iskolában, mind a barátaim angolul beszélnek. Az öcsémmel is angolul beszélgetünk. A fejemben angol szavak dübörögnek, s teljesen kiszorul a magyar.
-oil-

Leave a Reply 330 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: