< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Térdre rogyhat a magyar sajtó

| Mobile | RSS

Térdre rogyhat a magyar sajtó

2010. december 24. | hozzászólás | Közélet

Térdre rogyhat a magyar sajtó – illusztrációÚj világot épít a kormány. Ennek egyik alapköve az a törvénytervezet, amely értelmezhetetlen korlátok közé szorítja többek között az internetes újságírást, és ezzel veszélybe sodorja a sajtószabadságot. A médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló jogszabály úgy enged rá egy szuperhatóságot az újságírókra és laptulajdonosokra, ahogyan az az Fn.hu szerkesztősége szerint elfogadhatatlan.

Nincs könnyű helyzetben ma Magyarországon az az újságíró, aki a közéletet kevéssé nyomon követő ismerősének próbálja elmagyarázni, miért is nincs rendben az új médiatörvény.

Mi a baj – kérdezik tőlünk is -, hiszen a szigorú szabályozás az élet számos területén kézzelfogható eredményeket produkált, egy-egy kudarcba fulladt demokratikus megoldás után pedig gyakori kinyilatkoztatás, hogy jöjjön a kemény kéz, csak legyen végre rend.

A médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló törvény betűi számunkra azt sugallják, hogy 2011 a rendteremtés éve lesz a médiában. Egy olyan rendteremtésé, ahol egyoldalúan hozott, nem egyértelmű játékszabályok érvényesek, és aki nem alkalmazkodik, könnyen a pályán kívül találhatja magát.

Most sokan felszisszenek, hogy ez már megint a Fidesz-fóbia egyik újabb jele. Pedig akár hihetnénk is, hogy Orbánék a legjobb szándékkal alkották meg a tömegtájékoztatás újkori bibliáját. A televíziók és a rádiók szabályozására ma is, holnap is nagy szükség van. Látjuk, halljuk. Arról persze lehet vitatkozni, kell-e a közszolgálati médiumoknak központi hírcentrum, vagy hogy nem túlzás-e arra kötelezni a kereskedelmi rádiókat, hogy óránként minimum négy-öt magyar dalt játsszanak le.

A probléma leginkább magával a megálmodott rendszerrel van, amely idegen attól a nyugati demokráciától, amelyhez húsz éve tartozunk. Ami lesz, az már volt. Abból pedig, köszönjük szépen, nem kérünk.

A nyomtatott lapokra, hírportálokra és egyes blogokra is érvényes törvény alapelvei között olvassuk, hogy az információk és a vélemények szabadon továbbíthatók. Ez így rendben is van, európai. Az viszont igencsak aggasztó, hogy a korlátlan jogkörrel felruházott Médiatanács akár 25 millió forintos bírságot is kiszabhat olyan passzusokra hivatkozva, amelyek értelmezése nem egyértelmű.

Aki olvasott már népítéletet a neten, az tudja, hogy a világhálón semmi se szent. Szíj Melindától Gyurcsány Ferencen át Orbán Viktorig mindenki megkapja a magáét. A szerkesztőségek, blogszolgáltatók által üzemeltetett fórumokon az álnév mögé bújt véleményvezérek naponta tiporják lábbal a médiaalkotmány 17. paragrafusát, amely kimondja: „A médiatartalom nem lehet alkalmas és nem irányulhat személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére, továbbá semmilyen közösség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére.”

E paragrafusnak az internetre kiterjesztése egyet jelent a fórumok, markáns blogok halálos ítéletével, a publicisztikák ellaposodásával. Ezek után ugyanis bárki feljelentheti a szolgáltatót akár egy szerinte vitatott bejegyzés miatt is, a Médiatanács emberei pedig majd igazságot szolgáltatnak. De milyet?

A médiaalkotmány egy másik rendelkezése szerint a tartalomszolgáltatók feladata a „hiteles, gyors, pontos tájékoztatás a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről”.

Vajon Szijjártó Péternek az ellenzéket ostorozó háromsoros közleménye a nemzet számára mekkora jelentőséggel bír? A válasz lehet az is, hogy fontos, meg az is, hogy érdektelen, sőt, akár az is, hogy káros. Attól függ, ki mit gondol a világról.

Véleményünk szerint az új rendszabályozás a mindenkori hatalom számára informális – nem nyílt – hatalmat jelent. Biztosan lesz ugyanis tartalomszolgáltató, akinek megéri majd jóban lenni a hatósággal, így a Médiatanács akár képes lesz arra is, hogy a lényeges kérdésekről szóló híradásokat befolyásolja. Ez pedig manipuláció.

A számonkérés körüli bizonytalanságnak súlyos következményei lehetnek. Persze nem most, hiszen az olvasó a törvény körüli cirkuszból vajmi keveset érzékel a saját környezetében. Megvan neki a saját baja. A jobboldali szimpatizáns csak azt veszi le, hogy már megint a liberálisok uszítanak, a Fidesz ellenzőinek számára pedig a törvény remek példa arra, hogy épül a viktatúra.

És így lesz ez a jogszabály életbelépése után is. Lesz sajtószabadság. A standokon januárban ott lesznek a lapok, a kedvenc rádióban a kedvenc slágerek szólnak, a laptopból pedig változatlanul ömlik majd a hír.

Kérdés, mikor száll el az újságírók amúgy is fogyóban lévő bátorsága. Mikor mondja majd a főszerkesztő vagy a tulajdonos, hogy ennyi milliót már nem ér meg a szabadságharc.
Nem vagyunk naivak.

Tudjuk, a tiltakozások ellenére rábólint az Országgyűlés a törvénytervezetre, amelynek bérelt helye van a legközelebbi Magyar Közlönyben.

A törvényalkotók most aligha mondják majd azt: tévedtünk. De annak is eljön az ideje.

(Minden médiumra, így a lapokra, hírportálokra és internetes újságokra is kiterjed az új médiatörvény hatálya. A törvényjavaslat kétharmados többséget igénylő részét 256 igen szavazattal, 87 nem ellenében fogadta el a parlament, míg az egyszerű többséget igénylő részeket 248 kormánypárti politikus támogatta, 35 képviselő [a Jobbik és az LMP frakciójának jelenlévő tagjai, valamint négy MSZP-s képviselő] nemmel voksolt, 16 szocialista képviselő tartózkodott.
forrás fn.hu

Leave a Reply 310 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: