< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Segély: a lassú éhenhaláshoz éppen elég

| Mobile | RSS

Segély: a lassú éhenhaláshoz éppen elég

2011. március 17. | 1 Hozzászólás | Közélet

A Policy Agenda szerint a segélyekből a megélhetéshez szükséges summa alig egyharmadát szedheti össze a nyomorban élők egy része, így a segélyvadászok hibáztatása csak politikai trükk.

A kormánypártok alkotmánytervezetének beterjesztése, illetve a Széll Kálmán Terv elemeinek megismerése után újra erős vita kezdődött arról, milyen feladatai és kötelességei vannak az államnak a szociálisan nehéz helyzetben lévő társadalmi csoportok életminőségének javításában. Mindenesetre az utóbbi években egyre többen hangoztatták, hogy a magyar szociális ellátórendszer túlságosan bőkezű – a gazdaság állapotához képest. A Policy Agenda most azt vizsgálta: van-e alapja annak az állításnak, miszerint jobban megéri segélyen élni, mint dolgozni.

Pénzben, természetben

Amikor a politika „túlzott segélyezésről” beszél, akkor hajlamos úgy tekinteni az összes szociális ellátásra, mint támogatásra. Ezért nagyon fontos rögzíteni, hogy milyen, a köznyelvben csak segélynek nevezett szociális ellátások vannak?

A szociális rászorultságtól függő ellátások két nagy csoportba sorolhatók Egyrészt léteznek úgynevezett pénzbeli ellátások, amikor a rászoruló lényegében szabadon költheti el az államtól vagy az önkormányzattól kapott pénzt. És bizony ezt a támogatási kört támadják főként, itt hangzik el a leggyakrabban az a vád, hogy a támogatott ahelyett, hogy a gyerekek iskoláztatására, megélhetésre költené, inkább elissza, vagy a játékgépbe dobálja a segélyt.

A másik kategória az úgynevezett természetbeni ellátások köre. Ezek felhasználása valamivel átláthatóbb, mivel a megítélt támogatásból a támogató közvetlenül fizeti ki például a közüzemi számlákat, a gyermekek étkeztetését, a lakásfenntartással kapcsolatos kiadásokat. Az elmúlt időszakban abban lényegében összhang volt a pártok között, hogy a természetbeni ellátásokat kell ösztönözni, és bizonyos esetekben a pénzbeli helyett is ezt a támogatási formát kell alkalmazni. (Ezt a gyakorlatot egyébként még a nem rászorultsági alapon járó – és így segélynek sem tekinthető – családi pótlékra is kiterjesztették.)

Segélyfajták

Gyakran állítják tehát, hogy jobban megéri segélyre berendezkedni, mint dolgozni. Megvizsgáltuk, hogy ez tényleg így van-e, vagy pusztán egy társadalompolitikai szemlélet igazolására alkalmazza ezt a retorikát a politika.
Ahogy korábban is írtuk, a pénzbeli ellátásoknál úgy juthat az ember támogatáshoz, hogy annak felhasználását nem köti semmi. A jelenlegi rendszerben azonban viszonylag kevés az ilyen lehetőség. Két támogatási jogcím esetében kizárható abból, hogy ilyen módon bárki is nyerészkedhetne: az egyik a jól behatárolt körülmények esetén adható temetési segély, a másik az időskorúak járadéka, amit a nagyon alacsony ellátásban részesülő nyugdíjas korúak kaphatnak.

Ezen kívül öt kategória van, ahol szociális alapon pénzbeli támogatáshoz lehet jutni: az ápolási díj, a bérpótló juttatás, a rendszeres szociális segély, a lakásfenntartási támogatás és az átmeneti segély. Természetesen a rendszer úgy van kidolgozva, hogy valaki akár mindegyik jogcímen egyszerre kaphasson segítséget. Az ápolási díjra (minimum 23.600 forint/hó, maximum 38.350 forint/hó) például csak az jogosult, aki egy hozzátartozóját gondozza. Ez az esetek többségében azt is jelenti, hogy, ha akar, sem tud emellett feketén munkát vállalni.

23 ezres bőkezűség

Anélkül, hogy azon annak vizsgálatában merültünk volna el, hogy milyen jogcímeken juthatnak hozzá a rászorulók ezekhez a támogatásokhoz, inkább azt néztük meg, hogy tipikus élethelyzetekben mennyi pénzhez lehet hozzájutni a szociális ellátórendszer jóvoltából.

Egy három kiskorú gyermeket nevelő család, ahol egyik szülőnek sincsen munkája valóban több jogcímen is hozzájuthat a támogatáshoz. Amennyiben a településen nincsen például óvoda, és emiatt napközben nincs kire hagyni a gyermeket, akkor az édesanya rendszeres szociális segélyt kaphat, ami körülbelül 59-60 ezer forint. Ehhez még kiegészítésként jöhet a lakásfenntartás költségeihez támogatás, amely maximálisan 8240 forintra rúghat. Ha az önkormányzat viszonylag jobb helyzetben van, akkor akár egy évben többször is adhat néhány ezer forintos átmeneti segélyt, de ez nem normatív módon jár, így számolni sem lehet vele. Ez így a – családi pótlékot is hozzáadva – összesen alig haladja meg egy főre vetítve a havi 23 ezer forintot.

Elképzelhető olyan helyzet is, hogy mindkét családtag segélyért áll sorba, az anya jogosult lesz a rendszeres szociális segélyre, míg az apa bérpótló juttatást kap. Azokban a hónapokban, amikor közmunkát nem tudnak biztosítani az apának, 28500 forint illeti meg. Ezzel párhuzamosan viszont csökken az anyának adható rendszeres szociális segély összege, mivel annak mértéke függ a család teljes jövedelmétől. Így összesen, szintén családi pótlékkal, és lakásfenntartási támogatással együtt marad a 23 ezer forintos egy főre jutó jövedelem.

Ezek a példák extrém eseteket mutatnak, mivel nagyon gyakori, hogy biztosított a közelben a gyermek napközbeni ellátása, így a rendszeres szociális segélyére már nem jogosultak a szülők. Mivel a törvény csak az egyik családtagnak engedi meg, hogy bérpótló juttatást kapjon, ebben az esetben a család egy főre vetítve már csak havi 15.300 forintból kénytelen megélni.

A munka mindig kifizetődőbb

Amennyiben a példacsalád legalább egyik tagja minimálbéren bejelentve dolgozik, akkor már rendszeres szociális segélyt sem kaphat, illetve bérpótló juttatásra sem jogosult. Egyedül a lakásfenntartási támogatás marad, mint szociális alapon járó segély. Ezzel együtt az egy főre jutó összeg meghaladja a 24.000 forintot. Azaz, már akkori is jobban jár a család, ha legalább egyik tagja dolgozik. Természetesen lehet azt mondani, hogy tovább kell nyitni az ollót, és el kell érni, hogy arányaiban még inkább megérje dolgozni, mint a segélyre várni. Ugyanakkor két fontos kitétellel számolni kell.

Egyrészt a bérpótló juttatás csak akkor jár, ha legalább 30 napot dolgozott előző évben a segélyen levő. Azaz önmagának is tennie kell azért, hogy a közösből részesüljön, tehát nem lehet az mondani, hogy munka nélkül élősködik az államon. A rendszeres szociális segély esetén még ennél is több kritériumnak kell megfelelni: vagy 55 év felettinek kell lennie, vagy 14 év alatti gyereket kell nevelnie, akit nem tud óvodába, bölcsődébe adni, vagy egészségkárosodást állapítottak meg nála, vagy az önkormányzat mondta azt, hogy nem vehet részt közfoglalkoztatási programban. Látható, hogy ezek a családok a munkaerőpiacon valóban olyan komoly hátrányokkal indulnak, hogy csak minimális esélyük van a munkahelyhez jutáshoz.

A másik ok, amiért óvatosan kell a kérdéshez nyúlni az ellátás nagysága. Ahogy a példánk is mutatta, 23 ezer forint jut egy főnek, egy segélyen élő családban. Eközben a KSH szerint 2009-ben a nagyon szűkös megélhetéshez is minimum 63 ezer forintra van szüksége egy főnek. Látható, hogy ilyen módon nem csökkenthetőek tovább az ellátások, mivel ez már végképp a megélhetését veszélyeztetné a már így is rettenetesen nehéz helyzetben lévőknek.

Egységes rendszer kellene

Megállapítható tehát, hogy tévedés azt állítani, hogy jobban lehet segélyen élni, mint munkából. Az is látható persze, hogy amíg nem egy átlátható rendszer szabályozza, hogy ki és mennyi szociális ellátást kap, addig folyamatosan fenntartható lesz ez a vita a közéletben – hiszen a mindenkori politika is hajlamos arra, hogy a segélyen élőket összemossa a segéllyel visszaélőkkel. Ennek a gyakorlatnak az vetne véget, ha egy rendszerbe futnának össze az adatok, és végre lekérdezhető lenne, hogy tételesen milyen ellátásokat vesznek igénybe a rászorulók.

Egyébként az létező eszköz az önkormányzatok kezében, hogyha úgy látják, visszaélésekre kerül sor, akkor a rendszeres szociális segélyt, az átmeneti segélyt, vagy a lakásfenntartási támogatást is természetben nyújthatóvá segítséggé alakíthatják. Így biztosak lehetnek abban, hogy valóban arra használják fel a támogatást, mint ami annak a célja.

Ezzel együtt persze az egész szociális háló hitelességét megkérdőjelezik azok az esetek, amikor napvilágra például kiderül egy családról, hogy az egyikük ápolási díjon van, a másik rendszeres szociális segélyt kap, és közben a felnőttek feketén dolgoznak. De az ilyen esetekben visszaélnek az ellátásokkal, azaz csalnak – ez viszont nem azt mutatja, hogy túl bőkezű lenne a rendszer azokkal, akik nehéz helyzetben vannak, hiszen az élet más területein is igen gyakoriak a visszaélések, és ezek kiszűrése és meggátolása az állam feladata. Vagyis nem lehet kollektív bűnösnek kikiáltani azokat, akik nehéz helyzetben vannak, csak azért, mert vannak olyanok, akik visszaélnek a rendszer biztosította lehetőségekkel.
forrás:atv

Leave a Reply 285 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: