< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Kornai óva inti Matolcsyékat

| Mobile | RSS

Kornai óva inti Matolcsyékat

2011. április 26. | hozzászólás | Közélet

Kornai óva inti Matolcsyékat idők egyik legnagyobb magyar közgazdászát tiszteletbeli professzorrá avatták a Közgázon, az ezt követő konferencián pedig kiderült, hogy a rendszerváltás munkaerőpiacra mért csapását máig nem hevertük ki. Azért aktuálpolitikai kikacsintásra is futotta.

Kornai János, a magyar közgazdaságtan egyik legnagyobb alakja 2002-ben a Harvardról ment nyugdíjba, és ezzel anyagilag sokkal jobban járt, mintha a Közgázon fejezte volna be pályafutását. Így viccelődött Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora a Közgazdaságtudományi Kar 2011. évi konferenciáján, ahol egyébként arról is szó volt, hogy a migrációnak milyen hatása lehet a hosszú távon fenntarthatatlan nyugdíjrendszerre.

A kerekasztal beszélgetés előtt azonban Mészáros Tamás rövid beszéd kíséretében kinevezte Kornait az egyetem tiszteletbeli Professor Emeritusává, ám a tiszteletteljes aktus természetesen nem zárja le a 83 éves professzor pályafutását. Kornai ősszel ugyanis kurzust indít a Corvinus Egyetemen, elsősorban doktoranduszoknak és mesterképzésen tanulóknak a kapitalista rendszer működésének mechanizmusáról.

Ami ma is aktuális

A professzor az aktuálpolitikai kérdéseket mellőzi majd óráin, bár a hallgatóság nagy tetszésére viccesen hozzátette, hogy az 1956-ban megvédett, nagy visszhangot kiváltó, A gazdasági vezetés túlzott központosítása című kandidátusi értekezésének címe ma is igencsak aktuális. Kornai egyébként egy januári, Népszabadságban megjelent írásában keményen bírálta a kormányt ellentmondásos, fenntarthatatlan gazdaságpolitikája miatt és mert a demokrácia több fontos alapintézményét lerombolta.

A legfontosabb kérdés

El tud-e tartani 3 millió aktív 7 millió inaktívat? – szólt az ünnepélyes avatás utáni kerekasztal beszélgetés legfontosabb kérdése, amelyen Hárs Ágnes, a KOPINT-TÁRKI Konjunktúrakutató Intézet vezető kutatója, Pirisi Károly, címzetes egyetemi docens, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat korábbi főigazgatója és Kovács Erzsébet, a Corvinus Egyetem tanára vettek részt, Sugár András oktatási dékánhelyettes pedig moderált.

A felvezetés során a már sokszor, sok helyen tárgyalt alapadatok hangzottak el (egyre kevesebb a születő gyerek, 2010-ben ráadásul látványosan tovább zuhant a gyermekvállalási kedv), amik így egyben, töményen adagolva mégis nyilvánvalóvá teszik, hogy nagyon sürgős megoldásra van szükség.

Ez azért nem könnyű, mert a probléma nagyon komplex: nem születik például elég gyerek ahhoz, hogy a társadalom eltartsa a jövő nyugdíjasait, ha viszont gyermekvállalásra ösztönzünk, szükségszerűen csökken a foglalkoztatottság is, mivel az anyukák otthon maradnak gyermekeikkel. Foglalkoztatottságban viszont nagyon rosszul állunk: az aktív, kereső lakosság aránya még az 56 százalékot sem éri el.

Még a rendszerváltást nyögjük

A diplomás középkorúak körében nagyjából az európai uniós átlagnak megfelelő az aktív, kereső lakosság aránya, nem velük van a baj. Pirisi Károly felhívta a figyelmet arra, hogy a GDP mintegy 60 százalékát mindössze 200-300 ezer ember állítja elő, az OECD országok közötti kirívóan sok inaktív elsősorban két rétegnek „köszönhető”: a 25 év alatti, 8 vagy annál kevesebb osztályt végzetteknek, illetve az 55 év felettieknek.

Pirisi szerint foglalkoztatási szempontból a rendszerváltást máig nem hevertük ki. 1989-ben a mezőgazdaságban ugyanis még több mint 1 millió ember dolgozott, ma pedig alig több mint 100 ezer, és többnyire azokban a kistérségekben a legmagasabb a munkanélküliség, amelyek főként a mezőgazdaságból élnek.

Tetézi a gondokat, hogy az itteni munkaerő ráadásul nagyon kevéssé mobilis. A leszakadó rétegekkel van gond, és a szakemberek azt is kétlik, hogy a rokkantnyugdíjra jogosultak számának csökkentésével az akár évtizedek óta nem dolgozók 1-2 éven belül sikerrel visszaterelhetők lennének a munkaerőpiacra.

A konferencián elhangzottak szerint az elmúlt évek tanulságait figyelembe véve az is világos, hogy mi az, ami egészen biztosan nem gyógyír az alacsony foglalkoztatottságra: az iskolázottság növelése, illetve a migráció. Egyre több ugyanis a diplomás munkanélküli, a határon túli magyarok és a bevándorló kínaiak körében pedig hiába kiugróan magas a foglalkoztatottság, egyszerűen túl kevesen vannak ahhoz, hogy érdemben javítani tudják a rátát.

Mindemellett ráadásul egyre több az elvándorló magyar: mint megtudtuk, a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint évente mintegy 5000 hazánkfia próbál szerencsét külföldön, a beszélgetésben részt vevő szakemberek azonban ennél lényegesen magasabb számot valószínűsítenek.

És a megoldás?

Mi lehet a kitörési pont? Egy konferencia keretén belül nehéz erre a sokdimenziós választ igénylő kérdésre egyértelmű feleletet adni, de az irányokról szó esett: Pirisi Károly a szociális szövetkezeti rendszert említette, amelyeket helyi, kistérségi igények kiszolgálására hozhatnának létre. A nyugat-európai példák szerint ezeket vállaltan nem a profitért, hanem azért hozzák létre, hogy javítsák az aktív lakosság arányát, elfoglaltságot adjanak azoknak, akiknek egyébként nem lenne esélyük a munkaerőpiacon munkát találni. A többéves tervezést igénylő programokkal legfeljebb az lehet a gond, ha a helyi szolgáltatásokra helyben nincs fizetőképes kereslet. Ám ez már egy másik konferencia témája lehetne.
forrás:fn.hu

Leave a Reply 345 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: