< Böngészés > Főoldal / Nincs kategorizálva / Blog article: Orbán a középosztály ellen fordult

| Mobile | RSS

Orbán a középosztály ellen fordult

2011. április 30. | 1 Hozzászólás | Nincs kategorizálva

úgy tűnt, hogy a kormányfő az aktívakkal lépett szövetségre az inaktívakkal szemben, mára azonban kezd világossá válni, hogy fölmondta az együttműködést a dolgozó középosztállyal.

Ha jól érzed magad, ne aggódj! El fog múlni – akár ez is lehetett volna a Fidesz választási kampányjelszava, hiszen a Fidesz-kormány által hozott törvények egyre inkább Murphy törvénykönyvének szellemét idézik. Murphy tudta: semmi sem olyan rossz, hogy ne lehetne még rontani rajta. Ennek igazságát a kormány különösképpen az alacsony és közepes jövedelműek helyzetén igyekszik demonstrálni.

Jövőre ugyanis emeli a személyi jövedelemadó terhelést a kormány, oly módon, hogy a magas jövedelműek jobban, az alacsony és közepes jövedelműek rosszabbul járnak majd. Az információt a kormány a Brüsszelnek küldött kovergenciaprogram táblázataiba rejtette, amit elsőként a portfolio.hu
vett észre.

A huszárvágás persze nem annyira váratlan, az azóta szétkergetett Költségvetési Tanács egyik háttéranyaga már tavaly hírül adta, hogy 2012-ben nagyjából 210 milliárd, 2013-ban pedig további mintegy 60-70 milliárd forinttal szigorodik a személyi jövedelemadózás rendszere, vélhetően az adójóváírás szűkítése miatt (ahhoz képest, mintha csak a szuperbruttó kivezetése történne) – írtuk meg korábbi cikkünkben.

Mindehhez társul majd a dolgozók jogainak szűkítése is. Valójában azonban erre is lehetett számítani már a választások előtt.

Igazából úgy vagyunk ezzel, mint Pista bácsi, akit elvisz magával sétarepülésre a TSZ pilótája, és bemutat néhány műrepülő figurát. Erre számított, Pista bácsi? – kérdezi a pilóta. Hát számítottam erre is, arra is, csak arra nem, hogy az egész még a nyakamba is csorog – válaszolja Pista bácsi.

Orbán kiszivárgott beszédében állítólag még arról beszélt, hogy a középrétegekre kíván támaszkodni, és az aktívakat részesíti előnyben az inaktívakkal (például nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok) szemben.

A kormány kezdeti gazdaságpolitikai lépéseivel valóban azt a benyomást keltette: az inaktívak kezét engedte el. A rokkantnyugdíjasok egy részének „visszaterelése” a munkaerőpiacra, a segélyrendszer szigorítása, inflációkövető nyugdíjak bevezetése csakugyan így értelmezhető.

A felső- és középosztálynak kedvezés az alsó néposztályok rovására – akár sikeres politika is lehet. A nyomorban élők általában politikailag kevésbé aktívak, kisebb arányban mennek el szavazni, kifizetődő stratégia lehet alulsúlyozni érdekeiket (nem a morál, hanem pusztán az újraválasztás szempontjából).

Az orbáni gazdaságpolitika azonban ennél tovább megy: semmibe veszi a középosztály érdekeit is. Az adóváltozások – annak, aki nem tud családi kedvezményt érvényesíteni – az átlagbér szintjén is kedvezőtlenek, a munkavállalói jogok szűkítése pedig csak a kiváló alkupozícióban lévő menedzserréteg képviselőire nem hat negatívan.

Az Orbán-kormány – miközben szavakban elítéli a neoliberalizmust – egyre nyíltabban valósítja meg az amerikai neokonzervatívok politikáját. A kevés számú magas jövedelműnek kedvezni az alacsony és közepes keresetűek kárára (akik ugye sokkal többen vannak), – a józan ész szerint lehetetlen lenne egy valódi liberális demokráciában.

Az amerikai neokonzervatívok – bár a legutóbbi választást elvesztették – mégis megmutatták, hogy lehet. Ehhez kellettek persze az ideológiát gyártó, terjesztő értelmiségiek, kutatóintézetek, think tankek, újságok is. Ezek a feltételek, eszközök Magyarországon is kezdenek fölállni. Sikerülhet-e Orbánnak?

Ez talán nehezebb projekt, mint ahogy valószínűleg a miniszterelnök tanácsadói gondolják.

Magyarországon eleve nehéz igazán sok vevőt találni a szegényellenes retorikára, bármennyire tetszik is ez néhány hangos, önjelölt online véleményvezérnek – újságnak, blognak, miegyébnek, s akárhány értelmiségi szekértolót is lehet toborozni.

Egy nemrégiben ismertetett kutatás szerint Magyarországon – a régió országaival összevetve – a legnagyobb arányban (60,6 százalék) vélik úgy, hogy a szegénység alapvetően a társadalmi igazságtalansággal magyarázható. Szlovákiában például ez az arány csak 32,2 százalék.

Akadnak, akik szerint valamiféle „értékzavar” a magyar társadalomban, hogy mi, magyarok nem kedveljük az egyenlőtlenséget, és ezt az átkos Kádár-rendszer örökségeként értelmezik. Akadnak viszont, akik – mint például Hankiss Elemér– pozitívnak tartják, hogy a magyarok érzékenyek az egyenlőtlenségekre, bármi is legyen ennek az oka.

Annyi biztos, hogy a magyarok túlnyomó többsége az anyagi egyenlőtlenségek csökkentését szeretné.

Orbán neokonzervatív projektje előtt tehát kollektív lelki akadályok tornyosulnak. S ha ezeket Orbán még le is gyűrné – amire különben a kezdeti lépésekkor még látszott esély – még mindig veszélyt jelenthet számára, ha a középosztály ráébred, hogy az orbáni gazdaságpolitika az érdekeivel ellentétes.

Nyerhet-e 2014-ben ismét Orbán (anélkül, hogy radikálisan megváltoztatná a választási játékszabályokat)? Egyre kevésbé tűnik valószínűnek.
forrás:fn.hu

Leave a Reply 1191 megnézve, 2 alkalommal mai nap |