< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Erősödik a szélsőjobboldal Európában

| Mobile | RSS

Erősödik a szélsőjobboldal Európában

Görögország évekig segélyre van utalva, hiszen Athén legfeljebb csak évtizedek múltán kecmereghet ki a válságból. Ám hosszabb távon politikai szempontból sem a görögöknek kedvez az idő. Egyre erősebbek az unióban nemcsak a szélsőjobboldali pártok, hanem azok a tömörülések, amelyek nyíltan hangoztatják: Görögországnak és a többi bajba jutott államnak nem szabad hitelt adni.

Bár az Európai Unióban ünnepelték Athént azt követően, hogy az ország parlamentje június végén elfogadta a megszorításokat, melynek értelmében az államnak 78 milliárd eurót kell megspórolnia 2015-ig, valójában pirruszi győzelemről van szó.

Szakértők szerint ugyanis Görögországban egyre erősebbé válnak azok a radikális erők, amelyek elutasítják a megszorítások végrehajtását. Különösen súlyos összecsapásokra lehet számítani szeptember, illetve a hónap közepén megrendezendő nemzetközi vásár, a “Thessaloniki International Fair” után.

Jörg Krämer, a német Commerzbank elemzője úgy véli, Görögország egészen addig segélyre lesz utalva, amíg nem sikerül stabilizálni a többi bajba jutott állam, Portugália, Írország és Spanyolország államháztartását. Athén egymaga ugyanis a hatalmas adósságtömeg miatt nem képes arra, hogy önerőből kecmeregjen ki a válságból. Ezért szerinte a következő két-három évben át kell ütemezni a görög adósságot.

Ám az állandó segélyezésnek, illetve a hitel átütemezésének komoly politikai következményei lehetnek. Az euróövezet országaiban élők egyre többször teszik fel a kérdést: miért nekik kell megfizetniük a görögök adósságát? Miért kell lemondaniuk szociális juttatásokról azért, mert az adott állam Görögországnak nyújt komoly hitelt?

Fellélegeztek az EU vezetői

Ez a kérdés egyre több országban merül fel, olyanokban is, amelyek eddig békésnek számítottak, s nem is keltettek nagy figyelmet az Európai Unión belül. A finn választás például sosem kelt túl nagy izgalmat Európában. Igaz, magukat a finneket sem köti le a politika.

Egy nemrégiben készített felmérés szerint a megkérdezettek egyharmadának arról sem volt fogalma, hogy ki az ország miniszterelnöke. Az áprilisi parlamenti választás azonban az érdeklődés középpontjába került Finnország, miután az Igazi Finnek párt 19 százalékos eredményt ért el. Ez a politikai erő az előző, négy évvel korábbi voksoláson még jelentéktelen pártnak számított, éppenhogy bekerült csak a parlamentbe. Mi történt azóta? Hogyan kerülhetett előtérbe egy olyan párt, amely bevándorlás ellenes jelszavakat skandál, miközben Finnországban az EU államai közül az egyik legalacsonyabb, három százalékos a bevándorlók aránya?

Ez a választás is azt mutatta meg, hogy jó pontokat lehet szerezni a választóknál, ha egy párt elutasítja a segítségnyújtást az eurózóna bajba került tagjainak. Sokáig úgy látszott, Timo Soini pártja bekerül a kormányba is, végül azonban az Európai Unió vezetőinek nagy megkönnyebbülésére kiszorult onnan. A mérsékelt erők ugyanis támogatták Görögország megsegítését, ez azonban elfogadhatatlan volt “Igazi Finnek” számára.

Egy bajba jutott ország segélyezését az összes tagállamnak meg kell szavaznia. Ha tehát a radikális párt kormányerőre került volna, s keresztülviszi akaratát, a koalícióban, akkor a görög parlament hiába szavazta volna meg a megszorításokat: semmiképpen sem kapna újabb hitelt.

Nem kizárt, hogy előbb-utóbb valamely uniós ország kormányában megjelenik egy az európai szolidaritást, vagy éppen az EU Stabilitási Paktumát elutasító párt. A jelenlegi európai széljárás ugyanis nekik kedvez. A radikális nézetek népszerűvé váltak a többi skandináv országban is. Korábban ez elképzelhetetlen lett volna. Jimmie Akesson még kevéssé ismert szereplő az európai jobboldali radikálisok térképén.

Svédországban is csak tavaly robbant be a köztudatba, miután az általa irányított Svéd Demokraták fennállásuk során első ízben, 5,7 százalékot szerezve bejutottak a törvényhozásba. Így a mérleg nyelvét jelentik a Fredrik Reinfeldt jobbközép koalíciója és a szociáldemokraták között, akik a korábbi évtizedekben uralták az ország belpolitikáját. Akesson elsősorban a muzulmán bevándorlókat ostorozza, mert állítása szerint miattuk vált lyukassá a híres svéd szociális háló. Hasonló a helyzet Dániában is, ahol a populista Dán Néppárt már évek óta a kormánykoalíció tagja.

Wilders még gondot okozhat

Geert Wilders, aki pártjával, a Szabadságpárttal (PVV) kívülről támogatja a holland kisebbségi kormányt, eddig csak harcias iszlámellenes kijelentéseiről volt ismert. Az utóbbi időben azonban több ízben is heves támadást intézett Görögország és Portugália ellen. “Míg mi dolgozunk, ők csak az Ouzójukat isszák” – utalt egyértelműen a görögökre, akik szerinte saját “lustaságuk” miatt kerültek adósságcsapdába. Mint mondta, pártja mindent elkövet azért, hogy “egyetlen eurócentet se kapjon Athén”. S ugyanez vonatkozik a többi, hitelre szoruló országra – monda.

Wilders retorikája ugyancsak népszerű hazájában. A PVV volt a március elején megrendezett önkormányzati választás nagy nyertese. Limburgban pedig a legerősebb politikai erő lett. Ám a Wilders által támogatott kormány két tagja, a, a jobboldali liberális VVD és a kereszténydemokrata CDA is egyre kritikusabb az EU-val szemben. A két politikai erő úgy vélekedik, hogy Hollandia túl sokat fizet az EU kasszájába. Maxime Verhagen gazdasági miniszter szerint “senki sem lehet megmagyarázni Hollandiában, miért nekünk kell fizetni azért, hogy a görögök már 52 évesen nyugdíjba mehessenek”.

Umberto Bossi Északi Ligája Silvio Berlusconi egyik legfontosabb szövetségese. Különösen most, amikor a regionális párt nélkül a miniszterelnöknek nem lenne többsége a parlament két házában. Bossiék három fronton támadnak: rendre a dél-olaszokat bírálják, akik “lustaságuk miatt csak terhet jelentenek az ország számára”, folyvást a bevándorlókat ostorozzák, akik “munkahelyeket vesznek el az itt élőktől”, s persze jut hely az EU-ellenes kritikáknak is, mert “Brüsszel a bankokkal és a pénzóriásokkal szolidáris, s rendre magára hagyja Itáliát”.

Az Északi Liga közel két évtizede az olasz belpolitika egyik meghatározó szereplője, miközben a nyolcvanas években még teljesen jelentéktelen formációnak számított. A dél-olasz-ellenes retorika azonban ma is népszerű az ország északi részén. És tény ami tény: az olaszoknak a bevándorlókból is elegük van.

Strache a kormányzásra készül

A kilencvenes évek végén szélsőjobboldali, populista kijelentéseivel a néhai Jörg Haider hozta fel szinte a semmiből az Osztrák Szabadságpártot. A párt éléről való távozását követően az FPÖ jelentősen visszaesett, ám manapság népszerűbb, mint valaha. A párt 26-28 százalékon áll, nagyjából ugyanúgy, mint a kormányzó szociáldemokraták. A koalíció másik tömörülése, az Osztrák Néppárt népszerűségi mutatója mindössze 23 százalék.

A következő választást elviekben 2013-ban rendeznék, ám nem kizárt, hogy előrehozzák a voksolást. Strache láthatóan sokat tanult Haidertől, már ami a populista megnyilatkozásokat illeti. Olyannyira, hogy könnyen lehet: a következő választást ő nyeri. Felmérések szerint ugyanis az EU-n belül itt a legnépszerűbb a populista retorika, a választók egyharmada rokonszenvez vele.

A 42 éves Strache populista európai elvbarátaihoz hasonlóan ugyancsak élesen bírálta Görögország, Írország és Portugália megsegítését. Szerinte “kizsigerelik” az osztrákokat más államok polgárainak jólétéért.

Jelenleg tehát unióellenes jelszavakkal lehet népszerűségre szert tenni Európában. A bajba jutott államok megsegítésének elutasítása ráadásul még sokáig kiváló adu-ász lehet a populista pártok szempontjából, hiszen később segítségre szorulhat Spanyolország , Olaszország sőt akár Szlovénia is. Ezek ki tudja, milyen folyamatokat indítanak el az EU-ban.

Másrészt a nacionalista-populista retorika egyre népszerűbb azokban a volt szocialista országokban, amelyek megsínylették a gazdasági válságot. Szlovákiában sosem lehet leírni a magyarellenes jelszavairól ismert Szlovák Nemzeti Pártot, amely ismét mintegy 10 százalékos népszerűségnek örvend. Előretörtek a populisták Lettországban és Litvániában, továbbá Bulgáriában is, ahol a kormányba is bekerültek. Nagy kérdés, tud-e bármiféle választ adni az EU erre a politikai veszélyre.

Előretörhet Le Pen lánya

Franciaországban ismét meghatározó politikai erő lehet a jobboldali populista Nemzeti Front. Olyannyira, hogy elnöke, Marine Le Pen bejuthat a második fordulóba a 2012 őszén esedékes elnökválasztáson. Igaz, a 42 éves politikus, mérsékeltebb irányvonalat követ, mint apja, a párt előző elnöke, Jean-Marie Le Pen. Az antiszemita retorikával szakított, ugyanakkor az iszlám-, a bevándorlás és a rossz közbiztonsággal kapcsolatos szólamokat kiegészítette unióellenes jelszavakkal.

A populista retorika népszerű: a megkérdezettek 33 százaléka a Nemzeti Frontot képesnek tartja arra, hogy Franciaországot kormányozza. Az FN újbóli előretörése elsősorban arra vezethető vissza, hogy a valós problémákat – munkanélküliség, a szociális háló meggyengülése – az euró bevezetésével hozta összefüggésbe. A párt politikusai nem győzik hangoztatni, hogy az országot ért gazdasági nehézség a közös európai valuta bűne.

“Csak az eurózónából való kilépés segíthetné elő az ország gazdaságának növekedését” – hangoztatja Madame Le Pen. Állítását még némi németellenességgel is fűszerezi. Szerinte ugyanis egyedül a keleti szomszéd húz hasznot az euróból.

forrás:népszavonline/Rónay Tamás / Népszava

Leave a Reply 274 megnézve, 1 alkalommal mai nap |