< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: “Velejéig rohadt a rendszer”

| Mobile | RSS

“Velejéig rohadt a rendszer”

2011. augusztus 11. | hozzászólás | Közélet

Az ellátóképességet is veszélyeztető dolgozói hiány fenyeget a magyar egészségügyben. Miközben ma is 3000 orvos hiányzik a magyar egészségügyből, akár kétszer ennyi orvos vállalna a bér- és munkakörülmények miatt állást külföldön. A kormny nem tárgyal a szakmai szervezetekkel, amelyek sürgetik az egészségügy átalakítását. A MOSZ-elnöke, Bélteczky János szerint “velejéig rohadt a rendszer”.

A Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ) már hónapokkal ezelőtt felmérte, hány egészségügyi dolgozó tervezi a külföldi munkavállalást. Információik szerint 3000-3500 rezidens döntött úgy, hogy elhagyja a magyar egészségügyi rendszert. A MOSZ által kiküldött kérdőívekben pedig mintegy 500 szakorvos azt mondta, bármi történik, elhagyja a rendszert. További 2700 gyakoroló orvos pedig komolyan fontolgatja, hogy elmegy. Összesen tehát több mint hatezer orvos, és további – erről egyelőre nincs adat – akár több tízezer szakdolgozó is csomagolhat, miközben a szakértők szerint akár csak 3-4000 szakember elvándorlása is a jelenlegi egészségügy jóvátehetetlen összeomlását okozná.

Ma már tehát nemcsak a fiatal, frissen végzett orvosok, de a középkorú és idősebb generáció is családostól külföldre készül. A szakmai szervezetek folyamatosan jelzik az Orbán-kormánynak, hogy ha év végéig nem indul meg a korábbi kampányígéretek megvalósítása, katasztrófa fenyeget. A kabinet azonban a rossz gazdasági helyzetre hivatkozva nem vesz tudomást a vészjelzésekről.

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár mindössze egy rezidenseknek szóló ösztöndíj-programmal, valamint a szakorvosok és szakdolgozók továbbképzési támogatásával tudott előrukkolni. Kevesebb, mint két hét maradt a szakorvos-jelöltek pályázati határidejéből, ám alig néhány jelentkező akadt az összesen egyébként csupán 600 fiatalnak szóló lehetőségre. Mindeközben a kormány 96 milliárdot készül kivonni az egészségügyből jövőre, figyelembe sem veszi a szakmai szervezetek álláspontját, sőt, az utóbbi időben nyilvánvalóvá vált; nem is ülnek tárgyalóasztalhoz velük, csak látszategyeztetések folynak.

Nincs meglepve a MOSZ elnöke, hogy a rezidensek alig érdeklődnek. Mint Bélteczky János lapunknak elmondta, a pályázatokat a jelentkezési határidő után érdemes értékelni, hiszen a magyarok híresek arról, hogy az utolsó percig várnak egy-egy pályázattal. Ettől függetlenül erős a gyanúja, hogy nem lesznek hosszú, tömött sorok a postán a pályázatok feladása miatt, hiszen finoman szólva sem volt egy “kalandor bejelentés” a 600 rezidens helyzetén átmenetileg javító program, miközben több ezer szakorvos-jelölt, majdnem 30 ezer gyakorló orvos és 68 ezer szakdolgozó léthelyzete bizonytalan. Maga a módszer is kifogásolható, ám nem kívánja megkérdőjelezni Szócska Miklós jóindulatát – tette hozzá.

Bélteczky azt viszont már kifejezetten kifogásolta, hogy – szó szerint – semmit nem tárgyal meg velük a kormány, semmiféle egyeztetés nincs, rendre a sajtóból értesülnek az őket érintő intézkedésekről, tervekről, bejelentésekről. Az orvosi túlmunkával kapcsolatos szabályozás munkálataiban még részt vehettek, azóta azonban megállt az idő. A szövetség elnöke egy hónappal ezelőtt az államtitkár titkárságvezetőjétől kért mindössze ötperces tárgyalási lehetőséget, azóta nem kapott még választ sem, nemhogy időpontot. “Nem vesznek minket komolyan, sőt, magasról tesznek ránk” – fogalmazott.

Bélteczky huszonkét éve dolgozik az egészségügyben, gyakoroló orvosként félkatonai szervezetnek tartja a rendszerben dolgozókét, akiknek az a céljuk, hogy itthon maradjanak, hiszen ők is itt szeretnének boldogulni, “de van egy határ”, amikor a létbizonytalanság már elviselhetetlenné válik. Hosszú évek óta növekszik az orvos elvándorlás mértéke, de a jelenlegi hozzáállásnak köszönhető, hogy most így kiéleződött a helyzet. Sokszor esik róla szó, hogy a magyarok adóforintjaiból képzik a nemzetközileg is versenyképes tudású orvosokat. Bélteczky szerint “bűnös felelőtlenség hagyni, hogy ilyen érték elhagyja az országot.”

A MOSZ-elnök hangsúlyozta, nem puszta fenyegetőzés, hogy több ezren mennek el, az egészségügyi szakmai szervezetek között erős összefogás van, így komoly veszélye van, ha sürgősen változik a helyzet, a rendszer összeomlik. Voltak javaslataik, kidolgozott terveik, akartak tárgyalni – de miután ezek is, valamint a tömeges távozás eshetőségének bejelentése is lepattant a kormányról, így még az is lehet, inkább csak csendben elmennek.

Velejéig rohadt a rendszer, óriási, alapvető hibák vannak benne – reagált Bélteczky arra, hogy több orvos panaszkodott: az ügyeleti díjazás állítólagos rendbetétele ellenére is ingyen “önkéntes segítőként” kényszerülnek dolgozni egy-egy intézménynél, például azért, mert tudják, nyugdíjazásuk után is csak gyakoroló orvosként – a teljes munkaidő 20 százalékát ledolgozva – maradhat meg engedélyük. De olyan is előfordul, hogy ha egy járóbeteg szakrendelőben teljes állásban dolgozó orvos egy-egy betegét a kórházban is maga kezeli, azért szintén ügyeletet kérnek “cserébe” az intézményben.

Bélteczky szerint az ilyen esetek jól mutatják, az orvosok elvtelen kompromisszumokra kényszerülnek. Egyetlen esélyük a túlélésre, a működésre, vagy megélhetésük megteremtésére, ha belemennek az ilyen egyezségekbe, ingyen dolgoznak a munkáltatójuknak, és elfogadják a hálapénzt. Úgy vélte, nem szerencsés kriminalizálni a paraszolvenciát elfogadó orvosokat, fontos megkülönböztetni az azt valóban kikényszerítőktől. Bélteczky azonban hangsúlyozta: a kontraszelektív rendszer teremti ezeket a helyzeteket. Olyan tiszta viszonyokat, anyagi és morális rendet kell teremteni, amelyben az orvosok nem kényszerülnek jogilag és etikailag is megkérdőjelezhető alkukra.

Az önkéntes segítői foglalkoztatás ugyanis – mint magyarázta – olyan státusz, amelyben az orvos védtelen, és védhetetlen. Könnyű mondani, hogy ne fogadjanak el egy ilyen ajánlatot, mert 3000 orvos hiányzik ma is a magyar egészségügyből, tehát elhelyezkedési esélyeik nagyok. Valóban van orvos, aki három megyén át rohangál egyik munkahelyéről a másikra, közben azonban még egy nyugdíj előtt álló szakorvos 140-150 ezer forintot keres.

Életekbe kerül az orvoshiány

2009-ben Magyarországon 1000 főre 3 orvos jutott, amely valamivel alacsonyabb az OECD tagországok átlagánál. A nővérek száma szintén átlagon aluli volt: ezer magyar lakosra 6,2 nővér jutott, míg a többi tagországban átlag 8,4. A legtöbb tagországban az elmúlt évtizedben jelentősen emelkedett a várható élettartam, az életkörülményekben, a közegészségügyi beavatkozásokban és az orvosi ellátásban tapasztalt fejlődésnek köszönhetően. Hazánkban azonban a születéskor várható élettartam 74 év volt a vizsgált időszakban, amely több mint öt évvel elmarad az OECD 79,5 éves átlagától, ráadásul a legutóbbi hazai statisztikák szerint egyetlen év alatt 3 százalékkal nőtt a halandóság.

forrás:népszavaonline//Biró Marianna / Népszava

Leave a Reply 241 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: