< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Csak az ismerte fel, akitől rettegett – Szexuális erőszak a médiában

| Mobile | RSS

Csak az ismerte fel, akitől rettegett – Szexuális erőszak a médiában

2011. szeptember 29. | 1 Hozzászólás | Életképek/bulvár

A média nemcsak tükrözi a nemi egyenlőtlenségeket, de befolyással is bír azok fennmaradására. Ennek felismerése vezette a szexuális erőszak túlélőinek helyzetén javítani kívánó KERET Koalíció munkatársait, hogy a sajtó útján tájékoztassák a közvéleményt a téma fontosságáról.

Bár az 1995-ös 17 százalékhoz képest 2010-ben a hírek szereplőinek már 24 százaléka volt nő a Nemzetközi Médiafigyelő Projekt (GMMP) mérései szerint a világban, a növekedés nem jelent egyértelmű előrelépést. A hírekben bemutatott nők többsége a “hétköznapi” emberek kategóriájába tartozik, míg az úgynevezett “szakértői” kategóriát továbbra is a férfiak uralják. A hírek által ábrázolt világ tehát változatlanul a többnyire hatalmi helyzetben láttatott férfiak világa.

Magyarország tavaly másodszor vett részt a GMMP-ben. A Női Érdek szövetségének koordinálásával zajló vizsgálat az alábbi médiumok elemzésére terjedt ki: M1, Duna TV, RTL Klub, TV2, Kossuth Rádió, Népszabadság, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Blikk, Bors, Metropol. Elmondható hát, hogy a vizsgált médiumok a magyar média átfogó keresztmetszetét adják.

– A magyar médiában szereplő hírek egyrészt nem adnak valós képet a nők társadalmi sokszínűségéről, másrészt a nők gyakran szerepelnek áldozatként a híradásokban – mondta a Női Érdek képviseletében Sáfrány Réka. Az összes híralany csupán 25 százalékát kitevő nőkről nagy arányban tesznek említést, mint a családon és párkapcsolaton belüli szexuális erőszak áldozatairól, míg a férfiak elsősorban mint háború és terrortámadás áldozatai vannak feltüntetve.

“Agyonlőtte Szilviát börtönőr társa – Szerelmi dráma a rácsok mögött” – idézte az egyik vizsgált bulvárlap címét Betlen Anna, a MONA Magyarországi Női Alapítvány kutatója. A tavaly megjelent írás már a címében is diszkriminatív: a női áldozatot névvel, míg a férfi elkövetőt csak foglalkozását említve tünteti fel. A lap a tragédia részletes beszámolóját kizárólag a férfi szempontjaira alapozza, a témában megszólaltatott szakértők valamennyien férfiak. A meginterjúvolt pszichológus szerint a volt szeretőjét megölő férfi azért végzett önmagával is, mert nem akart szerelme nélkül tovább élni. Arról a tényről megfeledkezik az írás készítője, hogy az áldozat már jóval korábban szakított a férfival.

– A cikk csak a meglévő sztereotípiákat, tévhiteket erősíti, elkerülhetetlennek állítva be a tragédiát – mutatott rá Betlen. A szakértő ellenpéldaként ugyanannak a lapnak egy másik, “meddig kell bujkálnom a kislányommal?” című írását hozta fel. A cikkben a nő ügyvédje az anya nézőpontjából beszéli el a gyermekét molesztáló apa elől menekülő nő és leánya rejtőzködésének történetét. Az írás idézi két nőjogi szervezet álláspontját is, amelyek a nők és gyermekek elleni erőszakkal szembeni hazai igazságszolgáltatás hiányosságait ecsetelik. Az írást illusztráló fotón a kitakart arcú anya és leánya látható, amint átölelik egymást.

– Az ilyen cikkek növelhetik az olvasókban a téma iránti érzékenységet, a méltányos ábrázolás erősítheti az áldozatok biztonságát – állítja a szakember. Megemlíti, hogy sokszor nem elég hátulról mutatni az áldozatot. Egy korábbi tudósításban például a kamerának háttal ülő, kistelepülésen élő áldozatot a nézők könnyen azonosíthatták derékig érő szőke hajáról, a körülötte tekergőző macskájáról, nappalijának bútorzatáról és nem utolsósorban hangjáról, amelyet “elfelejtettek” torzítani. “Csak” azok ismerhették föl, akik amúgy is ismerték, holott éppen előlük kellett volna elfedni az áldozat kilétét, nem az idegenek elől.

A kutatási eredmények szerint a televízióban, a rádióban és nyomtatott sajtóban a női hírolvasók és riporterek aránya 2010-ben jóval alacsonyabb (38 százalék) volt, mint férfi kollégáiké (62 százalék). Összességében tehát elmondható, hogy a nők méltányosabb médiaszereplésének gyakorlata – a csekély növekedés ellenére – nem vált általánossá. Emellett a hazai médiumok tavaly átlagosan négyszer több olyan hírt jelentettek meg, amely erősítette a nők számára hátrányos nemi sztereotípiákat, mint olyat, amely megkérdőjelezte azokat.

A KERET Koalíció tájékoztatóján minden újságíró kézhez kapta a nők elleni erőszakkal foglalkozó híradások nemzetközi “tízparancsolatát”, amelynek utolsó pontjában ez áll: “Cikkeinkben mindig szerepeljen egy ingyenesen hívható segélytelefon száma, illetve olyan információ, amely hasznos lehet az áldozatok számára.” Íme:

A NANE Egyesület által a szexuális erőszak áldozatainak és az áldozatok támogatóinak számára működtetett segélyvonal száma: 06-40-630-006. Hívható hétfőnként 10-14, illetve csütörtökönként 14-18 óráig.
forrás:stop.hu

Leave a Reply 1397 megnézve, 1 alkalommal mai nap |