< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Paul Lendvai Magyarország új megítéléséről Bankrablás! „Elfogadhatatlan, hogy Orbán a mi zsebünkből húzza ki a pénzt…”

| Mobile | RSS

Paul Lendvai Magyarország új megítéléséről Bankrablás! „Elfogadhatatlan, hogy Orbán a mi zsebünkből húzza ki a pénzt…”

Orbán Viktor országvédelmi terve kiverte a biztosítékot Ausztriában. Ami ritkán fordul elő: a politikusok az éles sajtóbeszámolókat is megelőzve reagáltak. Az osztrák külügyminiszter már a múlt hétfőn közölte, hogy Ausztria bankjait létükben fenyegetik a magyar kormányzat tervezett intézkedései. Megszólalt a pénzügyminiszter, aki szerint a lépés hatalmas és azonnali veszteségekhez vezet, és a jogbiztonság olyan sérelmével jár, amelyre még egyetlen EU-tagországban sem volt példa. Csatlakozott a kormányfő is: Ausztria megvizsgálja, hogy jogszerű-e a magyar kormányzat terve. Arról, ami azóta történt, BARÁT JÓZSEF kérdezte az ismert magyar származású ausztriai elemzőt, Paul Lendvait.
– A magyar miniszterelnök országvédelmi terve igen gyors és heves kritikát kapott Ausztriában. Az első napok vihara után megnyugodtak-e a kedélyek?

– Nem. A mentőcsomag ügye egész héten az újságok címoldalain szerepelt, bár bővelkedtünk a hazai szenzációkban is. Szerdán jelent meg például egy vezércikk a Kleine Zeitungban, Ausztria harmadik legnagyobb példányszámú lapjában. A címe: Miért nem állítja meg senki a Puszta-Putyint? A szerző szerint a magyar miniszterelnök nekifeszül egész Európának. Az újság bankrablónak nevezte Orbánt, aki eltávolodik a jogállamtól, és ezzel azt kockáztatja, hogy a beteg magyar gazdaság hamarosan befektetők nélkül maradhat. A konzervatív lap – tulajdonosa egyébként az egyház – a cikk végén azt a kérdést tette fel: miért hallgat zavartan az Európai Bizottság és az Európai Parlament, amikor a nacionalista kurzus egyre messzebbre sodorja Magyarországot az európai értékektől? A Format című hetilap publicistája pénteken megjelent írásának azt a címet adta, Bankrablás, és azt fejtegette: ha valaki fegyverrel vesz el egy banktól pénzt, akkor az illetőt becsukják. De mi történjen a magyar kormányfővel, aki ugyanezt a törvény erejével akarja megcsinálni?

– A kereszténydemokrata oldalon sem szólalt meg senki az Orbán-kurzus védelmében?

– Nem. A magyar kormányról Ausztriában manapság olyan hangon írnak, amire 1957–61 óta nem volt példa. Eddig legfeljebb a zöldek és a baloldaliak kritizálták Orbánt, most azonban a jobboldalon is változott a hangnem. A Kleine Zeitung például most látta elérkezettnek az időt, hogy felsoroljon minden kifogásolható lépést a nyugdíjpénztárak államosításától az alkotmányozás módján át Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztéséig.

– Tehát egységes a kritikai hang a politikai spektrum jobb- és baloldalán, a politikában, a médiában és a gazdaságban?

– Teljesen egységes. Pedig Orbánra az osztrák jobboldal hagyományosan szimpátiával tekintett 2000 óta, amikor az Európai Unió vitatható kampányát folytatta Ausztria ellen, amiért Jörg Haider Szabadság Pártja is bekerült a kormánykoalícióba. Orbán viszont nem támogatta az uniós intézkedéseket. Ellenkezőleg: meghívta Schüssel kancellárt Magyarországra. Komoly rombolás kellett ahhoz, hogy az itteni jobboldal akkor megszerzett jóindulatát a magyar miniszterelnök elveszítse, ez azonban most megtörtént.

– Az osztrákok tehát úgy érzik, hogy bankjaikon keresztül személyes sérelem éri őket?

– Persze, hiszen a bankokban az ő pénzük fekszik, ha sok, ha kevés. Nekem például azt mondta az osztrák ipari-pénzügyi körök egy ismert, meghatározó személyisége – akinek a nevét nem árulhatom el –: elfogadhatatlan, hogy Orbán a mi zsebünkből húzza ki a pénzt azok után, amit Ausztria Magyarországért az elmúlt évtizedekben tett. Tudni kell, hogy Magyarországnak Ausztriában nagyon jó híre volt generációkon át, és Bécs még gazdasági áldozatokra is hajlandó volt, amikor Magyarország nehéz helyzetbe került. Így volt ez 1981-ben, majd 1989-ben is. Itt mindenki úgy érzi most, hogy a bankokon keresztül az ország és annak minden polgára kapott egy nagy, váratlan pofont. Tény persze, hogy a pénzintézetek nem jótékonykodni mentek Magyarországra, hanem üzleti haszonra akartak szert tenni. És meg is szerezték a hasznot. Ám a befektetések hasznosak voltak a magyar gazdaságnak is, segítették fejlődését. Piacgazdaságban egyszerűen képtelenség olyasmit mondani, amit Orbán állított: a pénzügyi rendszert nem ingatja meg, ha a Magyarországon működő bankoknak ismét jelentős veszteségeket kell elkönyvelniük, hiszen az OTP mögött ott áll a magyar állam, a külföldi tulajdonú bankok mögött pedig ott vannak az anyabankjaik. Ami az ausztriai tulajdonú bankok mögött áll, az az osztrák betétesek pénze, amelyet adófizetők generációi spóroltak meg. Az emberek nem azért gyűjtögették a takarékkönyveikben a havi megtakarításaikat évtizedről évtizedre, hogy Orbán Viktor egyetlen tollvonással elvegye.

– Mit gondol, miért éppen Ausztriában volt ennyire gyors és ennyire éles a felháborodás hulláma?

– Azért, amit Paul Krugman, a Nobel-díjas közgazdász a The New York Timesban írt 2010-ben, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Kelet-Közép-Európában milyen mély a válság. Szerinte Ausztria különlegesen veszélyeztetett ország lett, mert Bécs nagyon sokat invesztált Kelet-Európába. Ausztria a harmadik legnagyobb befektető Magyarországon. Figyelembe véve az ország népességét és GDP-jét is, ez roppant nagy kockázat. Persze az osztrák cégek nem szerelemből hozták ide a pénzüket, de mindvégig jogkövető magatartást tanúsítottak, és egy jogállamban bizonyos szabályokon senki sem léphet át. A legnagyobb osztrák újság, a Kronen Zeitung ezért is írhatta Orbánról – akit a Puszta Robin Hoodjának nevez –, hogy az európai alapértékeket sértette meg ez az ember, aki először lő, s csak aztán beszél. És a következtetés: szegény Magyarország a legutóbbi választáson belevetette magát egy üdvözítő karjaiba. Ezért a magyarok nagyon drágán fognak fizetni, mert országukat a gazdasági partnerek messziről elkerülik majd.

– Milyen reakcióra számít Brüsszelből?

– Nagyon fontosnak tartom a konzervatív Kleine Zeitungnak azt a kritikáját, hogy Európának meg kellene fékeznie Orbánt. Úgy gondolom, fontos változás küszöbén állunk: eddig a kereszténydemokrata többség elutasította a zöldek, a szocialisták és a liberálisok kezdeményezéseit arra, hogy az uniós intézmények ítéljék el a magyar kormányt egyebek mellett a médiatörvény vagy az alkotmányozás módja miatt. Előbb-utóbb azonban a konzervatív politikusok nem tehetik meg, hogy úgy tegyenek, mintha nem vennék észre a saját lapjaikban megjelenő kritikákat. El kell jönnie az időnek, amikor gyengülni kezd az a politikai támogatás, amire a Néppárttól az Orbán-kormány mindmáig számíthatott. Ennek hatása lesz akkor is, ha a kormány drága pénzen londoni PR-céget foglalkoztat. Akkor is, ha megpróbálják megfélemlíteni vagy megvásárolni a nyugati újságírókat. Ezt nem lehet ilyen olcsón megúszni, mert itt és most nemcsak a pénzről van szó, hanem már a jogállamról, az elvekről.

– Tartós változásra számít?

– Attól tartok, hogy ez az országvédelmi terv és a Gyurcsány elleni nevetséges és szégyenletes eljárás ahhoz vezet majd, hogy Magyarország az európaiak szemében egybemosódik Ukrajnával és Fehéroroszországgal. A közeljövő az lehet, hogy amikor az emberek a Google internetes keresőjébe beírják a „Magyarország” szót, akkor nem azt találják majd, hogy Budapest milyen pozitív szerepet játszott ’56-ban, hogy úttörője volt a német egység újrateremtésének, vagy milyen nagy jelentőségűek voltak a tudományban a magyar Nobel-díjasok, s kik a legnagyobb muzsikusok. A találatokban arról lesz szó, hogy milyen sérelmek érték a jogállamiságot, milyen a médiaszabályozás, hogy attól az alkotótól, aki egy kritikát rosszul, esetleg ostobán fogalmaz meg, büntetésből visszamenőlegesen is elvehetik a díjait. Az interneten szörfölők így könnyen arra a következtetésre juthatnak majd, hogy Magyarország menetel vissza. A 20. századba. Annak is az elejére.

Részlet a könyvből
A különböző manipulációknak és a politikai, pénzügyi és technikai eszközök centralizációjának az a célja, hogy a “Fidesz Forradalmat” visszafordíthatatlanná tegye, Orbán Viktor és pártja hatalmát bebetonozza. Az európai és nemzetközi sajtó, valamint az újságíró szervezetek tiltakozása ellenére a médiáknak a demokratikus Európában példátlan fegyelmezésén aligha lesznek alapvető változtatások. Az út a burkolt cenzúrához és a Kádár rendszer alatt tökéletesített öncenzúrához újra nyitva áll.
forrás:168 óra.hu

Leave a Reply 791 megnézve, 1 alkalommal mai nap |