< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Származása miatt nem kapta meg a szerepet a népszerű színésznő /// Nicht sterben Rolle bekommen, Weil der beliebte Schauspielerin

| Mobile | RSS

Származása miatt nem kapta meg a szerepet a népszerű színésznő /// Nicht sterben Rolle bekommen, Weil der beliebte Schauspielerin

A török bevándorló család történetét elmesélő Almanya – Isten hozott Németországban című film szereplőjeként érkezett a mű budapesti bemutatójára Demet Gül. A Stuttgartban született népszerű török színésznővel a kulturális keveredésről és a kettős identitásról beszélgettünk.

– Nem pontosan ilyen. Édesanyám egyedül, 19 évesen jött Németországba, és itt ismerte meg édesapámat. Az elején ő is olyan furcsán, sőt kellemetlenül érezte magát, mint a feleség, akit alakítok, például azért, mert kezdetben nem értette a német nyelvet. A filmben látottakhoz hasonló módon a karácsonyt mi is megünnepeltük, igaz, egyedülálló módon és utólag. Édesanyám szilveszterkor mindig megajándékozott minket, hogy a téli szünet után, amikor a többi gyerek mutogatja, mit kapott karácsonyra, ne érezzük rosszul magunkat.

– Milyen más, a kulturális különbözőségből fakadó konfliktusokra emlékszik?

– Édesanyám szigorú volt, és mivel édesapám hamar meghalt, mindkét szerepet átvállalva még szigorúbb is lett. De nem a muszlim, hanem a szülő voltából fakadóan. Ugyanakkor eléggé szabad szellemben neveltek fel: édesanyám mindig meghagyta a választás jogát abban a kérdésben is, hogy hordok-e fejkendőt vagy sem. Törökországban élő nagybácsikáim komolyan veszik ugyan a vallást, de az ottani unokatestvéreim se viselnek kendőt, és az édesanyám se. Viszont amikor hazamentem Törökországba nyaralni, néha adódtak nehézségeim, ha ugyanúgy öltöztem, mint Németországban.

– A török-német mozi egyik leghíresebb filmje, Fatih Akin – a berlini filmfesztiválon díjnyertes – Fallal szembenje olyan török nőt ábrázol, aki a török és a német kultúrában kínálkozó szerepei közt őrlődik. Lát hasonló problémát a környezetében?

– A barátaimat ugyanolyan nyitottan nevelték, mint engem. Diákként viszont láttam 14-15 éves lányokat, akik fejkendőben és hosszú szoknyában jöttek iskolába, aztán a vécében levették a kendőt, a szoknyát pedig feljebb tűrték, hogy rövidebb legyen, és kisminkelték magukat. A családokban, ahol a lányok ilyesmire kényszerülnek, a szülők félnek attól, hogy elveszíthetik a hagyományaikat. Törökországban ez sokkal lazább, ott nem próbálnak görcsösen ragaszkodni a hagyományőrzéshez.

– A többedik generációs bevándorló fiatalok kapcsán gyakran emlegetik a hibrid identitást, tehát a két kulturális önazonosság keverékét. Ön magáénak vallja ezt?

– Annyiban igen, hogy vannak napok, mikor töröknek érzem magam, és vannak, amikor nagyon németnek. Leginkább azonban “vegyes”-ként határoznám meg magam. Például a vasárnapi pihenést nagyon igényelem, ez pedig német szokás. Amikor hosszabb ideig vagyok Törökországban, akkor érzem igazán: a családom nagyon nagy, zajosak is vagyunk, folyton együtt kell lenni, és egy hét után szeretnék kicsit visszavonulni. De leginkább a két mentalitás közti különbséget érzem. A német pontosság, fegyelem szöges ellentétben áll a török hozzáállással.

– “Túlságosan is aggasztott minket annak a személynek az identitása, aki érkezik, és nem törődtünk eleget az országnak az identitásával, amely fogadja őt” – mondta Nicolas Sarkozy francia államfő februárban. Érzi a németeken, hogy félnek az identitásuk elvesztésétől?

– A németeknek hálásnak kellene lenniük, hogy van pizzájuk és dönerük. Arról kellene egyszer filmet forgatni, hogy mi lenne akkor, ha nem jöttek volna a bevándorlók, és nem lenne jelen ez a sok kulturális hatás. Szerintem szomorú lenne a kép. Egyébként meg természetesen nem akarjuk elvenni a karácsonyfájukat, és nem állunk oda a keresztény templom elé, hogy ne menjenek be.

– Angela Merkel német kancellár szerint ugyanakkor megbukott a multikulturális Németország modellje.

– Én meg úgy gondolom, mindkét oldalról tenni kell az integrációért. Az, hogy a németek nem tettek semmit ennek érdekében, nem titok. Ahogy Max Frisch mondta, és a filmünk is idézi ezt a dilemmát: “Munkaerőt hívtunk, és emberek jöttek.” Tehát azt gondolták, hogy idehívjuk a vendégmunkásokat, aztán majd visszaküldjük őket. A vendégmunkások azonban a családjukat is Németországba hozták, a németeknek pedig évtizedekig nem volt tervük arra, mi lesz, ha ezek a családok itt maradnak.

– Hogy érzi, az ön integrálódása mennyire sikerült?

– Noha úgy gondolom, beilleszkedtem, gyakran érzem, hogy hátrányosan megkülönböztetnek.

– Milyen hátrányokra gondol?

– Távol álljon tőlem, hogy áldozatként mutassam be magamat, de előfordul, hogy a származása miatt nem kap meg az ember bizonyos szerepeket. Vagy gyakori probléma volt az iskolában, hogy a tanár más tanulókat részesített előnyben, pedig ugyanazt a teljesítményt nyújtották, és ez néha a jegyeken is látszott. A szakmámban a nevem máig stigma, tehát legtöbbször török szerepeket kapok. Ezeket persze szívesen eljátszom. Az a probléma, hogy a német színházakban nem bíznak a nézők intelligenciájában. Abban, hogy elhiszik: ha Júliát játszom, akkor én Júlia vagyok.

– Nemzetközi viszonylatban mennyire látja nehéznek a németországi migránsok helyzetét?

– A helyzet nem tragikus. Sok minden túl van dramatizálva. És akkor fog minden helyrerázódni, ha majd nem kell hangsúlyozni dolgokat. Például “kedvenc” szavam a “bevándorló család”. Úton-útfélen használják ezt a szót, pedig ezek a családok olyan rég itt vannak, hogy már nem is lehet bevándorlóknak nevezni őket.

– Melyik országot tekinti a hazájának?

– Azt, ahol az édesanyám tartózkodik. Most Németországban él, de ha Törökországba költözne, akkor ott lenne az otthonom. Talán furcsán hangzik, de az én hazám az édesanyám…

Névjegy

Demet Gül Münchenben tanult színészetet. Pályáját a stuttgarti Wagenhallen színpadán kezdte, majd az August Everding Bajor Színiakadémián és a Müncheni Kammerspiele színpadán volt látható. Játszik a Bajor Állami Operaházban, a filmvásznon 2009-ben az Almanya – Isten hozott Németországban című filmben mutatkozott be. (A film a Goethe Intézet által szervezett Szemrevaló német filmfesztiválon volt látható Budapesten.)

forrás:heti válasz.hu

Die türkische Einwanderer-Familie Geschichtenerzählen Almanya – Willkommen in Deutschland als Filmschauspieler aus Budapest Uraufführung des Werkes Deme Gül. Das beliebte türkische Schauspielerin in Stuttgart keveredésről kulturelle Identität geboren und das Doppel-sprechen.

– Nicht ganz so. Meine Mutter ist allein nach Deutschland kam im Alter von 19 und sind mit meinem Vater vertraut. Am Anfang war er so seltsam, auch unangenehme Gefühl, wie die Frau, die zum Beispiel wandelt, weil sie sich zunächst nicht verstehen, die deutsche Sprache. In dem Film, ähnlich denen in der Art, wie wir Weihnachten gefeiert, true, einzigartig und im Nachhinein gesehen. Silvester, meine Mutter hat uns immer, dass nach der Winterpause, die all die anderen Kinder, was sie zu Weihnachten bekommen zeigt, fühlen sich nicht krank uns.

– Welche anderen Konflikte, die aus kulturellen Unterschieden erinnern Sie sich?

– Meine Mutter war streng, und da mein Vater starb früh, Übernahme der beiden Rollen wurden immer strenger. Aber es ist kein Muslim, aber die Eltern als das Ergebnis war. Allerdings brachte ganz freien Geist up: Meine Mutter hat immer die Wahl überlassen, die Frage ist, ob ein Kopftuch tragen oder nicht. Nagybácsikáim in der Türkei lebenden ernsthaft als eine Religion übernommen, aber nicht tragen einen Schal Cousinen dort, und meine Mutter auch nicht. Aber wenn ich wieder nach Hause in die Türkei im Urlaub, manchmal auf Schwierigkeiten, wenn in der gleichen Weise wie in Deutschland angezogen.

– Der türkisch-deutsche Kino berühmtesten Film, Fatih Akin – den Berliner Filmfestspielen preisgekrönten – gegen die Wand, zeigt eine türkische Frau, die türkische und deutsche Kultur ist zwischen den Rollen angeboten őrlődik. Sehen Sie ähnliche Probleme in der Umwelt?

– Das gleiche aufgeschlossene Freunde waren wie ich angehoben. Als Student, aber ich gesehen Mädchen im Alter von 14-15, die fejkendőben und langen Röcken in die Schule, die Toilette war und dann nahm das Tuch haben, ist der Rock bis zu kürzer und kisminkelték sich vertragen. In Familien, in denen Mädchen in solchen Dingen gezwungen werden, sind die Eltern Angst haben, ihre Traditionen zu verlieren. Die Türkei ist ein viel entspannter, sie sind nicht verzweifelt versucht, die traditionelle Steuerknüppel.

– Die Zahl der Einwanderer der ersten Generation Jugend gemeinhin als eine hybride Identität bezeichnet wird, ist die kulturelle Identität einer Mischung aus beiden. Dies stimmt mit dir?

– Also ja, es gibt Tage, da Ich mag Türken fühlen, und einige Zeit sehr deutsch. Allerdings sind die meisten “mixed” als würde ich mich zu definieren. Zum Beispiel, die Batterie einen sehr entspannten Sonntag braucht, ist dies ein deutscher Brauch. Ich bin in der Türkei für eine lange Zeit, die Sie wirklich das Gefühl: Meine Familie ist sehr groß, zu laut, wir müssen zusammen bleiben, und nach einer Woche würde ich ein wenig zurückziehen wollen. Aber die meisten fühlen Sie den Unterschied zwischen den beiden Mentalitäten. Die deutsche Präzision, Disziplin, diametral der türkischen Haltung gegenüber.

– “Wir haben auch über die Identität der Person, und erhielt nicht die Mühe, mit der die Identität unseres Landes, die ihn geben wird erfüllen besorgt” – sagte Französisch Präsident Nicolas Sarkozy im Februar. Can you feel die Deutschen auf, die Angst vor dem Verlust ihrer Identität?

– Die Deutschen sollten dankbar sein, dass wir Pizza und Döner haben. Es sollte einmal ein Film, wir würden, wenn sie nicht über Einwanderer, und es wäre nicht die in vielen kulturellen Einflüssen. Ich denke, es wäre ein trauriges Bild. Wie auch immer, natürlich, wir wollen nicht zu einem karácsonyfájukat zu nehmen, und wir sind nicht dort vor der christlichen Kirche, nicht weiter zu gehen.

– Die deutsche Bundeskanzlerin Angela Merkel, aber gescheitertes Modell einer multikulturellen Deutschland.

– Ich denke, beide Seiten müssen die Integration zu tun. Die Tatsache, dass die Deutschen nichts zu diesem Zweck hat, ist es kein Geheimnis. Als Max Frisch sagte, der Film erinnert auch an diesem Dilemma: “. Task Force wurden eingeladen, und die Leute kamen” Also dachte ich, dass idehívjuk die Arbeiter, dann werden wir sie zurückschicken. Die Gastarbeiter, sondern auch ihre Familien in Deutschland war, haben die Deutschen seit Jahrzehnten und es gab keinen Plan, was passiert, wenn man in diesen Familien zu bleiben.

– Wie geht es dir, wie war Ihre Integration?

– Während ich an Integration denken, oft fühle ich mich diskriminiert.

– Welche Nachteile denken Sie?

– Das sei ferne von mir, mich als Opfer präsentieren, aber manchmal den Ursprung des Menschen nicht bekommen, bestimmte Rollen. Oder war ein häufiges Problem in der Schule, andere Schüler, dass der Lehrer bevorzugt, und die gleichen Interpreten, und manchmal schien es auf dem Ticket. Mein Beruf ist mein Name immer noch stigmatisiert so oft bekomme ich Rollen in Türkisch. Diese sind natürlich gerne mit spielen. Das Problem ist, dass die deutschen Bühnen kein Vertrauen des Publikums Intelligenz. In, dass sie glauben: Wenn Sie Julia zu spielen, ich bin Julia.

– International, sehen Sie, wie schwierig die Situation von Migranten in Deutschland?

– Die Situation ist tragisch. Viele Dinge sind zu dramatizálva. Und es wird alles helyrerázódni, wenn Sie nicht brauchen, um Dinge zu betonen. Zum Beispiel, “Favoriten” des Wortes “Migrationshintergrund”. So beiläufig das Wort verwendet, obwohl diese Familien in eine lange Zeit her, dass man nicht nennen sie Einwanderer.

– Welche Länder in die Heimat?

– I, wo meine Mutter wohnt. Heute lebt er in Deutschland, aber wenn Sie in die Türkei zu bewegen, dann wäre es mir zu Hause sein. Vielleicht klingt es seltsam, aber es ist meine Heimat, meine Mutter …

Visitenkarte

Deme Gül studierte in München tätig. Begann seine Karriere in Stuttgart Wagenhallen Bühne, und der August-Everding Bayerischen Theaterakademie und der Münchner Kammerspiele war auf der Bühne gesehen. Playing der Bayerischen Staatsoper, auf der großen Leinwand im Jahr 2009, Almanya – Willkommen in Deutschland Filmdebüt. (Der Film ist vom Goethe-Institut Deutsches Filmfestival Attraktive in Budapest gesehen organisiert).
Quelle: Weekly válasz.hu

Leave a Reply 233 megnézve, 1 alkalommal mai nap |