< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: ABCÚG Nemteccika Mátyás Győző jegyzete

| Mobile | RSS

ABCÚG Nemteccika Mátyás Győző jegyzete

2011. október 30. | 1 Hozzászólás | Életképek/bulvár

Kommunikáció, dialógus, mit ne mondjunk: beszélgetés hatalom és ellenzék, sőt hatalom és a civil mozgalmak között. De szép is volna. És normális. Természetesen egy épeszű országban.
A miénk éppen egy olyan különleges ország, amelyikben az elöljárók módfelett szeretnek azzal büszkélkedni, hogy ők mindig és állandóan és éjt nappallá téve konzultálnak a zemberekkel. És minél magasabbról tesznek az emberekre valójában, annál intenzívebben papolnak arról, hogy ők mennyire csak a zemberek akaratából és érdekében.

Na, e látszatfabrikálás során fundálták ki a nemzeti konzultáció intézményét, ami tényleg csudás egy találmány. Olyan manipulatív kérdőívek formáját ölti, amelyeken jószerével csak a hatalomnak tetsző válaszokat lehet beikszelni. De mindegy is, mert az íveket úgyis főként a hívek fogják kötelességszerűen visszaküldeni. Ergo a hivatkozási alap megteremtve, statisztika kipipálva (plusz kicsit meghamisítva), s máris lehet zsolozsmázni arról, hogy a zembereket megkérdezve és a zemberekkel egyetértésben és a zemberek felhatalmazása alapján. Miközben a mi elöljáróink talán már nem is emlékeznek arra, hogy mikor beszéltek utoljára eleven, az udvartartáson kívül élő emberrel.

De történt a minap, hogy az Egymillióan a magyar sajtószabadságért elnevezésű mozgalom képviselői azzal az egyszerű ötlettel hozakodtak elő, hogy ha már a Legfőbb Elöljáró nagy kedvtelése ez a nemzeti konzultáció, volna itt pár tízezer hús-vér ember, akikkel lehetne úgymond fész tu fész dialogizálni kicsit.

A Legfőbb Elöljáró persze még a Bohócügyi Államtitkárát sem mozgatta.

Ezzel szemben az ő derék fegyverhordozója – nehéz brüsszeli teendői mellett – jelentkezett, hogy ő viszont beszédes fajta.

belfoldihirek.com
Meg kell vallani, az eredeti invitálásban nem volt semmi bántó, tulajdonképpen nem is értem, hogy a megszólítottak miért nem válaszoltak legalább annyit, hogy bocs, de nekünk kifejezetten a Nagy Nemzeti Konzultátor kell, nem az alkalmi düblőre. Ugyanakkor – gondolom – sejtették, hogy miféle dialógust lehetne folytatni, mondjuk D. Tamás politikai kiskorúval, aki emlékezetes „Ki a fasz az a…” c. blogbejegyzésében rakta helyre az amerikai helyettes államtitkárt, brüsszeli posztjához illő szolgálatot téve hazánknak. Vagy: mire mennének a politika Kiszel Tündéjével, aki naptáron népszerűsíti ennen ténykedését. És mire az egykori miniszterrel, aki anno a futball teljes nemzetközi vezérkarát akarta energikusan elküldeni a FIFA-ba. Amiért is a szegény német küldöttek már névváltoztatáson gondolkodtak, nehogy a nettó hülyeség példájaként emlegetett magyar sportminiszterrel tévesszék össze őket, echte Deutschokat.

D. Tamás politikai kiskorú élete és munkássága nyitott könyv, illetve Twitter-poézis – nyilván a Millások előtt is, így tudták, mire számíthatnak.

Nem is tévedtek, mert D. Tamás durcás lett, hogy nem vették komolyan, és következő bejegyzésében már hozta ismert formáját. Engem mellesleg a trágárkodás nem zavar, illetve csak annyiban, hogy a szerzőnek mennyire semmi érzéke ahhoz, hogy a szöveget színesítő stilisztikai elemként alkalmazza a regisztert és ne szimpla tahóságként. Aki ennyire be van oltva a stílus ellen, az nem a képzelete horizontján vibráló képet („posztol a vagány csávó”) fogja sugározni, hanem a rettentő suttyó politikusét.

Ha D. Tamás végigolvassa a saját szövegét, talán lel rá magyarázatot, hogy a megszólítottak miért is nem akartak vele beszélgetni.

De valójában nem stíluskritikát akartam itt gyakorolni.

Inkább arra emlékeztetnék, hogy egykor egy Deutsch Tamás nevű ifjú titán azért került Prágában börtönbe, mert elvbarátaival tüntettek egy rendszer ellen, ami nagyon nem tetszett nekik. Mert jobban tetszett a szabadság, az emberhez méltóbb világ.

Most azonban D. Tamás és egykori elvbarátai erőszakosan építenek fel egy másik rendszert („minden kornak rendszere van, de rendszere van”), ami viszont nem tetszik a mai fiataloknak. Akik többségükben annyi idősek lehetnek, mint az ifjú fideszesek voltak a rendszerváltás idején. Amúgy igazságtalanság persze azt mondani, hogy ez a rendszer olyan, mint az a régi. Nem. De vannak köztük hasonlóságok, egyre feltűnőbbek és egyre sokasodnak.

Szerintem az akkori Orbán, Kövér meg Deutsch nagyon rühellték volna a mostani, saját maguk által épített rendszert.

Elszántan tüntetnének ellene a Millások oldalán.
forrás:168 óra.hu

Leave a Reply 648 megnézve, 1 alkalommal mai nap |