< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Lehullt a lepel Antall Józsefről

| Mobile | RSS

Lehullt a lepel Antall Józsefről

Antall József néhai miniszterelnök a magyar történelem egyes korszakai vizsgálata során több összefüggésben korát sokban megelőző megállapításokat tett, amelyek halálát követően váltak a szakmai diszkusszió meghatározó elemeivé – mondta el lapunknak adott interjújában Erdődy Gábor, az ELTE új- és jelenkori tanszékének vezetője, aki Tradicionális történelmi identitás – modern politikai eszmerendszer címen írt könyvet hazánk első szabadon választott kormányfőjéről.

– Mi inspirálta ennek a könyvnek a megírására?
– Antall Józsefet szaktörténészként ismertem meg, aki hozzám hasonlóan a 19. századi magyar történelemmel foglalkozott. Nagy hatást gyakorolt rám miniszterelnöki tevékenysége, az általa képviselt értékrend és politikai filozófia, amely meghatározó része a magyar, az európai modern és progresszív politikai kultúrának. Úgy gondolom, a rendszerváltás miniszterelnöke, akinek személyét oly sok alaptalan bírálat és méltatlan támadás érte, és éri sokszor napjainkban is, olyan nagyságrendű főszereplő volt, akiről nem csupán érdemes, hanem egyenesen szükséges valós tényeken alapuló elemző értékelést megalkotni. Napjaink polgárai számára s az egészséges nemzeti tudat alakulása szempontjából is rendkívül fontos ugyanis, hogy politikai értékrendjét torzításoktól mentesen megismerjék.

– Miért nem fordítottak eddig elég figyelmet a néhai miniszterelnök szellemi örökségének a vizsgálatára?
– A magyar politikai élet Antall halálát követően meglehetősen zaklatottan alakult, állandósultak a túlfűtött, emocionális töltetű fordulatok, ami nem kedvezett az általa képviselt higgadt, kiegyensúlyozott felfogásnak. Az általa kívánatosnak tartott folyamatos, szerves fejlődés nem valósult meg, a társadalmat és a politikusok többségét az állandó újrakezdés izgalmai motiválták.

– Szolgált-e valami újdonsággal az a kutatómunka, amit a kiadvány megírása közben végzett?
– A kutatás során tudatosult bennem, hogy Antall a magyar történelem egyes korszakai vizsgálata során több összefüggésben korát sokban megelőző megállapításokat tett, amelyek halálát követően váltak a szakmai diszkusszió meghatározó elemeivé. Az 1849–67 közötti periódust értékelve például úgy ítélte meg, hogy a neoabszolutizmus olyan intézkedéseket is hozott, amelyek a nyugati modernizáció eredményeit ültették át a hazai gyakorlatba, miközben természetesen nem feledkezett meg az önkényuralom nemzeti elnyomó jellegéről sem. A 20. századról tett politikusi megnyilatkozásai mögött szintén komoly szakmai ismeret húzódott meg.

– A komplexitás és kontinuitás mentén Antall hogyan értelmezte a magyar történelmet?
– A néhai miniszterelnök 1100 éves ívet rekonstruált. Folyamatosan emlékeztetett arra, hogy a magyar történelem alakulását meghatározó mértékben befolyásolta és befolyásolja a geopolitikai meghatározottság. A kontinuitás fontos elemének tekintette, hogy hazánk az európai szerves fejlődés elszakíthatatlan része, melyet a legkülönbözőbb irányokból érnek hatások, s amelyek olykor sajátos módon összegződnek. Hangsúlyozta, hogy fejlődésünk irányát évszázadokon keresztül határozta meg az a körülmény, hogy a nyugati kultúrkör keleti határán helyezkedünk el.

További meghatározó tényezőnek tekintette, hogy a honfoglalás pillanatától az elkésettség problémájával küzdünk, amelynek ledolgozására irányuló ismétlődő próbálkozásaink során óriási nekirugaszkodások és visszaesések követték egymást. Ennek keretei között nevezte kiemelkedően sikeres állomásnak a dualizmus évtizedeit. Az 1989/90-ben lezajló rendszerváltást pedig a Nyugathoz történő újabb nagyszabású felzárkózási kísérletnek tekintette. Történelmünket alapvetően meghatározó pozitív kontinuitásként jelölte meg az Aranybullától az 1946/1. törvénycikkig ívelő – nemegyszer megszakított – alkotmányos fejlődést.
forrás:mno.hu

Leave a Reply 314 megnézve, 1 alkalommal mai nap |