< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Középosztály: partner vagy ellenség?

| Mobile | RSS

Középosztály: partner vagy ellenség?

2012. február 13. | hozzászólás | Közélet

Amióta átvette a kormányrudat a Fidesz-kormány, azóta hirdeti, hogy gazdaságpolitikájának alapja a középosztály megerősítése; a gyakorlatban viszont szinte minden intézkedés ezt a csoportot dönti nyomorba. Az egykulcsos adótól a szociális támogatáson át a végtörlesztésig a kormány lépései a jómódúakat segítik, ahová a középosztálynak legfeljebb csak a legfelső rétege tartozik.

Miközben Orbán Viktor miniszterelnök kivont karddal védi a középosztályt, még a Parlamentben is komoly vita zajlik arról, hogy a Fidesz-kormány valójában barátja, támogatója-e ennek a rétegnek, vagy éppen fordítva, az ellensége. Nem véletlen, hogy e kérdés felmerül, aminek oka nyilvánvaló: miközben szavakban Orbán a középosztály védelmezője – amit e heti országértékelőjében is hangsúlyozott -, a valóságban olyan intézkedéseket szentesít, amelyek e csoportot is keményen sújtják, lassan nyomorba döntik.

Ahhoz persze, hogy bátran, általános érvénnyel kijelenthessük ezt, tudnunk kellene, hogy kit is tekintünk középosztálynak. Erre azonban sem a szakirodalomban, sem más publikációkban nem szerepel egyértelmű megfogalmazás. Gyakorlatilag ahány szakember, annyiféle választ ad a kérdésre, amit tovább lehet cifrázni azzal, hogy nem mindegy: milyen szempontból kívánjuk a fogalmat definiálni. Elképzelhető, hogy Orbán Viktor is ebből kiindulva meri nyugodt lélekkel demonstrálni, hogy a középosztály felemelkedésére alapozza gazdaságpolitikáját, ugyanis nem lehet számon kérni rajta, valójában kire is gondol.

Mindenesetre, ha a Központi Statisztikai Hivatal adatait megvizsgáljuk, akkor azt tudhatjuk, hogy például tavaly január és november között a vállalkozásoknál teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagbére 215 900, a költségvetési szervezeteknél alkalmazásban állóké 202 600 forint volt. Ez kiindulási pont lehet, ha úgy definiáljuk például a középosztályt, hogy valahol középen helyezkedik el a fizetések ranglistáján, rendelkezik egy-két ingatlannal, van némi megtakarítása, autója, eljár nyaralni, színházba, moziba, nincs veszélyben a napi megélhetése, sok köztük az értelmiségi és keményen dolgoznak. Meglehetősen széles rétegről van szó, ide tartozónak tekinthetjük az orvosokat, a pedagógusokat, a közalkalmazottakat, a köztisztviselőket, a tudósokat, a művészeket.

Az átlagbér környékén Orbán szempontjából is éles határt lehet húzni. Az ugyanis igaz, hogy az ennél jobban keresőknek valóban kedvez a kormány, csak az a baj: ezt úgy teszi, hogy a szerényen keresőktől elvesz és átteszi a pénzt a jobb módúak zsebébe. Éppen az átlag alatt keresők helyzetén rontanak az Orbán-kormány eddigi intézkedései, az élen a 2011-ben bevezetett egykulcsos adórendszerrel, amelynek eredményeként nemcsak a reálkeresetük, de a nominálbérük is folyamatosan csökken. A szegényebb középosztályhoz tartozókat sújtják leginkább az áfa- vagy a járulékemelés okozta terhek is, az új Munka Törvénykönyve, a munkanélküli ellátások csökkentése, a közmunka kötelezővé tétele, a gyes, a gyed és egyéb szociális támogatások befagyasztása, illetve megnyirbálása és még sorolhatnánk. Regnálása óta hirdeti például az Orbán-kormány, hogy kihúzza a csávából a devizahiteleseket, akik persze az előző szocialista kormányok miatt jutottak bajba, a kedvezményes végtörlesztéssel mégis csak azoknak biztosított kedvező lehetőséget, akik egy-két hónap alatt elő tudtak teremteni 10-20 millió forintot, így valószínűleg továbbra sem okozott volna nekik gondot a törlesztés. Ugyanakkor annak a több százezer embernek, akik valóban bajban vannak, a kormány máig nem nyújtott semmi segítséget. Különféle összegekkel is dicsekedni szokott Orbán Viktor, mondván, ennyi meg annyi pénzt adott a középosztálynak, csak éppen azt felejti el megemlíteni, hogy 3000 milliárdot pedig elvett tőlük a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése révén.

Mindennek fényében egyre inkább az rajzolódik ki, hogy sokkal inkább a középosztály ellen, mintsem felé fordult a kormány, ami egyúttal azt is jelenti, hogy meglehetősen nagy a lecsúszás veszélye, ahonnan, ha megtörténik, nemigen van visszaút. A kormány hozzáállásában persze semmi új nincsen, csak eggyel növelte a be nem váltott ígéretek sorát.

A vagyonosodás mércéje

Sokkal inkább egyéni ízlés kérdése, mintsem egzakt szabályé, hogy ki számít ma gazdagnak Magyarországon. Erre nézve csak találgatások vannak, a vélemények pedig megdöbbentően széles skálán mozognak. Abban nincs vita, hogy A 100 leggazdagabb magyar című kiadványban felsorolt vállalkozók valóban gazdagnak tekintendők. Bár a listán szereplők nem voltak országgyűlési képviselők, kormánytagok, vagy állami, illetve önkormányzati cégek vezetői, némi közük azért általában van a politikához. Sőt, többen az államnak köszönhetik vagyonosodásukat, ami a 90-es évek privatizációjához köthető. Mindenesetre ők most már a versenyszférában ténykednek és milliárdos vagyonnal rendelkeznek.

A gazdagok egy fokkal szegényebb rétegét képviselik az országgyűlési képviselők, politikusok, kormánytagok. Közülük sokan havi 2 millió forint körüli jövedelmet gyűjtenek össze különféle tisztségviselői és egyéb állásokból, s emellett tekintélyes ingatlan-vagyonnal bírnak. Az pedig nem véletlen, hogy már a 2011-es vagyonnyilatkozataik is gyarapodásról tanúskodnak.

Messze távol állnak tőlük a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felmérésének szerepelői. A KSH jövedelmeket, életszínvonalat vizsgáló legfrissebb – 2011 decemberében készült és 2010-es adatokat tartalmazó – elemzése szerint ugyanis a magyar lakosság legalsó egytizedének az éves egy főre jutó nettó jövedelme nem éri el a 392 595 forintot. További egytized nettó jövedelme efölött van, de nincs 521 184 forint. A legfelső kategóriába eső egytized népesség egy főre jutó nettó jövedelme 2010-ben már legalább 1 559 439 forint volt. Az alatta lévő tized 1 073 413 forint és 1 559 439 forint közötti egy főre jutó éves nettó jövedelemmel rendelkezett. Az adatok szerint a két szélső tizedbe esők egy főre jutó nettó jövedelme közötti különbség 2010-ben 7,2-szeres volt, magasabb az előző évinél. Némi egyszerűsítéssel mindez azt jelenti, hogy tulajdonképpen havi netto 130 ezer forint már elég ahhoz, hogy valaki a legfelső egytizedhez, azaz a gazdagokhoz tartozzon.

Az Egyesült Államokban is különféle kimutatások láttak napvilágot arról, hogy ki tekinthető gazdagnak, 100,150, 250 ezer dolláros évi keresetet emlegetnek. Bármelyiket is tekintjük mérvadónak, egy biztos: élesen különböznek ezek az adatok a magyar statisztikáktól, forintra átszámítva ugyanis körülbelül 20 millió, 30 millió, 40 millió forintról van szó. Nem éves, hanem havi szinten.

Csekély az esély a társadalmi felemelkedésre..

A rendszerváltással indult meg a középrétegek kikristályosodásának folyamata, s e réteg az európai tendenciáknak megfelelően folyamatosan növekszik – mondta el lapunknak Kolosi Tamás, a Tárki alapítója.

Statisztikai szempontból azt a réteget nevezzük középosztálynak, amely sem az alsó, sem a felső 5-25 százalékba nem tartozik, tehát a társadalmi hierarchiában középen helyezkedik el. Elsősorban a szellemi munkát végzőket foglalja magában: szakértelmiségiek, irodalmárok, kis- és középvállalkozók, a közszféra dolgozói tartoznak e körbe – tájékoztatott. A társadalmi mobilitással kapcsolatosan elmondta, hogy a rendszerváltó országokban nagyobb volt a felfelé irányuló mozgás, mert a szocializmusban nem alakulhatott ki nagytőkés réteg. A modern társadalmakban az immobilitás mellett tapasztalhatunk viszonylag nagymértékű mobilitást is, hiszen ha megnézzük az országok leggazdagabb embereinek listáját, az azon szereplők nagy része első generációs gazdag. A legnagyobb problémát a szociológus szerint azok jelentik, akik nem csak időlegesen, a munka elvesztése vagy hosszabb ideig tartó betegség miatt süllyedtek a szegénység állapotába, hanem tartósan szegények, és az anyagi helyzet mellé alacsony iskolázottság társul, emiatt pedig a szegénység generációkon át öröklődik. Számukra itthon sem, de a világon máshol sincs komoly kitörési lehetőség – szögezte le a szociológus. Így csak a legtehetségesebbeknek van esélye a társadalmi felemelkedésre.

A leggazdagabb magyarok

Csányi Sándor, az OTP bank vezérigazgatója volt 2011-ben a leggazdagabb magyar. A Napi Gazdaság minden év tavaszán elkészíti hazánk leggazdagabbjainak listáját, amelynek élére négy év szünet után tért vissza a legutóbbi adatok szerint 155 milliárd forinttal rendelkező vállalkozó. 2007 és 2010 között a szintén bankvezér Demján Sándor, a TriGránit csoport vezérigazgatója állt a dobogó legfelső fokán. Csányi vagyona 2011-re 35 milliárd forinttal nőtt, ám még így is messze van a válság előtti legnagyobb, 300 milliárd forint körüli összegtől, amely Demján Sándor nevéhez fűződik. A dobogó harmadik fokán Várszegi Gábor, a Fotex alapítója áll, aki 20 milliárddal növelte a vagyonát 2010 folyamán, a negyedik hellyel pedig Leisztinger Tamás, a Hungest Hotels tulajdonosa dicsekedhet. A tavalyi listán 11 új névvel találkozhatunk, közülük kilencen soha korábban nem tűntek fel a rangsorban. A legelőkelőbb helyen végző újonc Pap Géza, az Olajterv Vagyonkezelő Zrt. tulajdonosa 47 milliárd forintjával a kilencedik . A második leggazdagabb új szereplő 33 milliárd forintos vagyonával a Docler Holding tulajdonosa, Gattyán György Zoltán. A magyar vállalkozó cége üzemelteti a világ legnépszerűbb élő, erotikus video-chat oldalát, a livejasmin.com-ot, mely az Alexa nevű független internetforgalom figyelő oldal szerint a világ 60. leggyakrabban látogatott oldala.

A százas listára tavaly két nő tudott bekerülni: Kósa Erika, a Brókernet és a Cig Pannónia Életbiztosító alapító társtulajdonosa 34 milliárdos becsült vagyonával a 13. helyen áll, illetve 6 milliárd forintra becsült vagyonával a 92. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum alapító-főigazgatója, akinek férje alapította a BIF ingatlanokkal foglalkozó részvénytársaságot. A 100 leggazdagabb magyar teljes vagyona a lista elindulása óta eltelt 10 év alatt 1500 milliárd forinttal nőtt: akkor 632 milliárd forinttal rendelkeztek, míg ma 2116 milliárddal. Ez az összeg a magyar GDP 7 százalékát teszi ki, míg az Egyesült Államokban a GDP 10 százalékát birtokolja a 100 leggazdagabb ember.

forrás:népszavaonline.hu

Leave a Reply 303 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: