< Böngészés > Főoldal / Tudomány/gazdaság / Blog article: Ilyenre még nem volt példa: Egyedülálló kutatásba kezdtek a magyarok Magyarok vizsgálják a Földön legmagasabban az örökfagyot

| Mobile | RSS

Ilyenre még nem volt példa: Egyedülálló kutatásba kezdtek a magyarok Magyarok vizsgálják a Földön legmagasabban az örökfagyot

2012. március 19. | hozzászólás | Tudomány/gazdaság


Sikeres volt a Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány kutató expedíciója a föld legmagasabb vulkánján: a csúcsra is fel tudtak vinni és el tudtak helyezni klímakutató műszereket a tudósok. A Föld legmagasabban fekvő tava azonban egyelőre még feltáratlan maradt.

Hazaérkezett az Atacama sivatagból a Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány csapata, amely a Föld legmagasabb vulkánján végzett állapotfelmérő és adatgyűjtő expedíciót. A kutatók január 23-án indultak a 6893 méteres Ojos del Salado tűzhányóra, ahol extrém helyszín és környezet várta a tudósokat. A csapat nem először járt a tűzhányón, hiszen 2010-ben a magyarok közül elsőként már megmászták a vulkánt. A mostani expedíció szakmai jelentősége az volt, hogy a helyszín olyan terep, amelynek a környezeti szélsőségességét kialakító tényezői még feltáratlanok voltak. A csapat a hosszú távú, több éves monitoringvizsgálatot tűzte ki célul, melyet terepi adatgyűjtéssel, majd a feldolgozással valósítanak meg.
A műszerek programozása ebben a magasságban még több odafigyelést igényel

A Föld legmagasabban fekvő kráterének szélén, 6750 méterrel a tengerszint fölött Mari László és Heiling Zsolt, a Földgömb Atacama Expedíció tagjai műszereket telepítettek a kőtörmelékbe. A nyár közepi időjárás kedvező volt a terepi munkához, így 150 m-rel feljebb, az Ojos del Salado óriásvulkán legmagasabb pontján Nagy Balázs, az expedíció vezetője is el tudta helyezni az évekig működő mérőműszereket.

A Chile és Argentína határán emelkedő Ojos del Salado olyan kitüntetett helyzetű hegy, amely a Föld egyik legextrémebb klímájú területén magasodik. A Puna de Atacama félsivatagos-sivatagos terepén kopár, száraz, szeles, hideg hegyóriásként tornyosul. E szélsőséges helyszín ugyanakkor heves hóviharok helyszíne is, ám a csapadék nagy része elpárolog. Ugyan télen hó borítja a vidéket és nyáron is időről időre behavazódik a legmagasabb övezet, mégsem borítja jégsapka a hegyet, sőt a hóhatár itt emelkedik legmagasabbra Földünkön: a számított hóhatár 7000 méteres magasságban húzódik. Ugyanakkor a felszín alatt jeget rejt a vulkán: a kősivatagba szivárgó nedvesség a hideg környezetben örökfagyott aljzatot éltet. A vulkán kőtörmelékét jégcement szilárdítja – amelynek jelenléte, fogyása, vagy épp hízása hosszabb távon a térségre jellemző klímaingadozás jelzője, de e jég olvadása egyben a térség alapvető vízforrása is.

A Laguna Santa Rosa kiszáradt medre

A Földgömb Atacama Expedíció e felszín alatti – klímaváltozást tükröző – jégjelenlét hosszú távú vizsgálatát kezdte el, a monitoringot pedig a 6 évig működő és folyamatosan adatot gyűjtő hőmérsékletmérő műszerek telepítése segíti.

A nyaranta felengedő felszín alá helyezett műszerek által adandó teljes képhez az expedíciónak a térség legjellemzőbb magassági szintjeiben kellett mérési helyeket kialakítani. A legalacsonyabb, 4200 m-en elhelyezkedő síksági terepről indulva 5200, 5800, 6750 és 6893 m-en helyeztek el több szintben – a magasabb részeken egészen a jelenlegi örökfagyott aljzatig lehatolva – a felszín alatt hőmérsékleti adatgyűjtőket, valamint a hegytetőn légnedvességmérőt is. E műszerek elhelyezésével a Földgömb vizsgálata lett a Föld legmagasabban elkezdett örökfagy-monitoringja.

A két éves gyakoriságú műszerleolvasás – az eddigi teljes adathiánnyal szemben – olyan információkat ígér, amely a klímaérzékeny folyamatok elemzésén keresztül az extrém környezet éghajlati és környezeti átalakulásáról ad alapadatokat.

A terepi munkáról szólva az expedíció mérnöke, Heiling Zsolt itthon elmondta: 95 százalékban sikeres volt az expedíció, hiszen a fő célt, a műszerek telepítését maradéktalanul sikerült teljesíteni, annak ellenére, hogy a nagy magasságban ez már közel sem számított könnyű feladatnak. „A hatezer méternél is nagyobb magasságban már mozogni sem egyszerű, nekünk pedig még gödröt is kellett ásni a kráterbe” – meséli Heiling Zsolt. A legmagasabban, 6750 méteren elásott műszer telepítésekor már két csapásonként adták át egymásnak a kutatók a jégcsákányt, annyira fárasztó volt a munka.

A következő nagy kihívással pedig két év múlva kell szembenézniük: amikor meg is kell találni a most gondosan elhelyezett műszereket – magyarázza a mérnök. Ugyan a helyüket bemérték gps-szel, s le is fényképezték a környéket, de a helymeghatározó műszerek néhány méteres pontossága, s az örökké változó felszín okozhat majd még némi fejfájást.

Az expedíció idei tervei között szerepelt még a világ legmagasabban fekvő tavának feltérképezése is: a műszerek telepítése mellett ez azonban csak egy mellékszálnak számított, s nem is maradt sok idő rá, így a tó továbbra is feltérképezetlen marad. Mint Heiling Zsolt elmondta, elsősorban az időjárás hiúsította meg a tó megkeresését. Ritkán ugyan, de ezen a szélsőségesen száraz vidéken is előfordul havazás, s egy ilyen hóvihar állt a felfedezők útjába. Az egyébként is kicsi, mindössze körülbelül 100 méter átmérőjű tó nagyon nehezen megközelíthető helyen van; semmilyen nyom, ösvény nem vezet oda, az utat is a kutatóknak kellett volna feltárni, amit jelentősen megnehezített a lehullott hó. Ugyanakkor nem tettek le a tó feltárásáról, a két év múlva esedékes adatgyűjtő expedíción – amikor leolvassák majd a most elhelyezett műszerek adatait – újra megpróbálnak majd eljutni a tóhoz, hogy kiderítsék, hogy miért van ott az a tó, egy olyan helyen, ahol még a meleg nyári napokon is nulla fok alatti a hőmérséklet.

forrás: heti válasz.hu

Leave a Reply 339 megnézve, 1 alkalommal mai nap |