< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Levélhullás El kell számoltatni a Schmitt-báb mozgatóit!

| Mobile | RSS

Levélhullás El kell számoltatni a Schmitt-báb mozgatóit!

2012. március 30. | hozzászólás | Közélet

Először azt hittem, hogy Schmitt Pali egy olyan gerinctelen ember, aki, ha lebukik, akkor sem érzi erkölcsi kötelességének, hogy legalább egy picit azt mutassa, mintha szégyellné magát. Dehogy vártam, hogy gerincesen kiálljon a lebukása után az emberek elé az emberek embere és a szemünkbe mondja: ok, valóban elloptam mások anyagát a saját kisdoktorimhoz. Egyrészt, mert egyrészt alkalmatlan vagyok, másrészt lusta voltam tanulni hozzá, az ollózás meg már akkor is ment. Nem vagyok valóban méltó a doktori címre, ezért lemondok erről, és természetesen eleget téve erkölcsi kötelességemnek, mi sem természetesebb számomra, hogy az Elnöki pozíciómról is. Bocsánatot kérek mindenkitől és elsősorban a Köztársaságtól.

Na jó, egy ilyen beismerő vallomás és egyenes kiállás hogyan is lenne már elvárható egy Schmitt Páltól, aki oly sok diktatúrát szolgált már ki fogpaszta reklám mosolyával, gerinctelenül. Schmitt nem az a lemondós fajta és szokta meg, hogy a gazdái azt várják el, ő legyen korrekt és tudja mikor kell távozni. Amikor neki mennie kellett, mindig felülről szóltak neki és persze felfelé buktatták. Most viszont senki nem szólt eddig neki, hogy te Pali, húzzál már el! Ezért ő állt és hősiesen, talán saját hősiességén még kicsit meg is hatódva, állta a rohamokat és bátran nem nyilatkozott. Miközben rajta kívül mindenki már láthatja, hogy a Fidesz is elengedte a kezét. Hogy lemond-e vagy sem, az szinte majdnem mindegy.

Miért mindegy? Azért mert ebben az egész történetben a leglényegtelenebb szereplő maga Schmitt. Soha nem volt ennek a színdarabnak ő főszereplője. Ha nem akarjuk megsérteni, maximum statisztának nevezhetjük. Ha pedig őszinték akarunk lenni, akkor egyszerűen csak bábnak, biodíszletnek egy tisztességtelen játék színpadán.

Gulyás Gergely tegnap azt mondta, hogy nem doktori címe miatt esett rá a választásuk, hanem egyéb kvalitásai okán. Már eleve nevetséges volt a többesszám, hiszen Schmitt Pált Orbán Viktor egy személyben választotta ki valójában. Az viszont tény, hogy nem a doktori címe miatt esett rá a választás. Olyan bábra volt Viktornak szüksége, amely nem gondolkodik. Lehetőleg olyan báb legyen, amelyikben erre sem az igény, sem a képesség nincs meg.

Fontos szempont volt az is, hogy a kiválasztott alanynak ne legyen túl kemény anyagból gyártott gerince. Hiszen ahhoz a feladathoz, amire szánták, a gerinc súlyos akadályt jelenthetett volna. Legyen elég mohó, hogy ha sok pénzt kap, bármit megtesz, amit belé táplálnak. De ne legyen még véletlenül se tényleges hatalmi ambíciója.

Lehetett volna ilyen elvárások mellett tökéletesebb szereplőt találni Schmittnél? Nyilván igen, hiszen mindenkit nem ismerhetünk az országban. De az ismertek közül, aligha.

Nem kétséges, Schmittnek hamarosan el kell tűnnie a közéletből. Senki nem fogja gyászolni. A választó örülhet, hogy az országot lejárató “álamfő” nem jelenítheti meg ezután sehol őket. Maximum néhányan fogunk azon szomorkodni, hogy ballépéseivel, saját képébe nyomott tortáival nem nyújt többé szórakozást. De a Fidesz sem szomorkodik, hiszen azt a feladatot, amire szánták a droidot, tulajdonképpen el is végezte. Nincs rá szükségük. Vélhetőleg Schmitt se fog sokáig szomorkodni, hiszen alapállásból nem fogja az egészet érteni. Ránéz a bankszámlájára, látja, milyen juttatásokat kap majd a jövőben is, és ettől megint visszatér arcára bájos mosolya. Tán még zongorázni is kedve támad.

Schmitt Pálnak nincs jelentősége. Sok egyéb másnak viszont van. Például annak az elvtelenségnek, ami köztársasági elnököt csinált valakiből, akiről pontosan tudták: alkalmatlan és méltatlan a feladat ellátására. Márpedig ez a szándék, ez a mechanizmus nem tűnik el attól, hogy a Pál-lufi elszáll. Ez itt marad és tovább rombolhat.

Aminek még van jelentősége, az az egyetem gyávasága. Félelme attól, hogy első körben ítéletet mondjon az egyértelmű csalásról. Mert ez a félelem nem alaptalan. És ez a félelem, ami itt van és Schmitt után is pusztítja, rágja a lelkünket, bizony olyan probléma szimbóluma, amivel nem lehet eleget foglalkozni. Az egyetem csak akkor merte tenni, ami a kötelessége – és még ekkor se egyhangúlag –, amikor azt látták: a hatalom megadta a kilövési engedélyt Schmittre. Nem állnak mellé, hanem hagyják, hogy vigye az ár, és még csak a folyópartra sem sétáltak ki egy virágot dobni utána.

Schmitt Pál egy piti kis csaló. De azok, akik eszközként használták fel, akik elvégeztették vele a rá szabott piszkos munkát, ők mikor állnak fel és kérnek bocsánatot a gyalázatért? Mikor kérnek bocsánatot azért, hogy az embereknek félni kell, ha vállalják véleményüket, gondolataikat? Hiszen ha ezt teszik, azzal a munkájukat veszíthetik el, egzisztenciálisan kerülhetnek padlóra. Mikor lesz az elszámoltatás azok számára, akik a bábot irányították? Lehet ugyanis gyűlölni a bábot, lehet nevetni rajta, de soha nem szabad megfeledkezni: nem a báb a főszereplő, hanem maga a bábjátékos.

forrás:168 óra.hu

Leave a Reply 341 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: