< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Szeged napja: kösz, Karesz! Indul a nagy fesztiválszezon!

| Mobile | RSS

Szeged napja: kösz, Karesz! Indul a nagy fesztiválszezon!

2012. május 14. | 1 Hozzászólás | Közélet

Szeged – Május 18-án idén is elrajtol Szegeden a fesztiváldömping. A hagyományos rendezvények idén Klauzál téri Gasztroudvarral és további Dóm téri rendezvényekkel bővültek. De ne csak erre figyeljünk! Tudja egyáltalán, kinek is kell köszönetet mondani mindezért?! Ne, ne a maiakra gondoljon!

Nyomtatom E-mailt írok a szerkesztőnek Később elolvasom
Azért mert valakinek Habsburg volt a „vezetékneve” még lehetett jó fej, évszázadokkal korábban is. Ne törődjünk most azzal, anno III. Károly egészen pontosan kinek és miért akart bevágódni, de jól tette, hogy 1719. május 21-én Szegednek szabadalomlevelet adott és megkaptuk a jelenlegi címerünket is – a szabad királyi városi rangot 1715-ben szereztük vissza, hogy a papír és a címerkészítés miért tartott négy évig, ne kérdezzék. A lényeg, igazából neki köszönhetjük, hogy idén tíz napon át folyhat a sárga lé – is.

Május 18-ától 27-éig ugyanis négy fő helyszínen, a Széchenyi, a Klauzál és a Dóm (inkább fordított ábécé-, mintsem fontossági sorrendben) téren valamint a Belvárosi hídon számtalan inger támadja érzékszerveinket, akár egyszerre is.

Szeged napja 2012 program: borfesztivál, gasztroudvar, hídi vásár, kavalkád

Itt inkább foglalkozzunk azzal, aki megérdemli!

Tudja, ki volt ez a Habsburg, aki nekünk a harmadik, a „német-rómaiaknak” a hatodik, a cseheknek a második volt a Károlyságban?
Bécsben született, számozatlanul, 1685. október 1-jén I. Lipót és Pfalz-Neuburgi Eleonóra hercegnő harmadik fiúgyermekeként. Ekkor még nem sejthette, hogy egyvalamiben tökutolsó lesz: a Habsburg-ház utolsó egyenesági férfisarja volt, hiszen bár felesége, Lajos Rudolf braunschweig–wolfenbütteli herceg leánya, Erzsébet Krisztina négy gyermekkel is megajándékozta a felnőttkort csak két leánya, Mária Terézia (ismerős, ugye? Igen, ő.) és Mária Anna érte meg – Lipót János ugyanis alig több mint hat hónaposan, Mária Amália pedig hat évesen halt meg.

Most pedig vissza az ifjú Karl Franz Joseph Wenzel Balthasar Johann Anton Ignazhoz: a jezsuiták nevelték, apjához hasonlóan zenebolond és szenvedélyes vadász volt. Meg nagy pozőr, imádott szertartásosan viselkedni.

Spanyol kavarás

Tizenhat éves volt, amikor kitört a spanyol örökösödési háború, hivatalosan a megüresedett spanyol trón birtoklásáért, valójában azonban az európai hegemóniáról volt szó, amiért XIV. Lajos és I. Lipót vetélkedett. Ebben az ágyúdörgéses bő egy évtizedben (1701–14) Károly főherceget a császárral szövetséges angol és holland seregek fegyveres támogatásával 1703-ban spanyol királlyá kiáltották ki. Károly 1704-ben Lisszabonnál szállt partra, s onnan indult meg Spanyolország felé. A katalánok és az aragóniaiak elégedetlenek voltak V. Fülöppel, és átálltak Károlyhoz, akit 1706-ban immáron valóban spanyol királlyá választották. József főherceg, akit időközben apja halála miatt I. József néven császárrá választottak, csapataival elfoglalta az itáliai spanyol birtokok és Spanyol-Németalföld nagy részét (a mai Belgiumot). E területek elvileg szintén József öccsének, Károly főhercegnek birtokába kerültek a nápolyi királyi címmel együtt.

Szabad királyi város

A szabad királyi városok csak a királynak voltak alávetve, a király tulajdonát képezték. Lakóinak joguk volt fallal bekeríteni a települést. A beköltözőknek polgárjogot adhattak. Plébánosaikat maguk választhatták. Vásárt tarthattak és árumegállítói joguk is volt. A polgárok szabadon végrendelkezhettek. Adóikat a királynak évente egy alkalommal, egy összegben fizették.
A mai Magyarország területén Szegedhez hasonlóan szabad királyi város még Debrecen, Esztergom, Győr, Komárom, Kőszeg, Pécs és Székesfehérvár is. Buda, Erzsébetváros és Pest is az volt, ám az 1872-es egyesülés óta – noha megtarthatták a címet, érthetően – a sokkal nagyobb jelentőségű főváros (illetve ennek „névváltozatai”: fő- és székváros, székesfőváros) címet használják.

1711 áprilisában azonban váratlanul elhunyt Károly bátyja, I. József császár, ami teljesen új helyzetet teremtett. Ausztria hiába nyerte meg a háborút XIV. Lajos Franciaországa ellen, angol és holland szövetségesei mégsem egyeztek bele, hogy ismét egyesüljön a két nagy Habsburg-terület, azaz Károlynak, akit októberben VI. Károly néven német-római császárrá választottak, és december 22-én Majna-Frankfurtban meg is koronáztak, a spanyol örökösödési háborút lezáró második, 1714-es rastatti békében mégis le kellett mondania Spanyolországról. Ennek fejében viszont a spanyol örökségből megtarthatta a Milánói Hercegséget és Mantovát, s megkapta Dél-Németalföldet, Nápolyt, Szardíniát, és néhány Rajna menti és toszkánai területet.

Amikor ránk figyelt

Magyarországi uralkodását a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke aláírásával kezdte 1711-ben. A főnemességre és a vele a törököktől visszaszerzett területeken nagy latifundiumokat nyert idegen főurakra támaszkodott. Két alkalommal viselt háborút a törökök ellen. Az 1716-18-i háborút lezáró pozsareváci békében visszaszerezte a Temesközt és a Szerémséget, továbbá Belgrádot (ez utóbbiról a másodikat lezáró 1739-i belgrádi békében le kellett mondania). Ezeket a területeket katonai igazgatás alá rendelte.

Császári-királyi pecsét. Nagyítható! Illusztráció: wikipédia
Császári-királyi pecsét. Nagyítható! Illusztráció: wikipédia
Igyekezett hazánkat a Habsburg Birodalomba minél jobban bekapcsolni, érvényesíteni próbálta a központi akaratot. Tanácsadó testületével Bécsből kormányzott, döntéseit a magyar kancellária közvetítette. A nagy „svábosítás” is hozzá köthető: 1723-ig Budára és környékére, Tolna, Baranya és Somogy megyékbe, a törököktől visszafoglalt Bánságba, a Rákóczi-szabadságharc idején elpusztított észak-nyugat erdélyi területre, de máshová is több százezer német parasztot telepített. Az utóbbi területeken a magyaroknak tilos volt a letelepedés.

Fia halála után „semmi más nem érdekelte” csak a Habsburg-trón bebiztosítása, a Pragmatica Sanctio elfogadtatása. „Megoldhatta volna ortodox módon” is, de „pechje volt”, ahogy korábban említettük, feleséges „csak” leányokat szült neki. Az 1703-ban I. Lipót és József főherceg által létrehozott szerződést 1713-ban hozták nyilvánosságra, amely alapvetően két fontos határozatot tartalmazott: Károly, illetve a későbbi uralkodók birtokainak oszthatatlanságát és az örökösödés kidolgozott rendjét, amely magába foglalta a leányági örökösödést is, ha esetleg… És ez az esetleg bizony be is következett, de a törvényt mindenhol, így nálunk is elismertette a rendi országgyűlés 1723-ban bólintott rá.
forrás:dm.hu

Leave a Reply 293 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: