< Böngészés > Főoldal / Nincs kategorizálva / Blog article: Tarlós: Simicska rám nem gyakorol semmilyen nyomást

| Mobile | RSS

Tarlós: Simicska rám nem gyakorol semmilyen nyomást

2012. június 18. | hozzászólás | Nincs kategorizálva

Az ország adottságai miatt Budapest szerepe súlyos következmények nélkül nem degradálható- mondja Tarlós István, aki szerint degradálás az is, ha a főváros 23 részre esik szét. A főpolgármester úgy véli, a parlamenti kétharmad szavazatainak biztosítása egy határon túl már nem könnyíti a fővárosi munkát. Beszél arról is, ha nem közvetlenül választják a jövőben a főpolgármestert, akkor aligha vállal újabb ciklust. Szokott találkozni Simicska Lajossal, aki azonban nem gyakorol rá semmilyen nyomást.

– Mi bosszantja jobban: az, hogy a várost, vagy az, hogy önt is magára hagyta a Fidesz és a kormány?

– A kormány tán nem, de magánemberként nem jelentene számomra problémát, mindenféle politikai helyzetet fel tudok dolgozni. Azért küzdöttem, hogy főpolgármester legyek, végül ezt párton kívüliként elérhettem. Azt terveztem, hogy egy mentálisan is átalakított, erős fővárost tudok majd létrehozni, azzal a céllal is, hogy erre Orbán Viktor miniszterelnök úr támaszkodhasson. Pillanatnyilag azonban a körülmények nem kedveznek ennek megvalósítására.

– Az önt támogató Fideszben ennek sokszor jelét adták…

– Vannak dolgok, amelyeket szakmailag nem pont így képzeltem el. De segítő szándékkal azon vagyok, hogy az Orbán-kormány sikeres legyen. Ez személyes érdekem is.

– És ön támaszkodhat a miniszterelnökre? Megkapja a támogatást, van hátországa?

– A kormány és a miniszterelnök végül még soha nem hagyott cserben – BKV-ügyben sem. Inkább a sajátos parlamenti viszonyokkal magyarázom, hogy az új közigazgatás rendszerét másként képzeljük el. Én a centralizáltabb működés híve vagyok. Nem csak a számos területen tapasztalható rendetlenség miatt. A működési és fejlesztési források túlságosan szétforgácsolódnak Budapesten, miközben ilyen szűkös körülmények között ezeknek inkább a koncentrációjára lenne szükség. A választók többsége nem annak alapján dönt, hogy melyik külső kerület félreeső részén hányszor kaszálják le a füvet, vagy melyik városrészben sikerül díszkővel leburkolni egy teret az utolsó pillanatban, hogy a kerületi polgármestert újraválasszák. Az alapján döntenek, hogy milyen a tömegközlekedés, a közbiztonság, és a közszolgáltatások.

– Nem éppen a források szűkössége miatt próbálnak a kerületek is pénzhez jutni akár a főváros rovására?

– Budapestnek organizálható nagyvárosnak kellene lennie. A jelen ciklus túlzó kerületi szintű érdekérvényesítő képessége következtében azonban ennek nem kedvezőek a lehetőségei. Érthető egy kerületi polgármester szemszögéből, hiszen mindenki harcol a saját érdekeiért, különösen, ha ehhez segítséget kap, de szakmai szempontból aránytalan, hogy 23 lényegesen kisebb egység pillanatnyi valós vagy vélt érdekei következetesen háttérbe szorítsák – forrásbiztosítás tekintetében is – egy sokkal nagyobb egység rendszerelvű működési feltételeit. Majdnem mindenhez lehet adott pillanatban ideológiát gyártani, ha elegen mondogatják, akkor ez egy ideig hatni is képes, de nagy kérdés, hogy hosszabb távon milyen következményekkel jár. Ebben az országban megváltozhatatlan adottságok miatt Budapest szerepe súlyos következmények nélkül nem degradálható. Degradálás az is, ha 23 felé esik szét. Akkor olyan, hogy Budapest tulajdonképp nem lesz. Olyat is hallottam már, hogy Budapest “nem város, hanem megye”. Ilyesmivel nem tudok mit kezdeni, ezek szerint Párizs, Berlin vagy New York sem város. Ha eladósodott városból forrásokat vonnak ki, akkor a város kénytelen bevételek után nézni. Hiába tiltakoznak minden ellen (dugódíj, névhasználat) pénz nélkül nehéz a közszolgáltatásokat biztosítani. A parlamenti kétharmad szavazatainak biztosítása egy határon túl már nem könnyíti a fővárosi munkát. Az Orbán-kormány elkötelezett híve vagyok, de a város- és az országgyűlési politikát erősen elválasztom egymástól. Nem véletlen, hogy önként lemondtam parlamenti mandátumomról.

– Nem bánta meg, hiszen akkor bele tudott volna szólni például a járásokról szóló, vagy az önkormányzati törvénybe?

– Egyáltalán nem. A miniszterelnök és a házelnök is tartóztatott, de a főpolgármesterség egész embert kíván, és nekem 1990 óta a várospolitika a világom. Soha nem akartam miniszter vagy pártvezető lenni, és most sem akarok. Hosszú évek óta főpolgármester akartam lenni. Nem a képviselői díjazás és a parlamenti névjegykártya volt a lényeg, hanem az, hogy Budapest élén a választóktól és a miniszterelnöktől kapott megbízásomat a legjobb tudásom szerint végezhessen.

– Van olyan lobbiereje a parlamentben, mint a fővárosi közgyűlés fideszes országgyűlési képviselőinek? Egyikük, Rogán Antal nemrég frakcióvezető lett…

– És ezért ma már nem is fővárosi képviselő. A vele való konfliktusokra, és ezek motivációira nem szeretnék kitérni, miután az utóbbi időben egyre konszolidáltabb a kapcsoltunk. Ma már más a pályánk, nincs köztünk alapvető érdekellentét. Én Budapestnél maradok, ha maradok egyáltalán a politikában. Visszatérve; főpolgármestereként végül el tudtam érni, hogy nem lett olyan rossz az önkormányzati törvény, pedig volt igény arra, hogy nagyon rossz legyen. A miniszterelnök után talán a főpolgármesterség a leginkább legitim pozíció: amit így nem tudok elérni, azt alig hiszem, hogy parlamenti képviselőként el tudnám érni. Nem azért lettem főpolgármester, hogy spekulatív lobbitevékenységet folytassak, hanem azért, mert úgy gondoltam, és még most is azt remélem néha, hogy ez egy egyenes pálya.

– Mi lenne a legitimációval, ha a jövőben nem közvetlenül, hanem a közgyűlés által választanák a főpolgármestert, ahogy kiszivárgott?

– Nem javaslom a Fidesznek, hogy ezt meglépje. Politikailag nagyon kockázatos, mert még a kerületi választásokra is negatív hatással lehet. De számomra az sem jelentene problémát, ha nem folytatnám az aktív politizálást. Más dolgok is vannak az életben, amik fontosak. Amit elérhettem, azt elértem. Ezért sem izgulok a 2014-es választás módja miatt. Amiatt sem, hogy valakik engem akarnak-e jelölni, vagy visszariadnak még a gondolatától is, hogy én legyek még egyszer.

– És mi lenne jobb Budapestnek?

– A budapestieknek 1994-ben megadták a közvetlen főpolgármester-választás lehetőségét, ezt 20 év után nagyon rossz üzenet lenne visszavenni. Engem is több százezer ember választott meg. Ha ezek után olyan vezetője lenne egy közel kétmilliós városnak, amelyiket 18-20 ember választott, az illető legitimitása majdnem nulla lenne. Ebben az esetben aligha vállalnám újra.

– Az elmúlt két év értelmetlen bozótharcai elkedvetlenítették, vagy inkább arra viszik, hogy még egy ciklust megpróbáljon, és befejezze a félbe maradt terveket?

– A bozótharcok a legtöbb embernek elveszik a kedvét, felőrlik a kitartását. Nem azt mondom, hogy engem sose bántanak, de nem olyan fából faragtak, hogy feladjam. Ilyen szempontból elég ronda természetem van. Tudok félreállni is, de ha mindenáron akadályoznak, nehezíteni akarják a munkám, az inkább megkeményít. Ma még nem tudom, mit szeretnék két év múlva. Azt még kevésbé tudom megítélni, hogy a Fidesz-elit – akiken minden tiszteletem mellett nem a kerületi polgármestereket értem – mit gondol jelölésemről.

– Milyen a kapcsolata a Fidesz-elittel?

– Több, mint öt éve állandó meghívottként ott ülök a Fidesz elnökségi ülésein. Nem tartom kizártnak, hogy lesz még dolgom két év múlva. De ha egy hónap múlva lenne a választás, és megkérdeznék, akarok-e újra főpolgármester lenni, legalább is határeset, hogy mit válaszolnék. Az, hogy feladat van, inspirál.

– Még az olyan hálátlan feladat is hajtja, mint a dugódj bevezetése?

– Bárhogy fáj ez sokaknak, a dugódíjat Demszky Gábor hat éve egyszer és mindenkorra elintézte. És bármi történt, vagy történik ezután a kormány és a főváros között, behajtási díj mindenképen lesz, ellenkező esetben elvész a 4-es metró uniós támogatása, ami nemcsak 180 milliárd forint mínuszt, hanem olyan kötbér-igényeket is jelentene, hogy abba a város beleszakad. Ezért a dugódíj elkerülhetetlen.

– Ám a mértéke lehetne kevesebb, ha nem kellene kipótolni belőle a csökkenő kormányzati BKV-támogatást…

– Ez az érem másik oldala, de inkább úgy fogalmaznék: a városvezetés nem ragaszkodik hozzá, hogy a BKV forrásigényét a dugódíjból elégítsük ki. Más megoldást is el tudunk fogadni. Háromféle olyan megoldás lehet, amely se a vállalkozókat, se a lakosságot nem terheli jobban: a fővárosnál nagyobb arányban maradó iparűzési adó; a kerületek-főváros közötti forrásmegosztás arányainak módosítása; illetve a helyben maradó szja növelése.
Ezek más arányú költségvetési elosztást jelentenek, vagy a kerületi önkormányzatokat érintenék hátrányosan. De dugódj ebben a három esetben is lenne.

– Legfeljebb nem 4-500 forint, hanem akár jelképes egy forint, ahogy a szocialisták javasolták?

– Cirkuszt azért ebből nem lehet csinálni, mert nem cirkusz ez Londonban és New Yorkban sem. Az EU sem elégedne meg egy fiktív összeggel, hiszen akkor elveszne a behajtási díj lényege és célja: a belváros tehermentesítése, az autók és a környezetszennyezés csökkentése. Nem beszélve arról, hogy egy rendszert tízmilliárdokért építenénk ki, százmillióért üzemeltetünk, és egy forintokat szedjünk (ami már nincs is)? Én ilyeneket a saját presztízsem miatt sem mondanék!

– Vannak hatástanulmányok a dugódj bevezetéséről?

– Nem szeretem a hatástanulmány kifejezést, vannak számítások. Például arra, hogy egy évben 20 milliárd vagy még nagyobb összeg is befolyhat, de ez nagyban függ a kedvezményektől. Amellett vagyok, hogy inkább legyen a behajtási díj valamivel magasabb, de a zónán belül lakóknak ne kelljen fizetni azért, hogy hazamehessenek. Ez éppúgy megmagyarázhatatlan lenne, ahogy a III. kerületi polgármester ötlete, hogy a városhatár legyen a fizető övezet határa, és mindenki, aki belép a fővárosba, fizessen. Ez értelmezhetetlen, nézzék meg a tömegközlekedés nyomvonalait: a városhatáron semmire nem lehet átszállni.

– És technikailag jövő nyárra hogy lehetne bevezetni? Alig van P+R parkoló, a tervezett sorompós rendszer pedig lelassítja a forgalmat.

– Kamerákkal ellenőrzött, akár bankkártyával igénybe vehető fizetőkapus rendszerre gondoltunk, ez jól bevált New Yorkban is, és ott nem akadályozza a közlekedést. De dugódíj helyett megvizsgáljuk egyfajta hídvám bevezetését is, vagyis akkor kellene fizetni, ha Pestről Budára, vagy fordítva megyünk. Hátránya, hogy nem azonos arányban járnak Budáról Pestre, mint fordítva. Igazság szerint tényleg akkor szabadna lépni, ha megépültek a P+R parkolók. Baj, hogy 20 év alatt alig épült ilyen, és az idő szűkössége mellett főként a pénzhiány az oka, hogy 2013 közepéig sem fogunk tudni annyit megépíteni, hogy megfelelő szolgáltatási hátteret nyújthassanak a dugódíjhoz. Ezért lehet, hogy csak részlegesen vezetjük be, lehet, hogy nem kamerák és kapuk lesznek, hanem emberek szedik bizonyos pontokon a pénzt. De az állam sem vonul ki azonnal a BKV finanszírozásából, hanem csak évek alatt. Az sem igaz, hogy jövőre teljesen megszűnik a BKV idén 32 milliárdos állami normatívája: a tervezett 22 helyett csak 23 milliárdra “csökken”, és más jogcímen érkezik.

– Még mindig szabadulna a BKV-tól?

– Nem akarok szabadulni tőle, csak egyszer azt mondtam, hogy ha az állam vinni akarja, akkor vigye, de a BKV szerződött például a 4-es metróra is. Most ott tartunk, hogy a metró további sorsának három alternatívája létezik és egyik sem szabályos. Ebben benne van a befejezés és az esetleges leállás is. A Siemens-szerződés például egyenesen elképesztő.
Júliusban jön hozzám a cég nagyfőnöke, de még nem tudom, hogy oldjuk meg a több tízmilliárd forintot jelentő problémát. Ha ilyen körülmények között bárkinek, beleértve az államot is, kedve van elvinni a BKV-t, akkor vigye. A problémák megoldásától senkit nem szeretnék elzárni.

– Június 20-ig kell a kormánynak döntenie a BKV hiteleire ígért végleges állami garanciavállalásról. Megadják?

– Konkrét ígéretet kaptam a kormánytól, eddig tartotta a szavát, nincs miért kételkednem benne most sem. Jó úton vagyunk, amit az is bizonyt, hogy a napokban 66 milliárdnyi ajánlat érkezett be a bankoktól a BKV idén lejáró 63 milliárdos adósságállományának konszolidációjára. Nem kizárt, hogy felmentést kapunk a közbeszerzési előírások alól, gyorsítandó a folyamatot.

– A Vízművek után milyen céget vennének még vissza hitelből?

– A Fővárosi Vízművek visszaszerzését jelentős sikernek tartom és már múlt időben beszélhetünk róla, mert a francia aláírások és a magyar ellenjegyzések után a napokban aláírtam a végleges megállapodást. Ami az árat illeti: 1997-ben 16,5 milliárdért adta el a főváros a részvényeket, ugyancsak 16,5 milliárdos visszavásárlási kötelezettséggel, most 15,1-et fizetünk, magáért a tulajdonrészért pedig csak 12 milliárdot. Kétharmadára kell hitelt felvenni, de nem a fővárosnak, hanem a Vízműveknek. Viszont több mint 20 milliárd forint marad a fővárosnál, mert a külföldi tulajdonosok a következő években nem veszik fel menedzsmentdíjként a profitot.

– Biztos benne, hogy nyereséges lesz a cég, hogy jó gazda lesz a főváros? Pécs példája nem ezt igazolja…

– Biztos vagyok a további jó működésben. Mi másképp szereztük vissza a Vízműveket, mint Pécs. Semmilyen diplomáciai bonyodalom nem volt, sőt, a franciák megemelték a kalapjukat a végén.

– A többi közműcéget is visszavenné?

– A gázműveknél jelenleg úgy tűnik, ennek nincs értelme, a csatornázási műveknél lehet, hogy lesz értelme, de még nem döntöttünk. A vízműveket tartottam a legfontosabbnak. Gondolják meg: gáz, telefon, villany nélkül ugyan kényelmetlenül, de lehet élni. Víz nélkül legfeljebb három napig. Függetlenül attól, ki mit mond a szerződésről, és ki mennyire örül annak, hogy visszaszereztük, meggyőződésem, hogy egy ilyen stratégiai céget egy város, egy ország nem adhat ki a kezéből.

– Ki lesz a Vízművek új vezérigazgatója?

– Több, mint valószínű, hogy június 30-ától Haranghy Csaba. Megvan a megfelelő rutinja, tisztességes, felkészült ember.

– Ki szól ebbe bele önön kívül?

– Senki. Vannak dolgok, amelyekben nem engedek, mert meggyőződésem, hogy a városnak és a kormánynak is ez az érdeke.

– És a Fidesz-közeli vállalkozóknak?

– Rám senki nem gyakorol pressziót. Határozott az álláspontom e kérdésekben. Tudom, hogy a kormányfő mit vár el Budapesttől, ezt tekintem mértékadónak. Én is olvasok híreket, de ezek egy része legenda. Olvastam azt a legendát is, hogy Simicska Lajos összeveszett volna velem a Vízművek vezérigazgatójának kérdésén. Ebből egy szó nem igaz.

– Ismeri az említett urat?

– Simicska Lajost? Ismerem. Találkoztam, beszéltem vele, talán 3-4 hónappal ezelőtt is. Biztos nem fogják elhinni, de a nagypolitikáról, az időjárásról és a család intézményéről váltottunk szót, semmi egyébről. Nem gyakorol rám semmilyen nyomást, csak ezt tudom mondani.

– A Vízművek-szerződésen kívül mást nem írt alá a napokban? A 12 fővárosi kórház állami tulajdonba adásának év eleje húzódó megállapodására gondolunk…

– Azt még nem írtam alá.

– Mert azt ígérte, csak akkor írja alá, ha az nem jár vagyonvesztéssel?

– Így van és tartom is magam ehhez. Még mindig vannak olyan, elsősorban vagyoni kérdések, amikben nem tudtunk megegyezni. Nem titok, főként a Schöpf-Mérei kórház volt épületéről van szó, ami már réges-rég nem kórház. Ezt nincs jogom átadni, hiszen régen nem egészségügyi feladatot lát el, az ingatlanra pedig a városnak is szüksége van. Egyéként nem az egészségügyi államtitkárral van vitám ebben, Szócska Miklóssal szinte baráti a kapcsolatom, de a kórházakat átvevő állami hivatalt, a GYEMSZI-t nem ő vezeti.

– De hiszen ő találta ki a GYEMSZI-t…

– Abban, hogy ki, kinek az embere én már soha nem vagyok biztos, nem is feltétlen akarom megfejteni. De a közvetlenül nem egészségügyi célt szolgáló ingatlanokat, létesítményeket nem tudjuk odaadni az államnak. Ami pedig az átadással kapcsolatos, más városoknak nyújtott kedvezményeket illeti, nem szeretnék arra gondolni, hogy Budapest kevésbé magyar város, mint Szeged vagy Pécs.

– A kórházak államosításával amúgy egyetért?

– Egyetértek a központi felügyelet alá vételükkel, de nem politikai, hanem praktikus alapon. Budapesten eddig is működtek állami és fővárosi fenntartású kórházak, és egyetemi klinikák is – az egyházi és a magánkórházakat nem említve. Az állami Honvédkórházban van tucatnyi műtő, ami tényleg XXI. századi színvonalú, de ebből kihasználatlanság miatt nyolc szinte mindig áll.
Eközben van olyan önkormányzati kórház, amelyik XIX. századi körülmények között működik. Ezt az állapotot nem lehet fenntartani, és ugyanez a helyzet az ágykapacitások kihasználásával, vagy az intézményenként elkülönült gyógyszer-beszerzéssel. Ha az új rendszer képes javítani a kapacitás-kihasználást, csökkenteni a fajlagos költségeket, adni kell neki egy esélyt, ne mondjuk ki előre, hogy rosszul fogják csinálni.

forrás:népszava online.hu

Leave a Reply 166 megnézve, 1 alkalommal mai nap |