< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Magyarország stabil demokrácia

| Mobile | RSS

Magyarország stabil demokrácia

Navracsics Tibor: a saját pártomban nem csatázom, nem akarok senkit sem megverni, kioktatni, és nem vívok presztízsharcokat
„Magam is a csak legoptimistább pillanataimban gondolom azt, hogy az ellenzék bármit is elismer a sikereinkből. Végül a választópolgárok döntenek majd” – mondta a lapunknak adott interjúban Navracsics Tibor. A közigazgatási és igazságügyi miniszter hangsúlyozta, hogy soha kormány ilyen rövid idő alatt ennyit nem tett egy ország kivezetéséért a válságból, mint a második Orbán-kormány, amely újra választási lehetőségeket teremtett. A miniszterelnök-helyettes szerint Magyarországon az antiszemitizmus semmivel sem elterjedtebb, mint bármely más európai országban.

– Két éve szünet nélkül támadnak bennünket külföldről. Diktatórikus kormányzással, a sajtószabadság lábbal tiprásával, legutóbb pedig nyílt antiszemitizmussal vádolnak. Miért nem sikerül visszaverni ezeket a többnyire igaztalan vádakat?

– Magyarország stabil demokrácia. Miközben sorra buknak meg európai kormányok, itt két éve egy erős, kétharmados többség irányít, amelynek a politikai egysége ma is ugyanolyan kikezdhetetlen, mint 2010 tavaszán. Annak ellenére az, hogy meglehetősen éles vitákon vagyunk túl így a ciklus felezőidején. Azt is megszoktuk már a baloldali barátainktól, hogy jobboldali kormányzás idején folyamatosan féltik a demokráciát, a szabadságot, de ez a legkevésbé sem gátolja meg őket abban, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor valós lépéseket tegyenek ezen értékek gyengítésért. A hazai és külföldi vitapartnereink pontosan tudják, hogy ha valós vitákat kellene folytatniuk velünk, akkor a legtöbbet elveszítenék, ezért megpróbálják minél hamarabb leterelni ezeket a vitákat a racionális pályáról. Ténykérdések helyett véleményeket mondanak, érzelmi viharokat kavarnak. Másfél évvel ezelőtt az egyik napilap az unió minden nyelvén kiírta a címlapjára, hogy Magyarországon véget ért a sajtószabadság, s azóta is háborítatlanul jelennek meg a lapok. Senki nem kért azóta sem elnézést tőlünk.

– Azért azt ne felejtse el, hogy az inkriminált médiatörvénynek az írott sajtóra vonatkozó részeit csaknem teljesen megsemmisítette az Alkotmánybíróság.

– Ez így igaz, de ennek semmilyen hatása nincs a szólásszabadságra, ami eddig is létezett, és ezután is létezni fog.

– Hogyan fordulhat elő, hogy egy utcai szóbeli inzultus, amit még az ország államfője személyesen el is ítélt, amerikai képviselők tucatjainak aggodalmát váltotta ki. Nincs fontosabb dolguk?

– Akkor lehet ezt a helyén értékelni, ha látjuk, hogy az amerikai kongresszus egyes képviselői milyen sokféle külföldi témában hallatják a hangjukat. Mi tőlük függetlenül pontosan tudjuk, hogy Magyarországon az antiszemitizmus semmivel sem elterjedtebb, mint bármely más európai országban.

– Indítottak egy új programot, amivel a közszférában példamutatással szeretnék letörni a korrupciót. Ön szerint a jó példa versenyképes lehet mondjuk a Vizoviczki-ügyben a rendőröknek adott milliókkal?

– A rendőrség mindig is egy speciális része volt a közszférának, nem biztos, hogy a közigazgatásban ugyanazok a szabályok érvényesülnek, mint ott. Az elmúlt két évben óriási erőfeszítést tettünk a tisztviselői szférában a világos alapok lefektetésére a fegyelmi hatáskörök és az alá-fölé rendeltség egyértelműsítésével. Ez a legfontosabb alapja a korrupciómentes közéletnek, hiszen a bizonytalanság a visszaélések melegágya. Emellett megállapodást kötöttünk az ügyészséggel és az Állami Számvevőszékkel a korrupció üldözésére, s mindezek után következett az az uniós program, amelyben a jó példákat, pozitív tapasztalatokat propagáljuk különféle képzéseken. Nincs más választásunk, mint a közszféra megtisztítása, hiszen egy nemzetközi felmérés is igazolja, hogy a 2008-2009-es mélypont idején már radikálisan korlátozta Magyarország versenyképességét az elszabadult korrupció. Azóta folyamatosan javulnak a mutatóink, amit az OECD is elismer. Ez a folyamat azzal a fájdalmas ténnyel jár, hogy korrupciós ügyek kerülnek a napvilágra.

– Elindítottak egy ifjúsági programot is azzal a céllal, hogy a fiatalok, ha ki is próbálják magukat Nyugaton, utána hazajöjjenek. Csak nem a huszonévesek csökkentett minimálbére lesz a vonzerő? Miért is jönne haza, aki megtalálta odakint az egzisztenciáját?

– Egyszerű okból: a magyar fiatalok szeretnek Magyarországon élni, és legtöbbjük haza is jön. A mi feladatunk, hogy mindent meg is tegyünk azért, hogy újra otthonra leljenek itt. A kisebb minimálbér nem a hazacsábítás, hanem az itthon tartás eszköze lehet, hiszen elodázhatja azt a kockázatos döntést, hogy valaki kizárólag a munkahely érdekében, tehát nem kalandvágyból, elhagyja az országot.

– Ha jól értettük, azt is ígérik, többek között a Nemzeti Ifjúsági Tanács megalakításával, hogy a fiatalokat és az érdek-képviseleti szervezeteiket bevonják a politikába, a döntéshozatalba. Ugyanakkor a Fidesz–KDNP nem arról híres, hogy tárt karokkal várja soraiba az új generációt.

– A fiatalokkal foglalkozó, őket tömörítő csoportosulásokat ernyőszervezetként összefogó ifjúsági tanács óriási adóssága volt az országnak, hiszen minden más uniós tagállamban van már ilyen, és aki a tanácsban helyet foglal, az részt vesz a közügyek alakításában.

– Nem arról van szó inkább, hogy az LMP és a Jobbik tömegével viszi el a fiatalokat, és most önök is észbe kaptak?

– Ha személy szerint kérdez, köszönöm, jól állunk a fiatalok bevonásával a közéletbe. A kabinetfőnököm a Fidelitas országos választmányának elnöke, a minisztériumunk parlamenti államtitkára pedig Rétvári Bence, aki az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség alapítója. Veszprémben, a választókörzetemben kiépítettünk egy olyan rendszert, ahol a fidelitasosok önkormányzati képviselőkké válhatnak, majd folyamatosan lépdelhetnek előre az országos politikusi ranglétrán, ha a tehetségük ezt lehetővé teszi. Részünkről tehát jól állunk az utánpótlás-válogatottal.

– Az Emberi Jogok Európai Bírósága kártérítést ítélt meg, amiért Magyarország szankcionálja a vörös csillag viselését. A Civil Együttműködési Tanácskozás és Bayer Zsolt adakozást hirdetett, hogy demonstratívan, tíz centenként dobjuk össze mi, hétköznapi polgárok a bírságot a kormány helyett. Örül neki?

– Minden civil kezdeményezést örömmel fogadok. Volt olyan parlamenti indítvány is, hogy vonják le a bírságot annak a pártnak a költségvetési támogatásából, amelyik a szocialista diktatúra állampártjának a jogutóda. A vörös csillag viselésének büntetését az Alkotmánybíróság is jóváhagyta. Nekem mint igazságügy-miniszternek itt ütköznöm kellene vagy a nemzetközi bíróság kötelezésével, vagy a magyar alkotmányos renddel. Ennek a polémiának a feloldását az Országgyűléstől kértem. Szép, hogy Nyugat-Európa az önkifejezés egy formájaként tekint a kommunista jelképre, de nálunk, ahol családok múltját és jelenét érinti nagyon súlyosan a kérdés, vagy Litvániában, ahol még a kilencvenes évek elején is lőttek a szovjetek a függetlenségért harcolókra, a mindennapi szenvedés megtestesítője ez a jelkép. Ezért is nagy eredmény, hogy tavaly, a magyar uniós elnökség időszaka alatt sikerült elfogadtatni augusztus 23-át mint a totalitárius rendszerek áldozatainak, tehát a vörös csillag áldozatainak is az emléknapját.

– Ezek után mire számíthatunk a strasbourgi bíróságon, amikor majd dönteni fognak százöt tavaly nyugdíjba küldött bíró ügyéről? Akkor is érvényesülni fog a kettős mérce?

– Ezt a meccset az Európai Bizottság előtt már lejátszottuk, s ott belátták, nem volt diszkriminatív az intézkedés. Bízunk abban, hogy az érveink az emberi jogi bíróság előtt is megállják a helyüket, hiszen más országban is tettek hasonló lépést a bírói kar fiatalítása érdekében.

– Nyílt titok, hogy a volt főbíró, Baka András az egyik vezéralakja ennek az elégedetlenségnek. Mint igazságügy-miniszter nem várna el több lojalitást a mindenkor hatályos törvények felé egy volt főbírótól és jelenleg is magas beosztású bírótól?

– Velem Baka András nem közölte, hogy ő szervezkedne a háttérben, de feltételezem, hogy ő is egy jó és lojális bírája az országnak. Egy bírótól elvárható, hogy lojális legyen a törvényekhez, ha pedig nem az, akkor mondjon le.

– Hosszú ideje vitatéma, hogy a magyar bíróságokon nincs következménye a bűnrossz ítéleteknek és a totális alkalmatlanságnak. Most viszont megszületett az első olyan etikai döntés, amely egy bíró eltávolítását eredményezte, s azt a bírói hivatal elnöke és az államfő is jóváhagyta. Viszont éppen azzal a Ravasz Lászlóval statuáltak példát, aki a Magyar Hírlap hasábjain feltárta a bírói kar egy részének romlottságát és alkalmatlanságát. Hogyan történhetett ez?

– Az igazságügy-miniszter nem szólhat bele az egyes bírákat érintő kérdésekbe, éppen ezért ehhez a döntéshez nekem semmi közöm.

– És mi a véleménye?

– Nem kommentálom az esetet.

– Nagy vitákban vett részt ön is az elmúlt kétéves kormányzást értékelve. Mit szól ahhoz az LMP-s vádhoz, hogy a közérdeknek és a közösségi céloknak alárendelt kormányzás nyomokban sem látható?

– Nem biztos, hogy az LMP-nek kell hinni. Magam is a csak legoptimistább pillanataimban gondolom azt, hogy az ellenzék bármit is elismer a sikereinkből. Végül a választópolgárok döntenek majd, de hadd említsek néhány eredményt: az uniós tagságunk kezdete óta, először idén sikerült teljesítenünk az előírt költségvetési hiányt, ami az alapját jelenti egy stabil és kiszámítható gazdaság- és társadalompolitikának. Aztán, egy sor nagyon fontos törvényt alkottunk meg, amivel újraszabtuk a politikai intézményrendszert, és elfogadtunk egy új alaptörvényt. A közigazgatási reformmal új közigazgatási rendszert építettünk ki. Soha kormány ilyen rövid idő alatt ennyit nem tett egy ország kivezetéséért a válságból.

– Nagy változásokat értek el a közigazgatásban is, és ön személyesen is nagy csatákat vívott. Egy ügyes módosítással elérte például, hogy ne ejtőernyőzhessenek a járási vezetői posztokra azok a többnyire helyi politikusok, akik most először, a kétharmados Fidesz-győzelem idején lettek parlamenti képviselők, és az új, kisebb Országgyűlésbe esélyük sem lesz bekerülni. Szó sincs aktuálpolitikai okokról, de önök szerint tud hivatalt vezetni az, akinek öt év szakmai tapasztalata sincs?

– Ez teljesen természetes és objektív mérce, senkivel nem akartam kiszúrni. A saját pártomban nem csatázom, nem akarok senkit se megverni, kioktatni, és nem vívok presztízsharcokat, hanem együttműködök mindenkivel, akivel lehet.

– Azt írja a Magyar Narancs, hogy nagyot fordult a világ két év alatt. Navracsics Tibor volt a második ember a kormányban, de most már a vele folyamatosan ütköző Lázár János az.

– Mi igazolná mindezt?

– Például az az újfajta politikai kormányzás, amelyben Orbán Viktor Lázáron keresztül közvetlenül az államtitkárokat irányítja, önt mint miniszterelnök-helyettest mellőzve.

– Az államtitkári értekezletek eddig is léteztek, csak Varga Mihály tartotta azokat, és nem Lázár János. A kormány egységes testület, ahol nincsenek második és harmadik emberek, hanem mindenki egy területért felel. Nem méricskéljük egymást, hanem dolgozunk.

– Van a Fidesznek egy pragmatikus és egy idealistább irányzata. Mintha a pragmatikusoknak most egy kicsit kevesebb lapot oszta­nának.

– Én hova tartozom önök szerint?

– A pragmatikusokhoz.

– Nem tudom, hogy hányféle irányzatot figyelnek meg az újságírók a Fideszben, ez egy nagy párt, amely óriási munkát végzett az elmúlt két évben, hiszen biztosította a politikai stabilitást a nagyon nehéz kormányzati lépésekhez. Ez attól függetlenül sikerült, hogy volt-e egymással vitája az állítólagos pragmatikusoknak és idealistáknak.

– Ön szerint az ország most nem az idealisták miatt kap pofonokat?

– Ha kap pofonokat, azt azokért a lépésekért kapja, amelyekkel a mozgásterünket próbáljuk bővíteni. Két évvel ezelőtt olyan országot vettünk át, amelynek külpolitikai és gazdasági téren teljesen meg volt kötve a keze. Ez a kormány újra választási lehetőségeket teremtett.
Huth Gergely, Stefka István

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 220 megnézve, 1 alkalommal mai nap |