< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Kerék-Bárczy Szabolcs a magyar politika erkölcsi zülléséről Amorál Kerék-Bárczy: ezért nem jönnek a befektetők, ezért nincs hitel, munka

| Mobile | RSS

Kerék-Bárczy Szabolcs a magyar politika erkölcsi zülléséről Amorál Kerék-Bárczy: ezért nem jönnek a befektetők, ezért nincs hitel, munka

Martonyi Jánosnak akár lemondással is jeleznie kellene, hogy nem ért egyet a Magyarország nemzetközi elszigetelődéséhez vezető ámokfutással, az eszement térségi politikával, a baltás gyilkos kiadatásával. Csak így szerezhetné vissza azt a tekintélyt, erkölcsi hitelt, amely műveltsége, tudása, tapasztalatai alapján járna neki a konzervatív oldalon, s amelyhez csak a morális függetlenség hiányzik. Ezt fejtegette a múlt héten Kerék-Bárczy Szabolcs a Népszabadság hasábjain. A szerzővel BARÁT JÓZSEF beszélgetett a magyar közélet erkölcseiről.
– Reagált-e Martonyi János?

– Nem.

– Reagált-e más az úgynevezett konzervatív oldalról?

– Többen is felhívtak. Köztük olyan emberek is egyetértettek velem, akiket a Fidesz tanácsadói közé szokás sorolni.

– Ez azért nagyon fontos, mert valójában arról van szó, hogy a magyar kormány szereplővé vált a baltás gyilkos megdicsőülésében. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e párbeszédet folytatni a magyar politika morális állapotáról.

– Sajnos nem. Ehhez még mindig túl erős a szekértábor-mentalitás. Az igazi párbeszédet még mindig lehetetlenné teszi a mély árok, amely elválasztja egymástól a kormányoldalt és a demokrata ellenzék köreit. Sőt, még az utóbbiak között is nagyon erős a megosztottság. Mondok egy példát: a pártfinanszírozás kapcsán felvetődött, hogy csak a magánszektor pénzelje a kampányokat. Jó néhányan azt az álláspontot képviseltük, hogy ez a jelenlegi, velejéig korrupt rendszer bebetonozását jelentené.

– Hiszen nem kérdés, hogy például a magángépként működő Közgép kinek és mire adna milliárdokat.

– Persze. Ennek az lenne a következménye, hogy mindenki besározódik, aki részt vesz a választásokon. Sokan azonban a demokraták közül is úgy gondolják: annak érdekében, hogy az Orbán-kormányt leváltsuk, akár lopni, csalni, hazudni is szabad, mert ez a kormány súlyosan veszélyezteti az országot. Pedig egy mély morális, társadalmi és gazdasági válságban élő országban nem elég azt elmondani, hogy mit nem akarunk. Valami sokkal jobbat kell akarni.

– A magyar választónak az volt az alapélménye egy korábbi kormányról, hogy annak politikusai hazudoznak, lopnak. Ezért elsöprő többség szavazott arra a politikusra, aki kijelentette: ő még sohasem hazudott, erkölcsös, jó kormányzást ígért. Most azt látjuk: a hazugság sokkal nagyobb, mint volt, elég csak az utóbbi napok hamisított IMF-dokumentumára emlékeztetni. A lopást pedig odáig fejlesztették, hogy az egész közbeszerzési gépezet ontja a pénzt a kollégiumi társak és klientúrájuk zsebébe, lenyúlják még a rokkantak és munkanélküliek fillérjeit is.

– Ez szerintem is reális diagnózis. És mindez nemcsak azért baj, mert az elvont európai értékeket sérti. Azért is, mert a kár lefordítható euróra, dollárra, az életszínvonal romlására. Ezért nem jönnek a befektetők, ezért nincs hitel, egész falvakban ezért nincs munka. Az amúgy is kínos helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a lopás és a hazugság gyakorlatát a kormányzat morális magaslatok retorikájával próbálja elfedni. Egy valamirevaló diktatúrában, féldiktatúrában vagy oligarchikus rendszerben – vegyük például Azerbajdzsánt – nemigen hallani a kormánytól erkölcsi prédikációkat a tiszta kéz fontosságáról, Szaúd-Arábiában legalább nem papolnak jogegyenlőségről. Ez a szemforgatás mindennél gyorsabban ássa alá az emberek bizalmát, a demokráciába és a jogállamba vetett hitét. Ugyanis azzal a magatartással fogják azonosítani a kereszténydemokráciát vagy a konzervativizmust, amit a magukat kereszténydemokratának vagy konzervatívnak hazudó emberek tesznek, akik valójában lejáratják a legszentebb értékeket.

– Közben Semjén Zsolt pártelnök, teológus, miniszterelnök-helyettes, akitől a valláserkölcsi megfontolások védelmét várhatnánk, szinte csak akkor hallat magáról, amikor kipusztulóban lévő énekesmadár-fajok gyilkolásának engedélyezéséért lobbizik.

– Könnyen juthat persze valaki arra a következtetésre, hogy a magyar polgárok szavazták maguk fölé azokat az embereket, akikről itt beszélünk. Én nem kennék mindent a választókra: az első lépés, hogy legyenek bátor véleményformálók: újságírók, közpolitikai szakértők és persze politikusok, akik küzdenek az öncenzúra és a megalkuvás ellen. Akik akkor is kiállnak saját példájukkal és alternatívákkal a választók elé, amikor nem nekik áll a zászló.

– Tehát nem vallja Brechttel, hogy minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel. De azért valljuk be: a magyar választó haszonleséssel elegyes hagyományos közönye is kellett ahhoz, hogy ide jussunk.

– Meg kellett az a történelmi tapasztalat, hogy nálunk nem keltett említésre méltó ellenállást, amikor embereket vittek haláltáborokba, nem alakultak partizánosztagok, mint Lengyelországban. Hogy nálunk nyolcszázezresre duzzadt a kádári állampárt, „hisz nem megalkuvásból vagyok ott, hanem azért, mert úgy belülről tudok hatni a rendszerre”. Én mégis azt mondom, hogy igazán a véleményformálók bátorságára, példamutatására, integritására lenne a legnagyobb szükségünk ma; mindarra, amit én például mélységesen hiányolok Martonyi Jánosból.

(Az interjút teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
forrás:168 óra.hu

Barát József

Leave a Reply 314 megnézve, 1 alkalommal mai nap |