< Böngészés > Főoldal / Tudomány/gazdaság / Blog article: Az óegyiptomi nyelv értelmező szótárát állították össze

| Mobile | RSS

Az óegyiptomi nyelv értelmező szótárát állították össze

2012. szeptember 22. | 1 Hozzászólás | Tudomány/gazdaság


Az ókori Egyiptomban közel ezer éven át használt démotikus nyelv értelmező szótárát állították össze a Chicagói Egyetem kutatói csaknem négy évtizedes munkával.

A Kr.e. 500 és Kr.u. 500 között, a görög ábécé átvételéig alkalmazott “népi” írás elnevezését Hérodotosz után kapta nagy valószínűséggel azért, mert elsősorban üzleti és magánügyek feljegyzésére szolgált, ellentétben a hieratikussal, amelyet a papok használtak. Ez volt a tudomány és a közigazgatás nyelve is, némely kifejezése, például az ébenfa, mindmáig él – olvasható a Chicagói Egyetem honlapján (http://news.uchicago.edu/article/2012/09/17/chicago-demotic-dictionary-refines-knowledge-influential-language).

“A chicagói démotikus szótár révén könnyebben megérthetjük a rengeteg fennmaradt, démotikus írással íródott szerződést, levelet, adófeljegyzést és más dokumentumot” – hangsúlyozta Gil Stein, a Chicagói Egyetem orientalisztikai intézetének az igazgatója. Hozzátette: az egyetem által tavaly közzétett asszír szótár 90 év alatt készült el, jelenleg pedig a hettita szótáron dolgoznak, amelyet a mai Törökországban, Anatólia területén beszéltek az ókorban.

A Janet Johnson professzor irányításával végzett munka 1975-ben kezdődött, a szótár elsősorban a kutatók által 1955 és 1979 között publikált szövegeken alapul. Janet Johnson egyébként elsősorban az óegyiptomi nők társadalmi helyzetét kutatja. Míg a római világban és az antik Görögországban a nőket alárendelt szerepre kárhoztatták, az ókori Egyiptomban sokkal nagyobb volt a nemek egyenlősége. Lehetett a nőknek saját vagyona, és el is válhattak férjüktől, jogaikról tanúskodik például a Chicagói Egyetem orientalisztikai múzeumában őrzött, démotikus írással írt házassági szerződés, amelyben a férj elismeri a felesége által a házasságba “apportált” vagyont, valamint lefekteti, hogy évente mennyi élelem, valamint ruházkodásra szánt mekkora összeg illeti meg asszonyát.

Az intézet egy másik kutatója, Brian Muhs az ókori adózással kapcsolatos dokumentumokat dolgozta fel. Ezekből kiderül, hogy az óegyiptomi társadalomban léteztek egyebek mellett “szakmai” adók, amelyeket bizonyos foglalkozást űző emberek voltak kötelesek fizetni. Megadóztatták a kereskedelmet is, és terményben kellett kifizetni az aratás után járó mezőgazdasági “illetéket”.

Friedhelm Hoffmann, a Müncheni Egyetem egyiptológiai intézetének professzora szerint kulcsfontosságú a démotikus szövegek szerepe, hogy megismerjék az ókori Egyiptom életét abban az átmeneti korban, amikor a Nílus menti birodalomban egyre nagyobb befolyásra tett szert a görög, majd a római kultúra.

A démotikus írás egy ókori egyiptomi írás, amely a hieratikus íráson keresztül fejlődött ki a hieroglifákból az i. e. 8.–7. században. Körülbelül ezer éven át (a XXV. dinasztiától egészen a római uralomig) használták, amíg a kereszténység terjedésével az egyiptomiak át nem vették a görög ábécét.

A démotikus görög szó (δημοτικός, dēmotikós) jelentése: népi, népies. Ezt az elnevezést Hérodotosz után kapta, valószínűleg azért, mert elsősorban üzleti és magánügyek feljegyzésére szolgált, ellentétben a hieratikussal, melyet a papok használtak (a hiero- előtag jelentése: „szent”). A démotikus írás egyiptomi elnevezése sẖ n šˁ.t , azaz okirati írás. Másik görög elnevezése: enkórikus – helybeli.

Az egyiptomi írás a maga idejében a legfejlettebb írás volt, bár a mai értelemben vett ábécé feltalálása nem az egyiptomiak, hanem a föníciaiak érdeme. Az egyiptomi írásban 24 mássalhangzójel volt, ám a többi keleti néphez hasonlóan a magánhangzókat ők sem jelölték, ezért hangérték nélküli, determinatív értelmező jegyeket is alkalmaztak.

A hieroglifák csak kitüntetett helyeken és meghatározott, kiemelkedő események alkalmával voltak használatosak. Alapvetően szóírás volt, de a szinte művészien formált jeleket szótagok, mássalhangzó-csoportok és betűk jelölésére is alkalmazták. Mivel ez a fajta írásmód a mindennapi élet számára túl bonyolult lett volna, ezért kialakították a kézíráshoz jobban alkalmazkodó hieratikus (papi) jeleket. Ezeknek a továbbegyszerűsítésével jött létre a démotikus írás, mely sok összevonást és rövidítést tartalmaz, ami nehézkessé teszi az olvasását.

A hieratikus és démotikus írás emlékeivel viszonylag ritkán találkozhatunk, mivel azok általában papirusztekercseken, levéltárakban találhatóak. Annál többször láthatunk hieroglifákat, melyeket kőbe véstek, és így elborítják a templomok és sírkamrák falait.

A Rosette-i követ 1799-ben találták. Ezen három különböző – klasszikus görög, démotikus és hieroglif – írással készült felirat olvasható. A kövön található démotikus feliratot, Silvestre de Sacy és mások erőfeszítéseinek köszönhetően, még a hieroglif írás megfejtése előtt már olvasni tudták.

A könnyen olvasható és érthető görög szöveg és az egyiptomi hieroglifák összevetésével, hozzáadva a kopt nyelvi ismereteket, a tudósok / kutatók képesek voltak megfejteni a hieroglif írással írt szöveget. A megfejtést segítette az a tény, hogy lényegében mindhárom írás fonetikus, viszont a kőből jókora darabok hiányoznak, ezért a démotikus és hieroglif szöveg csak részleges. Az első kulcsot Ptolemaiosz fáraó neve jelentette, ami a hieroglif szövegben kártusokban szerepel több helyen. Thomas Young angol tudós ennek alapján azonosított kb. 10 jelet, többé-kevésbé pontosan. Munkáját az Encyclopedia Britannica kiegészítésének egy cikkében publikálta 1819-ben. Jean-François Champollion francia nyelvész, Young ötletét követve és továbbfejlesztve, más feliratokat is felhasználva, 1822 és 1824 között teljesen megfejtette a hieroglif írást.

Az első démotikus nyelvtant Heinrich Brugsch írta, ez a munka 1855-ben jelent meg “Grammaire démotique contenant les principes généraux de la langue et d’écriture populaire des anciens Égyptiens” címmel. Ezután a démotikus tanulmányozása gyakorlatilag szünetelt. A következő nyeltan Wilhelm Spielberg műve, amit 1925-ben adott ki “Demotische Grammatik” címmel. Létezik még Frantisek Lexa nyelvtana, ami kb. 1945-ben jelent meg, címe “Grammaire démotique”. További nyelvtanok: Edda Bresciani és Pierre du Bourget nyelvtanai.

Szótárak tekintetében alapvető mű Wolja Erichsen 1954-ben megjelent szótára (Demotisches Glossar). Spielberg gyűjtése nem jelent meg. A legújabb elérhető démotikus szótár a Chicagói Egyetemen 2001 körül, Janet H. Johnson által készített The Demotic Dictionary of the Oriental Institute of the University of Chicago (CDD)
Eddig nem volt megfelelő démotikus paleográfia. Erichsen adott ki jellistákat szöveggyűjteményeiben, ezeket használták általánosan démotikus szövegek olvasásánál.

forrás:richpoi hirlevél

Leave a Reply 558 megnézve, 1 alkalommal mai nap |