< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Szigeti: a jogállamból hatalmi állam lett

| Mobile | RSS

Szigeti: a jogállamból hatalmi állam lett

2012. szeptember 22. | hozzászólás | Közélet

A mai választási rendszer úgy van felépítve, hogy kis előnyökből nagy győzelmet faragjon, azaz a relatíve legerősebb párt kormányzóképes erőként jöhessen ki a választásból, mérsékelve a koalíciókötés kényszerét – állítja Szigeti Péter.

Az OVB korábbi elnöke szerint a hatalom az úgynevezett mozdítható voksokat igyekszik korlátozni a regisztrációval, előtérbe állítva a törzsválasztói kört, mert abban még mindig a legerősebb. Mivel ma már nem tehetik műveltségi és/vagy vagyoni cenzus tárgyává a választójogot, felfedezik az adminisztratív cenzust.

– Indul a 2014-es választáson?
– Nem, nincs ilyen szándékom.

– A könnyű rajt sem csábító? A héten benyújtott választási eljárási törvényjavaslat szerint mindössze 200 regisztrált polgár aláírása kell a jelöltté váláshoz.
– A 200 aláírás összegyűjtése könnyű feladat, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a tervezett ajánlóíves gyűjtés valószínűleg jobban ellenőrizhető lesz, mint az eddigi szelvényes. Az indulók támogatottságát azonban valahogy mérni kell. A tavaly decemberben elfogadott választójogi törvényben a korábbi 750-ről 1000-re emelték a szükséges ajánlások számát, most meg az ötödére csökkentik.

– Ez viszont jelentősen növelheti az indulók számát. A papír mindent “elbír”?
– Amikor nemzetközi megfigyelő voltam, az egyik országban – nem akarom ezt az államot rossz hírbe hozni, ezért nem említem a nevét – láttam olyat, hogy egy “salátaíven” áttekinthetetlenül sok jelölt volt. Elég ellenszenves megoldásnak tűnt. Nem örülnék, ha ez itthon is gyakorlattá válna.

– A fideszes Lázár János többször utalt arra, hogy nem a pártokat, hanem az egyéni jelölteket támogatnák, akár 2-3 millió forinttal is. Ilyen alacsony ajánlási küszöb mellett ez hatalmas összeget igényelne, és persze az ellenzéki esélyeket is csökkentené…
– Remélem, csak elszólásról van szó. Ha mégsem, az teljesen nonszensz lenne, hiszen nagyon sokan indulnának el a támogatás, a pénz reményében. A 90-es években a nemzeti-kisebbségi önkormányzati választásoknál ez már előfordult, és sok volt a visszaélés. Nem lenne szerencsés, ha a parlamenti választásokon ehhez akarnának visszatérni.

– Azt állítja a Fidesz, hogy szélesíti a demokráciát az előzetes regisztráció bevezetése. Ön is a jogok kiterjesztésének látja ezt a megoldást?
– Sok gond van az új választási jogszabályokkal, de az egyik legsúlyosabb probléma – és ez az alaptörvénybe is bekerül -, hogy a választójog gyakorlását kérelemre történő regisztrációhoz kötik. A választójog alkotmányos alapjog, amelyet lényeges tartalma szempontjából csak rendkívüli kényszerítő ok esetén lehetne korlátozni. Azt gondolom, teljesen szükségtelen és indokolatlan ez a korlátozás, amely ellentétes az európai gyakorlattal. Az alapjog lényeges tartalmának korlátozását egyébként korábban kategorikusan tiltotta az alkotmány 8. § (2) bekezdése, ezen a jelenlegi alkotmányozó hatalom lazított, amikor az alaptörvénybe azt írta bele, hogy az alapvető jog a lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Ezzel együtt is úgy gondolom, nincs ésszerű és arányos indoka annak, hogy a választójog gyakorlását előzetes regisztrációhoz kössék. Ami a magyar társadalom- és politikatörténetet illeti: a konzervatív politikai gondolkodás soha sem szerette az általános választójogot, nagyon nehezen hajlott rá; most kicsit úgy érzem magam, mintha ismét a XIX. században lennénk. A munkásmozgalom és a radikális gondolkodók, mint Táncsics Mihály az általános választójogért harcoltak. Később, 1918-ban Károlyi Mihály és Jászi Oszkár is ezzel a progresszióval tartott. Az általános választójogot nemhogy Tisza István alatt, de még a Horthy-korszakban sem adták meg. Sőt, minden módon korlátozni próbálták.

– Ahogy a mai konzervatívok is teszik?
– Sajnos így van. Visszaköszön a történelem retrográd hagyománya. Ma már nem tehetik műveltségi és/vagy vagyoni cenzus tárgyává a választójog megadását, ahogy ezt tehették a XX. század közepéig. Erre most a konzervatív oldalon felfedezik az adminisztratív cenzust. Azaz különböző akadályokkal nehezítik a választójog gyakorlását. Azért csinálják ezt, mert a konzervatív politikai filozófia hajlik erre. Már az antik gondolkodásban is felmerült az arisztokratikus és a demokratikus társadalomszemlélet ellentéte. Az arisztokratikus, elitista felfogás – benne a konzervativizmus – hajlik azt érzékeltetni, hogy a vezetőknek tekintélye van, így ők vezessenek, a nép pedig bizonyos értelemben lenézett és passzív, nem rendelkezik még a vezető kiválasztásának képességével sem. Ezzel szemben áll a demokratikus felfogás, amelyik azt mondja, hogy nem arról van szó, hogy mindenkinek értenie kellene a szakkérdésekhez, a joghoz, a gazdasághoz, a hatalmi politikai kérdésekhez, hanem minden embernek állampolgárként joga van minősíteni egy rendszert, és pedig tapasztalatai alapján. Azzal pedig mindenki rendelkezik. Elegendő a választójog megalapozásához, hogy mi a tapasztalat. Ha jól mennek a dolgok, azt akarom, hogy folytassák a kormányzást, ha pedig rossz irányba, akkor változtatni kell. A demokratikus felfogásnak ez a kiindulópontja, és a konzervatív gondolkodás mindig viszolygott ezt elismerni. Ahogy a köztársasági eszmét sem szereti túlzottan. Az pedig teljesen felesleges, hogy ha szerepelek egy pontos népesség-nyilvántartásban, kiküldjék, hogy majd újra jelentkezzek – ugyanott. És az is hamis indok, hogy a külhoni magyar állampolgárok (250-500 ezer ember) választójogának a biztosítása miatt kellene ennek így lennie. Nem a gombhoz szoktak kabátot varrni.

– A Fidesz azért építi ki ezt a rendszert, hogy bebiztosítsa győzelmét?
– A választási rendszer egésze arra van felépítve, hogy kis előnyökből nagy győzelmet faragjon. Azaz a relatíve legerősebb párt kormányzóképes erőként jöhessen ki a választásból, mérsékelve a koalíciókötés kényszerét – eltérően a ’90-től 20 éven át élt megoldással. A törzsválasztói kör szociológiai adatai régóta azt mutatják, hogy a jelenlegi kormányzó párt a legerősebb, bár fogy a különbség közte és az MSZP között. És miután a legerősebb törzsválasztói kör biztosan elmegy szavazni, és regisztrál is emiatt, marad a választások nagy kérdése – különösen szoros eredmények esetén -, hogy az úgynevezett mozdítható szavazatok körét, a bizonytalan választókat ki tudja megszólítani. Sokszor a közvélemény gyorsan változik, lehet, hogy sokan csak a választási harc utolsó pillanatában döntenének.

– Orbán a tíz évvel ezelőtti forgatókönyvtől fél?
– Mindenki azt gondolta 2002-ben, hogy miután a gazdasági növekedés lovára felülhetett az első Orbán-kormány, meg fogja nyerni a választásokat, csak éppen a mozdítható szavazatokkal nem számoltak, és azzal sem, hogy az előzetes közvélemény-kutatások azért tévedtek, mert sok ember rejtegette valós szándékát. A jelenlegi alkotmányozó hatalom a mozdítható voksokat igyekszik korlátozni ezzel a technikával, egyúttal előtérbe állítva a törzsválasztói kört, mert abban még mindig ő a legerősebb. Az is várható, hogy az adminisztratív cenzus a kevésbé művelt, a szegényebb, az alul lévő néprétegeket fogja elsősorban kiszelektálni a választójog gyakorlásából. Akiket az elmúlt két év politikája – finoman szólva – nem preferált.

– Az egyfordulós választás, a győztes kompenzálása, a választókerületek átrajzolása, a regisztráció mind a Fidesznek jó. Van olyan eleme a tavalyi választójogi törvénynek, illetve a mostani javaslatnak, ami nem nekik kedvezne?
– Nem lehet azt mondani, hogy az új rendszer minden elemében, minden részmegoldásában a Fidesz érdekeit szolgálja. Például helyes, hogy a kopogtatócédulákat ajánlási ív váltja fel, vagy a jogterület szankciói közé beléptetik a bírságot. Abban semmiféle problémát nem látok, ha például az eddigi Országos Választási Iroda, illetve a választások alatt üzemelő Központ helyett – a jellemző “kordivatnak” engedelmeskedve – Nemzeti Választási Központot hoznak létre, amely a különböző szervezési, informatikai, logisztikai és egyéb feladatok ellátását is elvégzi, és amelyet nem főosztályvezetői, hanem államtitkári szinten irányítanak a jövőben.

– Nem is ezzel lehet gond, hanem hogy a vezetőjét 9 évre nevezik ki, akárcsak a Nemzeti Választási Bizottság parlament által választott tagjait. Önt a választások után, 3,5 évvel a mandátuma lejárta előtt nem épp arra hivatkozva távolították el, hogy sűrűbbé kell tenni a választási bizottságok cseréjét?
– Az Alkotmánybíróság felelőssége is, hogy nem volt ideje beadványunkat elbírálni. A mostani változtatásokban is jól látható a jogrendszernek az a sajátossága, amivé manapság átalakult Magyarországon. Az intézményrendszer ugyan fennáll, beszélhetünk arról, hogy formálisan van hatalommegosztás, de minden posztot megszálltak, és minden, már általuk választott tisztségviselőnek a mandátumát meghosszabbították. A jogállamból így hatalmi állam lett. Megszűnt a jogállam, mert legyengült a hatalommegosztás és a semleges ellenőrző szerveknek az a tartalmas működése, amely a rotációval és semleges szakemberek felkérésével működött. A jogforrási hierarchia minden szintje ugyanannak a politikai vezetésnek a kezében van, ergo érdekeinek megfelelően írja a jogszabályokat. Ha pedig hirtelen módosítani kell, mert eszükbe jut egy számukra még kedvezőbb megoldás, azt is könnyen megteszik. Éppen ez a hatalmi állam. Van jogrendje, csak nincs szó jogállamról, mert nincs önkorlátozás és nincsenek olyan korlátok, amelyeket ne tudnának félrerakni. Birtokba vették az intézményeket: “a tűzoltózenekar magának írja a kottát”.

– Ezen szabályok mellett megdönthető a hatalmi állam?
– Miután a választási rendszer döntő elemeit arra a logikára fűzték fel, hogy a kis előnyből nagy győzelem válhasson, ha a társadalom a politikai erőviszonyai megváltoznának, akkor ez természetesen a hatalom leváltása irányába is dolgozhat. Ma az erőviszonyok olyanok, hogy egy erősen megosztott ellenzék áll szemben a kormánypárt tömbjével, amelyik a törzsválasztói kör szempontjából még vezet. Nagyon sok támogatót vesztett, de relatíve még mindig a legerősebb párt. Ha más párt lesz a legerősebb, ugyanez a rendszer már annak a javára fog dolgozni. C’ est la vie.

Névjegy

Szigeti Péter egyetemi tanár, a Széchenyi István Egyetem jogelméleti tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének tudományos tanácsadója. A Magyar Politikatudományi Társaság alapító tagja, az Eszmélet című folyóirat szerkesztőségi tagja. Tudományos munkáiban elsősorban a politológia, a jog- és állambölcselet, a filozófia és az alkotmányjog területével foglalkozott. Több mint négy éven át, 2006. februárjától 2010. júliusáig volt az Országos Választási Bizottság elnöke. A két évtizedes hagyományoknak megfelelően a 2010-es voksolás előtt ugyan a parlament új OVB-t választott, és ismét Szigeti Péter lett az elnök, de hatalomra kerülése után a Fidesz úgy változtatta meg a törvényt, hogy minden általános választás – az országgyűlési, az önkormányzati és az európai parlamenti – alkalmával meg kell újítani az OVB-t. Erre hivatkozva lecserélte a testületet, és az addigi fideszes delegáltat, Bordás Vilmost ültette a bizottság élére.

Bár a választások tisztaságával, a voksolás egészének lebonyolításával komolyabb probléma soha nem merült fel, Szigeti Pétert a jobboldal többször bűnbaknak próbálta kikiáltani és távozását sürgette. Így volt ez, amikor a 2010-es országgyűlési választás első fordulójában az igazolással szavazók miatt több helyen éjszakába nyúlt a voksolás, és akkor is, amikor például a választások előtt a Kubatov-hangfelvétel nyomán kimondta az OVB, hogy a választók adatainak gyűjtésével jogszabályt sértett a Fidesz. Amikor a jelenlegi kormánypárt még ellenzékből népszavazásokkal próbálkozott, hónapokon keresztül szinte állandó támadások célpontjába került. Akkor egyebek között azért lett szálka a Fidesz szemében, mert 2006 novemberében a testület a Fidesz hét népszavazási kérdése – köztük a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról szóló kezdeményezések – közül összesen négyben elutasította az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését.

A fideszes Varga Mihály akkor úgy fogalmazott: “Szigeti Péter ma árt a demokráciának, (…) Szigetinek mennie kell!”. Az OVB volt elnöke az ilyen és hasonló támadásokat egyebek mellett azzal hárította, hogy ő és a testület pártatlan és jogilag megalapozott döntést hozott, és a népszavazási kérdések hitelesíthetősége kérdésében az alkotmány rendelkezései, a népszavazási törvény és a vonatkozó alkotmánybírósági határozatok alapján döntöttek. Mivel a jobboldal érdemi fogást nem talált rajta, eltávolításával a Fidesznek egészen 2010-ig várnia kellett.

Markotay Csaba

forrás:népszava online.hu

Leave a Reply 214 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: