< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Az MNB szembeköpi saját magát

| Mobile | RSS

Az MNB szembeköpi saját magát

Új útra próbál lépni a jegybank, amelynek a vezetése is két részre szakadt a keddi kamatdöntéskor. A tagok többsége szakítana a görcsös német megközelítéssel, és az infláció elleni küzdelem mellett a gazdasági növekedésért is tenne, de az elnök és a két alelnök a jelek szerint nem ért egyet az újítással. A konfliktus veszélyeként elszabadulhat az infláció és hiteltelenné válhat a jegybank.

Félresöpörte a jegybanki szakértők figyelmeztetését a Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfőbb döntéshozó szerve, a monetáris tanács. Pontosabban annak többsége, vagyis a testület kormányoldal által jelölt négy tagja, akik már egy hónappal ezelőtt is felülkerekedtek Simor András elnökön és két alelnökén, amikor a kamatcsökkentésre voksoltak. (A monetáris tanács hét tagú, Simoron kívül a két alelnök, Király Júlia és Karvalits Ferenc alkotják a belsők csoportját.)

A tanács kedden annak ellenére vágta tovább a kamatot, hogy az lényegében lehetetlenné teszi, hogy a jegybank a törvényben szabott fő kötelességét teljesítse, vagyis kordában tartsa az inflációt.

Elszabadulhat az infláció

Az MNB stábja elkészítette az átfogó gazdasági elemzést, amely a következő másfél évre felrajzolja, hogyan alakul az infláció és a gazdasági növekedés. A szakértők idén 5,8, jövőre pedig 5 százalékos drágulást jeleznek előre, ami messze meghaladja azt a célt, amelynek elérésére a jegybanknak törekednie kell.

A középtávú inflációs cél 3 százalék, a törvény szerint tehát az MNB-nek az a feladata, hogy úgy alakítsa a kamatot és úgy használjon más monetáris politikai eszközöket, hogy az áremelkedési ütem ennyi legyen durván másfél éves időtávon belül. (Ez az az időszak, amelyen belül a jegybank lépései kifejtik hatásukat.)

A jegybanki stáb ráadásul még rontott is az inflációs pályán: korábban erre az évre fél, jövőre pedig másfél százalékponttal kisebb drágulást valószínűsítettek. A jegybanki szakértők jelezték azt is, hogy az inflációs célkitűzés csak akkor tudna teljesülni, ha az alapkamat tartósan az augusztusi szinten – 6,75 százalékon – maradna – ezt Simor András hangsúlyozta a kamatdöntés utáni sajtótájékoztatón.

Mindezek ellenére a monetáris tanács többsége úgy látta, hogy bátran lehet tovább csökkenteni a kamatot. Hogy pontosan ki, hogyan szavazott, az csak két hét múlva derül ki a jegyzőkönyv publikálásakor, de a már ismert konfliktushelyzet galambok és héják között, és Simor keddi kommunikációja alapján szinte biztosra vehető, hogy a négy külsős tag (Bártfai-Mager Andrea, Cinkotai János, Gerhardt Ferenc, Kocziszky György) döntött a csökkentés mellett.

Simor a sajtótájékoztatón bosszúsnak tűnt, láthatóan nem értett egyet a többségi döntéssel, arra azonban nem kívánt reagálni, hogy feladta-e a törvényben rögzített feladatát és annak teljesítését a jegybank. Óvatosan jelezte azonban, hogy a tanács többsége vélhetően más szempontokat is figyelembe vett, nemcsak a jegybank szakértőinek anyagát, amikor a kifejezetten rossz inflációs kilátások ellenére teret látott a kamatvágásra.

A kilencvenes évek rendszere felett eljárt az idő?

A tankönyvek szerint az inflációs célkövetés rendszerében, ha a drágulás meghaladja a célt, ráadásul romlik is a helyzet, nem szabad kamatot csökkenteni (ez a rendszer 2001 óta Magyarországon is érvényben van). Azonban a fejlett és a fejlődő országok széles körében a kilencvenes évek második felében, illetve a kétezres évek elején elterjedt színtiszta inflációs célkövetési rendszert több helyen megpróbálják újraértelmezni, tágítani a határokat. Több országban arra tesznek kísérletet, hogy ne ragaszkodjanak annyira szigorúan ahhoz az alapelvhez, hogy a jegybanknak az elsődleges feladata az árstabilitás elérése és fenntartása (ez az eurózónában 2 százalékos inflációt jelent, Magyarországon 3 százalékot), és ne akarjanak minden más szempontot ez alá rendelni.

A 2008-ban kitört pénzügyi világválságban és azóta is egyre inkább előkerül az a szempont, hogy a pénzügyi stabilitás sem kevésbé fontos. Az Egyesült Államokban már régóta nemcsak az infláció alacsony szinten tartására, hanem arra is koncentrál az ottani jegybank, hogy egészséges legyen a munkaerőpiac és alacsony legyen a munkanélküliség.

A válság óta a fejlett országokból – elsősorban az eurózónából – és több fejlődő országból eltűnt vagy vészesen lelassult a gazdasági növekedés, az inflációs célkövetés tankönyvi rendszeréhez való merev ragaszkodást ezért mostanában azért is éri támadás, hogy a jegybank a növekedés megindulását is támogathassa, ne csak és kizárólag az áremelkedés moderált szinten tartásán dolgozzon.

A klasszikus célkövetéshez a németek ragaszkodnak, míg a megengedőbb megközelítés elsősorban az angolszász országokra jellemző. Arról nem lehet még ítéletet alkotni, hogy melyik megközelítés a helyes, perdöntő az lesz, amikor már látszik, hogy a megfeneklett fejlett és fejlődő országok képesek lesznek-e újra növekedési pályára állni úgy, hogy az árak ne szabaduljanak el.

A piac a bizonytalanságot nem szereti

A jegybank mostani, a romló inflációs képből következő követelménnyel szöges ellentétben álló kamatvágásának megítélése az elemzők között is vegyes. “Romlik a gazdaságpolitika minősége azzal, hogy a magas infláció ellenére kamatot csökkentett az MNB monetáris tanácsa. A jegybank hitelessége csorbát szenvedett” – mondta Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője. Mint fogalmazott, eddig a magyar költségvetési politika rejtett ugyanis több meglepetést, a jegybank viselkedése kiszámítható volt – idáig.

Az inflációs célkövetés rendszerében arra számíthattak a piaci szereplők, hogy ha emelkedik az infláció, akkor a jegybank magas kamatokkal igyekszik azt megfékezni. Ennek feladásával igazodási pontot veszíthetnek a befektetők, a piac, a bizonytalanság felerősödése pedig az ide-oda mozgó árfolyamban is tetten érhető lesz. A kamatcsökkentések után viszont “nem tudjuk, mi a monetáris politika mozgatórugója” – emelte ki az elemző.

A kiszámíthatatlanság miatt Magyarország kockázati felárai emelkedhetnek, romolhat a hitelminősítők véleménye, amely például abban mutatkozhat meg, hogy nem a közeljövőben, hanem csak sokkal később emelik ki az ország besorolását a bóvli kategóriából.

“Ha az látszik, hogy négy monetáris tanácstag ezt mondja, három másik viszont azt, az nem tesz jót a jegybank megítélésének” – mondta Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere. A konfliktus szerinte ott húzódik, hogy a tagok egy része elismeri, hogy az inflációs célkövetés nem tökéletes, inkább feladják ezt a megközelítést, ahogy más feltörekvő országok, például Brazília és Törökország teszi. Az elemző azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy az inflációs célkövetéssel szakítani igyekvő országokban a piac nem büntette a lépést, ezért semmiképpen sem lehet kijelenteni, hogy az inflációs célkövetés feladása eleve rossz, káros dolog volna minden országban. Az, hogy Magyarország itt van az eurózóna peremén, az viszont meghatározza az ország mozgásterét, jelzi ezt a szempontot is Bebesy.

A tanács másik fele viszont kitart amellett, hogy Magyarország az Európai Unió tagjaként köteles az infláció letörésére törekedni. A szakember szerint a legjobb az lenne, ha tisztáznák a helyzetet, és kiszámítható lenne a monetáris politika.
Magyarország az uniós csatlakozásával egy időben tagja lett a Központi Bankok Európai Rendszerének is, mint ahogy minden uniós jegybank is tagja a rendszernek, még a nem eurót használó briteké is. Ez azt jelenti, hogy Magyarország a jegybanki politikáját kötelezően összehangolja az uniós gyakorlattal. Ez pedig szabályozza, hogy a jegybankoknak a kitűzött inflációs cél alatt kell tartania az áremelkedés ütemét.
forrás:origo.hu

Leave a Reply 248 megnézve, 1 alkalommal mai nap |