< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: A Marseillaise-t énekelték a bitó alatt

| Mobile | RSS

A Marseillaise-t énekelték a bitó alatt

2012. november 11. | 1 Hozzászólás | Életképek/bulvár

Négy férfit vezettek az akasztófa alá 125 évvel ezelőtt, 1887. november 11-én Chicagóban. Az elítéltek a Marseillaise-t énekelték, majd az ítélet végrehajtása előtt egyikük, August Spies azt kiabálta: „Eljön az idő, amikor hallgatásunk a sírban erősebb lesz, mint a ma elfojtott hangunk!” Igaza lett, részben az ő emlékükre lett május 1. az 1889-es párizsi II. Internacionálé döntése alapján „a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepe”.

A 19. század végének Chicagója a polgárháború vége után robbanásszerűen fejlődő Amerika jó és rossz arcát is megmutatta. A hihetetlen sebességgel gyarapodó város – 1850-ben 30 ezer, 1890-ben már egymillió lakosa volt – jó elhelyezkedésének köszönhetően lett az Egyesült Államok egyik fő ipari központja. Az egyre-másra épülő gyárak, raktárak és kereskedelmi központok egyeseknek óriási vagyonokat szültek, miközben a kétharmadában friss bevándorlók alkotta munkásság többsége hihetetlen nyomorban élt.

A körülmények hatására persze a városban gombamódra szaporodtak a különböző kommunista, anarchista, szocialista színezetű szervezetek, amelyek talán csak a nyolcórás munkanap és a béremelés követelésében értettek egyet. Az előbbiért hirdettek 1886. május 1-jére általános sztrájkot a városban. Ez a nap még különösebb incidens nélkül elmúlt, 3-án azonban már egy régebben sztrájkoló üzemnél a munkások és a rendőrök összecsapásában két sztrájkoló meghalt.

A következő nap estéjére August Spies, egy anarchista szakszervezeti vezető tiltakozó gyűlést szervezett a Haymarket térre, ahol rajta kívül három szakszervezetis szólalt fel, de a nagy tömeg elmaradt, néhány ezren gyűltek csak össze. Az eseménynek semmi nyoma nem maradt volna, ha valaki nem hajít egy dinamitrudat a rendőrök közé. Ezután kitört a pánik és a káosz, lövöldözés kezdődött – nem lehet tudni, ki lőtt először – hatvan rendőr és rengeteg civil megsebesült, nyolc rendőr és négy tüntető meghalt.

A rendőrség persze gyorsan felelősöket akart találni, nyolc szakszervezeti vezetőt tartóztattak le, köztük Albert Parsonst, August Spiest, Adolf Fischert és George Engelt. Az eset abban is kapcsolódik a szocialista forradalmak történetéhez, hogy az eljárásból olyan koncepciós per kerekedett, amelyet még a későbbi szovjet mesterek is elismertek volna. A vádlottakat először azzal vádolták, ők szervezték meg a mindent elindító bombamerényletet, később már csak eszmei felbujtás volt a vád, de igazából nem sikerült bizonyítani, hogy bármi közük lett volna a véres eseményekhez.

Egy vádlottat 15 évre ítéltek, egy öngyilkos lett a cellájában, a többieket halálra ítélték, közülük végül a fenti négyest akasztották fel 1887. november 11-én.

Temetésükből tömegtüntetés lett, a temetőben már 1893-ban szobrot avattak tiszteletükre. A „Haymarket-incidens” nemcsak a nemzetközi munkásmozgalom, de az amerikai szakszervezeti mozgalom történetének is mérföldköve lett, ezzel Spies jóslata teljesült.

forrás:index.hu

Leave a Reply 353 megnézve, 1 alkalommal mai nap |