< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: XVIII. Erdei tisztás; megszólalt a lelkiismeret…avagy folytatódik a fikciós mese

| Mobile | RSS

XVIII. Erdei tisztás; megszólalt a lelkiismeret…avagy folytatódik a fikciós mese

2012. november 18. | hozzászólás | Kultúra

XVIII. Erdei tisztás; megszólalt a lelkiismeret…avagy folytatódik a fikciós mese

A kedvenc kávézómban szürcsölgettem az italomat – fahéjas kávé- s bámultam a járókelőket. Tetszett ez a fajta semmittevés. Kerestem a barátaimat, ám hiába… A nap erőtlenül simogatta az emberek arcát, s biztatta – meglátjátok, hamar elvonul a téltábornok. A gyerekek vidáman hancúroztak kihasználva az ősz adta lehetőségeket. A lehulló falevelek színes kavalkádja melegítette a hangulatot. A fiataloknál néha-néha elcsattant egy csók. A szemek szerelmes pillantásai áthatoltak a szemeken keresztül a szívbe, ami vérnyomás emelkedéshez vezetett. Azonban ez a növekedés megrázta a vérkeringést.
– Látlak… még ma? – mondta félénken a fiú.
– Ez csak rajtad múlik! Én… otthon leszek. A srác magához ölelte a szőkeséget, aki engedte a testek háborúját. A színes lufik szappanbuborékként pattantak a semmibe. A remény megadta a további esélyt… Szárnyalt a boldogság s erre a hormonok menetelése elindult a vágyak beteljesedése felé…

Böngyike s barátnői – a fekete démon s a vörös ciklon- ebben a pillanatban léptek be a kávézóba. Szétnéztek hátha látnak ismerőst. – majd egy hellóval üdvözöltük egymást! – később kacagni kezdtek. Megtelt vidámsággal a levegő, az ősz, az a borongós ősz is szabad utat engedett a földi erotikus boszorkáknak. Tudtam… a mese folytatódik. A természet érdeklődött a fanyar, fikciós… mese… után! A pályázat egyik díjnyertes eseménye lehet… A vörös ciklon megigazította a mellkosarat, a gyönyörűség alig fért bele…
– Kati meg is jegyezte- híztál bogaram?
– Nem!- csak rendszeresen van tornáztatva.
– Jó neked! Nekem is jól jönne egy kis igazítás. – majd megrázta a kéjborzolót. Később egy operett dallamot kezdett dudorászni – „Jó Isten fenn a mennyekben…”
– Azt gondolom, beszélgetni kellene a szexről! Látom, rátok férne egy kombinált érzékigazítás. – mondta Böngyike
– Ami igaz, az igaz!- sóhajtottak az erotikus csodák tulajdonosai.

A szaros szájú görény, kifakadt az aljas, szemét idegkezelt adócsaló kecskén. Sírt. Szégyellte a könnyeit. Tudta, ezzel csak felidegesíti az alkoholista kecskét, aki 50 éves kora óta rokkantnyugdíjas. Mindenhonnan kirúgták az alkoholizálása miatt. A család elől elitta a fizetését. Őt lugnyiságra kényszerítette az élet… miatta. Kénytelen volt mindenkivel – aki pénzt kínált a szexért – lefeküdni. Amit elvártak tőle ő maradéktalanul teljesítette az ágyban… a vágyakat. E tényt büszkén vállalja! Mostanság nehezebben viseli az igazságot! Az utolsó orális szexet, a barátnője kérésére… kielégítette az urát! Ezért is pénzt kaptam.
– Kecske. Adócsaló kontár Mekk Elek! Nem bírom tovább. Az egész tisztás rólam, rólunk beszél. Kiröhögnek a hátunk mögött… bennünket. – csuklott el a hangja. Nem elég az három millió forint, ami után nem fizettél adót. Meglátod, előbb-utóbb utolérnek… érzem! Mézes macika a nyomodban van! A hivatalokról nem is beszélve!
– A píz meg jól jön?- ordított a pszichiátriát többször megjárt kecske. K…va voltál mindig! Miért csinálsz ebből ekkora problémát. Azt hiszed nem tudtam!- ordított, mint ahogy a sakál szokott, akinél szereli a villanymotorokat a vágóhídon. Elég volt.
– Nem merek napközben kimenni az utcára… miattad! – szipogott a lúgnyi. Kora hajnalban járok a boltba, hogy ne találkozzam senkivel.
– Ez mért baj?
– Most is mész a vágóhidashoz?
– Mi közöd hozzá! – Az előtt ez nem jelentett problémát.
– A múltkori verést sem mondtam el senkinek!
– Még szép! Kitörtem volna a nyakad.
– Nem sok kellett volna hozzá… a múltkor sem. – ezt már halkan mondta. A mentős sem hitt nekem! Láttam a szeméből! A szomszédjaink tudták, hogy megvertél, kénytelen voltam hazudni, hogy leestem a létráról. Nem sül le a pofádról a bőr!
– Vigyázz a szádra, mert leütlek, mint múltkor. – rázta az öklét az adócsaló Mekk Elek.

Az erdei tisztás éjszakái zajosak. Elkezdődött a tél. Az erdőből a fát egyes utcák mögött lévő partról hozzák fel, sötétedéskor. Számla, nyugta? – kérdezte az erdei farkas
– Az nincs! Lopják a fát!
– A csendőrség? – mondta félénken a beépített őz.
– Az erdész vagy vak, vagy vakmerő!- jelentette ki a kígyó.
– A rücskös törpe varangyokhoz – alias csíra- is éjszaka vitték a lopott fát.
– Csak tudnám miből telik… nekik! Közel 25 éve nem dolgoznak, nincs bejelentett állásuk. Ha a tisztáson nem foglalkoztatnák… méltatlankodott az álcsendőr.
– Neked kellene eljárást kezdeményezni ellene! – skandált a tömeg.
– Én meg azt hallottam, a pamacsmester alkalmazza a szaros vízben ugráló kecskebékát feketén.
– Mért mire számítottál? – egyébként patkány úrfi levillantotta! Délután bevitte a Mézes macikának, aki elmosolyodott, s meg dicsérte a fotográfusát. A ló húgy szagú kontár ma ment el megpakolva a háromkerekűt. Az éj leple alatt hordják hozzá a villanymotorokat. Tegnap, a főutcán látták kerékpárral bemenni a megrendelőhöz. Le lett villantva.

Mézes maci tajtékzott. A tanácstagok tehetetlenül bámulták.

– Ti nem láttok semmit! – tisztelt képviselő társaim.
– Mit kellene látnunk? – válaszoltak félénken a megvadult macikának.
– Vagy Ti is az erdőből hozatjátok a téli tüzelőt? Síri csend lett a tanácsteremben. A törpe rücskös varangy éjszaka fogadja a lopott fát. Ki hallott erről?
– Tudjuk, s megtesszük a szükséges lépéseket. – hegedült a tücsök.
– Mikor! – kérdezett határozottan mézes macika.
– Szóltam a csőrmesternek is! – suttogott a hangya.
Dr. Bubó egy örömhírt osztott meg a tanácstagjaival. Képzeljétek, leváltották a közeli csendőrkapitányt.
– Még csak most érkezett el hozzád a hír?- kacagott a róka kisasszony. Bubó nem válaszolt. Ez nem jött be, gondolta.
– Nem fűzök hozzá nagy reményeket.
– Én sem! Ki fia borja? Ilyenkor mindent megígérnek… s legyintett mancsával a cicaszem.
– Elég! Ma felállítjuk az erdei tisztás hivatal társadalmi megbízottjait. Kutyakötelességetek lesz mindent jelenteni. Patkány úrfi villantásai alapján, – rápillantott a törvény őrére – lesz elég bizonyítékaink a tolvajok, a cigarettaárusok, a kontárok… stb.. ellen.
Nem lesz garabolyban szállított cigaretta. Már jeleztem a vám és pénzügyőrség felé… Tudomásomra jutott; pár hónappal ezelőtt még a cigarettaosztás a kultúros házban folyt… a tanácstagok is tudtak erről, ám mélyen hallgattak.
Elég a pamacsokból is. Az álőstermelők felderítése, a fóliások megfigyelése, az autószerelőkből, a koszorúkészítőkből s még sorolhatnám!
Társadalmi megbízottaknak / hetente kétszer kell tenniük jelentést… nekem, s én továbbítom a hivatalos szervek felé.
Most térjünk át a piaci s a fogyasztóvédelmi napirend felé…

2012.november 18 -oil-

Leave a Reply 359 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: