< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Orbán is tudja, ez a garnitúra bukni fog

| Mobile | RSS

Orbán is tudja, ez a garnitúra bukni fog

2012. december 22. | hozzászólás | Közélet

Gulyás Márton biztos benne, hogy újabb és újabb megsértett, megalázott társadalmi csoportok csatlakoznak a diáksághoz. A tüntetésekben aktív szerepet vállaló Humán Platform, amelynek ő az egyik alapítója, azt tűzte ki célul, hogy megkeresse azokat a társadalmi csoportokat, amelyeknek veszélyben van a szakmai függetlenségük, autonómiájuk.

Szerinte a kormány szavahihetősége annyira devalválódott, hogy ígérhet tejjel-mézzel folyó Kánaánt, vagy bármit, a diákok nem fognak eltakarodni az utcáról.

– Karácsonyra véget ér a diáklázadás, ahogy a kormányfő számít rá?
– Kizárt. Ez a felvetés a valóság ismeretének, illetve a beismerés készségének nagyon súlyos hiányát jelzi. És arról is árulkodik, hogy Orbán Viktor elfelejtette, ő maga miként alakította a politikai közéletet akkortájt, amikor annyi idős volt, mint akik most tüntetnek.

– A mostani demonstrációk csak a felsőoktatás jövőjéről, vagy többről is szólnak?
– Többről. Ez a Humán Platform követeléslistája alapján is világos. Eddig a kormányzati intézkedések egyike sem váltott ki igazi népharagot. Úgy tűnt, mindent meg lehet úszni, semmit sem kért ki magának a társadalom. De ezek az ügyek már olyan mennyiségben torlódtak föl, hogy nem lehet leinteni a tiltakozást. Ha csak a felsőoktatást barmolták volna el, nem lenne ez a válsághelyzet. A kormány szavahihetősége annyira devalválódott, hogy ígérhet tejjel-mézzel folyó Kánaánt, vagy bármit azért, hogy a diákok eltakarodjanak az utcáról, nem fogják megtenni.

– Főleg úgy nem, hogy a hátuk mögött elfogadnak egy törvénymódosítást?
– Eddig is az átverésre játszottak, de most már Habony Árpád kiizzadhat bármilyen Facebook-videót, nem hozza meg a remélt nyugalmat. Az ünnepek idejére talán kicsit lelohad majd a diákok hevülete, de ez az átmeneti békeidő hamar elmúlik, és január másodika körül már számítani lehet a tavalyi, Operaház előttihez hasonló tömegdemonstrációra. Ráadásul ez most nem egy elvont dolog, mint az alaptörvény hatályba lépése. Az kevésbé volt átélhető a tömegek számára, mint a most már saját bőrünkön tapasztalt intézkedések. A mostani tiltakozást, civil összefogást nem lehet egy békemenettel félresöpörni.

– Mindez túlmutat egy diáklázadáson?
– Biztos vagyok benne, hogy újabb és újabb megsértett, megalázott társadalmi csoportok csatlakoznak a diáksághoz, illetve a velük már ma is szolidáris felnőttekhez. Itt az esély arra, hogy a diákság mobilizáló erején keresztül csatlakozzanak azok is, akiknek eddig nem volt kedvük, merszük vagy erejük tiltakozni. Az, hogy a Humán Platform tüntetésén képviseltette magát az öt humán ágazat, még nem jelenti azt, hogy az orvosok tömegesen vonulnának utcára a diákok jogaiért. Ők még saját magukért sem vonulnak. De ha látják, hogy ez már nem egyszeri megmozdulás, van folytatólagossága és ereje, akkor talán megrázzák magukat és elindulnak a jogérvényesítés útján.

– Ez lenne a Humán Platform célja?
– Amikor egy hónapja megalakultunk, az volt a célunk, hogy megkeressük azokat a társadalmi csoportokat, amelyeknek veszélyben van a szakmai függetlenségük, autonómiájuk, mégsem tudnak olyan bázist felmutatni, amellyel hatásosan nyomást gyakorolhatnának. Én a Krétakör ügyvezetője, illetve a Független Előadóművészeti Szövetség alelnöke vagyok, így amikor bejelentették a mintegy száz független kulturális szervezet, köztük a mi működési forrásaink egyharmados vágását, azt mondtuk, ez olyan helyzet, ami szinte lehetetlenné teszi a működésünket. Már nem volt mit veszítenünk azzal, ha nekimegyünk a kormánynak, ezért elkezdtük keresni a kulturális ágazat hasonlóan “kicsinált” szereplőit, de még mindig azt éreztük, hogy ez kevés. Így jött az ötlet, hogy ne csak a magunk, vagy a kultúra érdekeiért álljunk ki, hiszen az oktatást, az egészségügyet és a szociális szférát ugyanúgy sújtják a kormány intézkedései, ezek az ágazatok pedig összefüggnek.

– A hívószó a “már nincs mit veszíteni”?
– Inkább az, hogy van az a helyzet, amikor föl kell állni a tárgyalóasztaltól. Például az oktatásban nyilvánvaló, hogy csak az időhúzásra ment ki a játék. A felsőoktatás jövőjét eldöntötték, még mielőtt a tiltakozás csillapítására látszattárgyalásokba kezdtek volna. Ez csak trükk, amivel megalázzák a pedagógusszakmát és a diákságot. A klasszikus érdekérvényesítő eszközök ideje lejárt, kizárólag abban bízhatunk, hogy a nyilvánosságot sikerül mozgósítani. Tájékoztatnunk kell a társadalmat a valóságról, például arról, hogy nemzetgazdaságilag indokolatlan 66 milliárd forintot kivonni a felsőoktatásból, mert nagyságrendekkel több pénz áll rendelkezésre más, szükségtelen célokra. Amíg ezt nem értik az emberek, bármit megtehet ez a kurzus. Remélem, a Humán Platformmal sikerül egy új jogérvényesítési erőteret kialakítani és azt elérni, hogy az érintettek felismerjék az egymásra utaltságot. A szolidaritás edzi ugyanis a realitásérzéket. Szervezetünknek alapvetően nem a kormányváltás a célja, annál sokkal holisztikusabb vágyat fogalmazott meg: a szakmák ismerjék fel végre, hogy súlyos politikai tényezők.

– Sokakat talán meglepett, milyen tudatosan használják a demokrácia eszközeit a diákok…
– Ez iszonyúan jó dolog. Már az is, hogy ez az első olyan tömegdemonstráció, ahol a többség 14 és 25 év közötti, tehát a jövő. Nem lepődtem meg a tudatosságukon, hiszen nem vagyok sokkal idősebb náluk, és tudom, hogy létezik politikai öntudat ebben a korosztályban is. Más kérdés, hogy általában a politikánál sokkal fontosabb dolgok foglalják le őket, ami tök jó. Lehet mondani, hogy lassan eszmélt ez a generáció, hiszen már tavaly is lehetett volna ordítani, amikor az első keretszám-vágás történt, de most, amikor nullára akarják redukálni a jövőnket, végre egy olyan reakció született, amit nem lehet kommunikációs trükkökkel elütni.

– Mi van akkor, ha ez sem hatja meg a kormányt?
– Nem az a kérdés, meghatja-e vagy nem. Nem kell, hogy visszatáncoljon. Csinálja csak végig ezt az intézkedéssorozatot, az még gyorsabban fogja előidézni a bukását. Igazából ez már rég nem erről a kormányról szól. Menniük kell, ez nem kérdés. Arról szól inkább a történet, el tudunk-e köteleződni hosszabb távon amellett, hogy egy világos, racionális és belátó rendszert hozzunk létre a társadalomban, az egyes ágazatokban, például a felsőoktatásban. Nem hatalmat akarunk, hanem azt a társadalmi színteret, ami alapvetően ezeknek a szakmáknak a sajátja, ám nem tudnak érvényesülni a mai politikai erőtérben. Nem baj tehát, ha az ámokfutást komolyan gondolja a kormány: annál gyorsabban radírozza ki magát a közéletből.

– Ez jól hangzik, de egy generáció jövőjét befolyásolja, mit tesz a kormány a felsőoktatással…
– Ezért hihetetlenül bornírt a Fidesz, ha komolyan gondolja, hogy valaha is le tudja mosni magáról a szégyent, ami már ráégett. Volt egy-két impotens kormánya ennek az országnak az elmúlt 22 évben, de ez az egyetlen, amely még azt sem tudta megoldani, hogy a keretszámokat, a felvételi helyeket időben kiírják. Tehát úgymond a minimumszolgáltatást sem tudott nyújtani, és akkor a jövőgyilkos ötletelést még nem is említettem. Ami ráadásul szimbóluma az összes többi ügyben mutatott arroganciának és alkalmatlanságnak is. Nem is érdemes arról beszélni, hogy a kormány politikailag impotens, hiszen az nyilvánvaló. Ezért sem lehet az ügyet Hír Tv-s kommentárokkal, vagy a diákok magyar nemzetes listázásával megoldani.

– Ha már listázás: nem tartanak a kormányzati kriminalizálástól?
– Ez már megkezdődött, de a Fidesz kikopott abból az erőtérből, amiben tematizálni tudta a közbeszédet. Elképezelem, ahogy Habony Árpádnak fölcsillan a szeme, hogy “csinálni kell egy videót, elhívni néhány gyereket, beültetni a Viktort és tök jól meg lesz oldva minden. Viktor, te meg mondasz egy beszédet”. Egy ilyen videó 4-5 éve még működött volna. De ma már a miniszterelnök nem tudott elmondani egybefüggően egy olyan mondatot, amiből azt lehetett volna érezni, hogy legalább a lehelete ne lenne hazug. Ráadásul Orbán felkészületlen is, éppúgy, mint a minisztere és az államtitkára. Miről beszélünk, amikor egy 19 éves fiú Kecskeméten felkészültebben – rendkívül higgadtan, pontosan, alaposan – tud nyilatkozni szakmai kérdésekben Hoffmann Rózsánál? Olyan mértékű a hitelvesztés és olyan abszurd a helyzet, hogy meg lehet fogni a bajszánál a cicát és azt lehet mondani, takarodj ki a szobából. Mégis mit akarnak a listázással, vagy a különböző trükkökkel? Ráadásul még ezekben is gyengék, hiszen iszonyatos anyagi erőforrásaik mellett egy picike kreatív potenciál sincs bennük és nem veszik észre, hogy rájuk lehet sütni hazugságaikat. A hallgatói szervezetek képviselőinek listázásából sem jöhetnek ki jól: számoljuk össze, a kormányban hány olyan ember van, aki 12 évig írt egy doktorit.

– Vagy hányan másolták…
– Pláne. Ez megint jó lecke lesz arra, hogy a jó kormányzást nem lehet kommunikációs eszközökkel helyettesíteni. Több mint két év kellett ahhoz, hogy idáig eljusson a társadalom, de ez a két év sem telt el nyom nélkül. Benne van a fejekben a plágium, a romkocsma, a Közgép, a “Lajos és Társai Művek”, és még sorolhatnám. Ezek mindegyike apró csepp volt, most pedig itt a szökőár ideje.

– Nagy magabiztossággal beszél. Miért egyértelmű, hogy bukik a kormány?
– Nem tudom, hogy a Fidesz egésze bukni fog-e, de ez a garnitúra biztosan. Ezt Orbán is tudja, akinek a legnagyobb kínja az, hogy a kormányzást már rég nem ő diktálja, hiszen 12 év alatt sikeresen kialakított egy olyan gazdasági holdudvart, amelytől azt remélte, hogy majd biztosítja a hatalmát. De visszanyalt a fagyi: valójában csak kiszervezték neki alvállalkozásba. Az ő arca elhasználódik, így – mivel a holdudvar biztosítani akarja majd az érdekeit – csak két forgatókönyv képzelhető el. Ez a gazdasági hatalom vagy átpártol egy másik formációhoz, amelyben meglátja a potenciált, és amely van annyira korrupt, hogy befogadja, vagy a Fidesz belső ellenzékét erősíti fel. De van egy harmadik út is: létrejön egy olyan politikai erő, amely új szerződést tud kötni ezekkel a gazdasági erőkkel. Nem vagyok naiv, sem idealista: egy kurzusváltás esetén is lesznek a demokratikus értékrend szempontjából szinte vállalhatatlan megállapodások, együttműködések. De talán most, pont Orbánék hitelvesztése és a mérhetetlen társadalmi elégedetlenség miatt olyan tárgyalási pozícióból lehet ezt a “szerződést” megkötni, amely a mindenkori gazdasági háttérhatalom fölött nagyobb kontrollt biztosít a társadalom számára.

Névjegy
“Nincs tovább, nem lehet hagyományos eszközökkel nyomást gyakorolni a döntéshozókra, ezért mindenkinek együtt kell működnie” – nyilatkozta a minap a rendkívül fiatal, 1986-os születésű Gulyás Márton. A 26 éves színházi rendező 2010 óta a Krétakör ügyvezetője, a független társulatban ugyanakkor már 2006-től tevékenyen részt vesz: színészként, projektvezetőként és rendezőként is kipróbálta már magát. Gulyás az alelnöke a Független Előadóművészeti Szövetségnek, 2010 óta publikál a Magyar Narancsban, önkéntesként dolgozott az Amnesty International, a Greenpeace és a Down Alapítvány műhelyeiben, és végül, de nem utolsó sorban a Humán Platform egyik alapítója.

A Humán Platform
A kultúra, az oktatás, a szociális és egészségügyi ellátás területén dolgozók oroszlánrészt vállalnak a társadalom működtetésében, az életminőség javításában, a társadalmi felemelkedés előmozdításában – állítja az egy hónappal ezelőtt alakult, de az utóbbi hetekben már több demonstrációt is szervező Humán Platform.
A szféra egyes érdekvédelmi szervezeteit összefogó szervezet nemcsak a hétfői, elsősorban felsőoktatási témájú diáktüntetés rendezését vállalta magára, de egy ötször öt pontos jegyzéket is megfogalmazott a jelenlegi kormánnyal szemben a szociális ágazatokra, az egészségügyre, a közoktatás, a felsőoktatásra és a kultúra területére kiterjedő aggályairól, kifogásairól és követeléseiről. A Platform alapító szervezetei: A Város Mindenkié, az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata, az Alapítványi- és Magániskolák Egyesülete, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, a Független Előadóművészeti Szövetség, a Hallgatói Hálózat, a Hálózat a Tanszabadságért, a József Attila Kör, a Kortárs Galériák Egyesülete, a Magyar Addiktológiai Társaság, a Magyar Bábművészek Szövetsége, a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége, a Magyar Műfordítók Egyesülete, a Magyar Orvosok Szövetsége, a Magyar Szakképzési Társaság, a Magyar Szegénységellenes Hálózat, a Magyar Színházi Társaság, a Nonprofit Társadalomkutató Egyesület, az Oktatói Hálózat, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a SZETA Egri Alapítványa, a Szociális Szakmai Szövetség, a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete, a Szépírók Társasága, az UNIMA Nemzetközi Bábművész Szövetség Magyar Központja, a tranzit.hu, valamint az Ártalomcsökkentők Közhasznú Szakmai Egyesülete.

Biró Marianna, Lengyel Tibor / Népszava

Leave a Reply 226 megnézve, 3 alkalommal mai nap |