< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Seres: Orbán kommunistái

| Mobile | RSS

Seres: Orbán kommunistái

A kommunizmus áldozatainak emléknapján Magyarországon véget ért a hatalmi ágak szétválasztása: mostantól a miniszterelnök mondja meg, mi időszerű és mi nem, melyik jelkép sérthet kicsodát, melyik Ab-döntést tartják tiszteletben és melyiket nem.

“Nincs mit mondanunk azoknak, akik még mindig hisznek Rákosiban és Kádárban.” (Hende Csaba a kommunizmus áldozatainak emléknapján)

“Zabálok, mint egy keselyű. Sajnos ezzel nem ér véget a hasonlóság.” (Groucho Marx)

Nem, ebben az írásban nem arról lesz szó, mi az, amit mégiscsak tud ez a kormány a kádárizmus híveinek mondani, vagy hogy mit csinál Pozsgay, ill. a szocialista rendszer másik üldözöttje, Szűrös Mátyás a NER-ben; de még arról sem, hogy a késői, unott kádárizmust vagy annak korai, harcos fázisát építi-e éppen meggyőződéses antikommunistáival a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Nem, a látszat, pl. a közvilágítás államosítása ellenére Orbán nem szocializmust épít, hanem valami mást, bonyolultabbat, ami viszont annyira emlékeztet rá, hogy működéséhez kommunistákra van szüksége – a túloldalon. Az ellenzékben. Ha pedig nincs, akkor teremt párat.

Mire eljött a kommunizmus áldozatainak emléknapja, addigra minden utcán közlekedő polgártársnak egyértelműen (óriásplakátokon és buszok hátulján) tudomására hozták, kik is azok a nagytőkéssé vedlett kommunisták, akik “együtt tették tönkre az országot” (Selmeczi Gabriella: “Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon (…) árulta el Magyarország nemzeti érdekeit”), úgyhogy igazán senkit nem érhetett meglepetésként, hogy a kommunizmus százmillió halálos áldozatának emléknapja idehaza Biszku Béla, Gyurcsány Ferenc és a hungaristák közös nevezőre hozását, valamint az önkényuralmi jelképek újbóli betiltásának kilátásba helyezését jelentette.

A Biszku-Gyurcsány-nyilas platform határozott elítélését az “úgynevezett rendszerváltásról” és a kommunizmus mai európai kísértetjárásáról beszélő Bús Balázsnak, Óbuda polgármesterének köszönhetjük, de (immár nyilasok nélkül) ezt a tengelyt idézte meg a Fidesz-frakció aznapi közleménye is, amely szerint “a kommunizmus nemcsak a múlt és mindaddig újra és újra szembe kell néznünk vele, amíg a köztünk élő kommunisták ezt nem teszik meg, és nem ismerik el saját felelősségüket abban, hogy tönkretették az országot”. (Apró logikai gikszer: ha a kommunisták végre megteszik, akkor nekünk már nincs vele dolgunk?) A Fidesz Vatikáni Tagozata, a KDNP pedig újfent emlékeztetett arra, hogy az MSZMP utódszervezetei osztoznak elődeik felelősségében, ami már akkor sem volt igaz, amikor berakták az új alaptörvénybe.

A kommunizmus nemcsak a múlt, a veszély közvetlen és nyilvánvaló – állapítja meg a kormányzati propaganda a legutolsó felmérések szerint egyszázalékos DK “szemkilövető” elnökéről és technokrata “libás” utódjáról, határozottan folytatva az utat a semmibe. “Veszélyes és szélsőséges Gyurcsány és Bajnai gazdaságpolitikája” – emelte tényezővé saját ellenzékét a Fidesz. “Joggal lehet tartani attól, hogy a Gyurcsány-Bajnai-páros visszatérése esetén több családpolitikai támogatás is megszűnne” – pánikolták tele a médiát. “A volt miniszterelnök ellenzéki összefogást, új kormányzást sürget: régi ideológiával, régi pártkatonákkal, régi módszerekkel” – aggódott nagyon a KDNP. Majd egy nappal az emléknap előtt robbant a mindig szuverén G. Fodor Gábor (Századvég) blogja: “Gyurcsány Ferenc nem szűnt meg veszélyes politikus lenni. Miközben nevetnek rajta, addig ő démoni módon manipulálja az erőviszonyokat.” Az ördögi, manipulatív, máig veszélyes kommunista máig itt él velünk, ha tehetné, ma is szemeket lövetne ki. Ja, és Gyurcsány persze máig nem nézett szembe azzal, hogy lassan három éve mi tesszük tönkre az országot.

Míg tehát a kommunizmus áldozatainak emléknapja is alapvetően a mai baloldali ellenzék jó kedélyű démonizálásával telt el, az Alkotmánybíróság néhány nappal korábbi határozata jól belepiszkított az emléknapba. De nem is tűrhette ezt szó nélkül egy magára valamit is adó rezsim: az Első Számú Reprezentáns a saját nevében, épp olyan stílben helyezte hatályon kívül az Ab döntését, ahogyan Biszku Béláék viszonyultak a jogállamisághoz.

Az alaphangot először nem az Első Számú Reprezentáns, hanem Rogán Antal adta meg, jótékonyan feledtetve azt az elavult, korszerűtlen demokráciafelfogást, hogy bírósági ítéletet nem hogy nem bírálunk felül a végrehajtói hatalom szintjén, de nem is igen kommentálunk. Rogán szerint az eddigi tiltást eltörlő, de az önkényuralmi jelképek differenciáltabb tiltását sürgető Ab-döntés “joggal sérti a magyarországi zsidó közösségeket és a kommunizmus minden élő áldozatát vagy családtagjaikat”, és mivel egy kormány arra van, hogy senki ne érezze sértve magát, plusz május 1-től ne grasszálhassanak komcsik és nácik szabadon Budapesten, “ez a helyzet így nem maradhat”.

Tekintet nélkül arra, hogy a vörös csillagos hardcore bolsik lényegében kihaltak, Vajnai Attila jelvényviselése igen kevés embert hoz forradalmi lázba, nácik pedig eddig is felvonulhattak Budapesten, horogkereszt nélkül, bakancsban, gárdauniformisban vagy csak úgy, romákat fenyegetve, melegeket megtámadva. És tekintet nélkül arra, hogy ha ez a kormányzat valóban komolyan vette volna a (volt vagy későbbi, potenciális) áldozatok félelmeit, akkor kiosztja azt a bizonyos két jogállami pofont a gárdistáknak, nem tűr paramilitáris hatalomátvételt Gyöngyöspatán, és nem üzen molinóval a székházuknál, hogy Bayer Zsolt cigányügyi értekezése kvázi kormányálláspont.

Ezek után léphetett a színre Orbán Viktor, aki az emléknapon bejelentette: “amíg egy olyan ember is él Magyarországon, akit a diktatúra jelképét viselők hurcoltak el vagy kínoztak meg, addig az ilyen jelképek tiltásának feloldása nem időszerű, és szemben áll mindazzal, amit az alaptörvény emberi méltóságként határoz meg.” Kiemelés tőlünk, mert a kommunizmus áldozatainak emléknapján Magyarországon véget ért a hatalmi ágak szétválasztása: mostantól a miniszterelnök mondja meg, mi időszerű és mi nem, melyik jelkép sérthet kicsodát, melyik Ab-döntést tartják tiszteletben és melyiket nem.

És persze ő döntheti el, hogy egy Ab-döntés nyomán melyik a feleslegesebb: a döntés vagy az Ab.

forrás:hvg.hu

Leave a Reply 547 megnézve, 1 alkalommal mai nap |