< Böngészés > Főoldal / Nincs kategorizálva / Blog article: Az afganisztáni Magyar Tartományi Újjáépítési Csoport 7 éve Afganisztán: „Ha békét akarunk, készülni kell a háborúra”

| Mobile | RSS

Az afganisztáni Magyar Tartományi Újjáépítési Csoport 7 éve Afganisztán: „Ha békét akarunk, készülni kell a háborúra”

2013. április 30. | 1 Hozzászólás | Nincs kategorizálva

Az afganisztáni Magyar Tartományi Újjáépítési Csoport 7 éve
Afganisztán: „Ha békét akarunk, készülni kell a háborúra”

Huszonöt napja érkezett haza Afganisztánból az első végleg hazatérő magyar kontingens, a 111 fős Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT). A nemzetközi haderő nagy része 2014 végére kivonul az országból. Több mint tíz évvel a háború kezdete után, több ezer milliárd dollár elköltése ellenére a fő kérdés most is, sikerül-e stabilizálni az afgán helyzetet és saját lábára tud-e állni az ország a nagyon közeli jövőben.

A fotókat afganisztáni útja során Stumpf András, a Heti Válasz munkatársa készítette

2006-ban a hollandoktól vette át a magyar honvédség az első PRT, az úgynevezett tartományi újjáépítési csoport irányítását és működtetését Afganisztánban. A katonák és civilek együttműködésén alapuló békefenntartó-fejlesztő kontingensek ötlete viszonylag új volt, 2002-ben alakult az leső ilyen formáció. A PRT sikerességét azóta is többen megkérdőjelezik, felvetve, hogy a katonák és a civil szereplők nem igazán tudják megérteni egymást, csak egyfajta „óvóbácsi-felesleges kolonc” szerepbe kerülnek. Néhány elemző – köztük Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézetben e témában rendezett konferencia egyik szervezője – egyenesen azt mondja, a közeli s talán a távolabbi jövőben sem valószínű, hogy bárhol újabb PRT-akciókba fognának. Az Egyesült Államok az évtizedes iraki és az afganisztáni háború lezárása után nem szeretne új harctereket nyitni, a nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) pedig nem sokat profitáltak az afgán helyzetből; az ő tapasztalataik inkább negatívak, mintsem pozitívak – véli Wagner Péter. A PRT ugyan a hosszútávú afgán válságkezelés eszközévé vált, de hagyománya és irodalma nem valószínű, hogy lesz – vélekedett a konferencia másik szervezője, Koós Anna, a Biztonsági és Honvédelmi Kutatások Központ elnöke.

Magyarország csak profitált

Ellenkező véleményen volt Sztáray Péter, a Külügy- és Siklósi Péter, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára. Mindketten hangsúlyozták: Magyarország csak profitált a hétéves afganisztáni szerepvállalásból. „Rendkívül magasra értékelnek bennünket emiatt a NATO-n belül” – mondja Siklósi, ami pozitívan befolyásolja magáról az országról kialakított képet – teszi hozzá Sztáray. „Be tudtuk a szövetségeseknek bizonyítani, hogy a magyar katonákra lehet számítani” – ezek már Ruszin Romulusz ezredes, volt PRT-parancsnok szavai, aki szerint Baglan tartományban a magyar volt a „vezető nemzet”.

Máshonnan meg nem szerezhető tapasztalatokat szereztek a katonák, s általuk a Magyar Honvédség, e tapasztalatok országvédelmi célokra is hasznosíthatók. „Ha békét akarunk, készülni kell a háborúra” – mondja Lippai Péter ezredes, a 2010-2011-es magyar PRT-parancsnoka. Nem elhanyagolható szempont, hogy a magyar-amerikai és a magyar-német kapcsolatokra is jótékony hatással voltak a félévente meghosszabbított magyar PRT-mandátumok. A honvédség mintegy 40 millió dollár értékű felszerelést (járműveket, drónokat, azaz pilóta nélküli repülőgépeket) kapott ingyen az amerikaiaktól.

Azt a politikusok is elismerik, hogy bizonyos dolgokat lehetett volna jobban csinálni. A PRT-ban a katonák kapták egyértelműen a hangsúlyosabb szerepet, civil mindössze két fő volt a kontingensben – a nagyjából 250 katona (magyarok mellett montenegróiak és albánok) mellett. Ezen sokat kell még fejleszteni – szögezték le a helyettes államtitkárok. Sztáray Péter elismerte, hogy egy relatíve alacsony összegű befektetés mellé (a Külügyminisztérium valamivel több mint 2 milliárd forintot adott a beruházásokra) nehéz megnyerni a nonprofit szervezeteket, ráadásul Magyarországon eleve kevés olyan NGO működik, amelyik képes az afganisztánihoz hasonló feladatok ellátására.

A konferencia előadóit hallgatva erősen kérdésessé vált, lehetséges-e egyáltalán a civil oldal – és így lényegében az egész PRT-koncepció – fejlesztése. Ruszin Romulusz, a 2011-2012-es PRT-parancsnok beszámolójából kiderült: az afgánok csak az újjáépítési csoportok vezetőit (akik katonák voltak) és a nagyköveteket fogadták be maguk közé, napi szinten kizárólag velük voltak hajlandóak beszélni. „A civilek ilyen kapcsolatokat nem tudtak kiépíteni” – szögezte le.
„Előbb fordultak hozzánk az afgánok, mint saját hatóságaikhoz. Tudták, hogy megpróbáljuk teljesíteni, amit kérnek” – érzékelteti a PRT-által betöltött „híd-szerepet” Szabó László dandártábornok, csoportfőnök. Az afgán piaci árusok éjszaka is védik az áruikat. Látni kellett volna azt a boldogságot az arcokon, amikor meglátták az éjjel járőröző PRT-alakulatot. Örültek, hogy más is segít nekik fenntartani a biztonságot – meséli élményeit Ruszin Romulusz.

Mátyus Sándor – aki 2006 és 2010 között volt Kabulban nagykövet – adatokkal érzékeltette a szerinte sem túl életképes PRT-akciókat. Mint mondta: 2009-ig mintegy 38 milliárd dollár segélyt kapott Afganisztán. A PRT-projektek ebből körülbelül 2 milliárd dollárt tettek ki. A 2 milliárdnak a 80 százaléka 100 ezer dollárnál kisebb összegekből állt össze, „tehát a fejlesztések java részben nem ebből a pénzből történtek meg”. Mátyus Sándor szerint „békés körülmények között a PRT-ra nincs szükség. A fejlesztés civil feladat.”

Sztáray Péter külügyér szerint érdemes lett volna az ún. fegyverhasználati mandátumot is rugalmasabbá kell tenni. A magyar PRT-k ugyanis katonai akciót nem kezdeményezhettek (csak a reagálás volt engedélyezett), ahogyan a napjainkban egyik legnagyobb problémává váló ópiumtermelés ellen sem léphettek fel. Nem volt egyszerű megértetni a mandátumot a nemzetközi közösséggel, erre minden új kontingensvezetőek ráment egy kis ideje – mondta Lippai Péter ezredes. Ő 2010 szeptember elején került ki Afganisztánba, akkor, amikor a biztonsági helyzet elkezdett drasztikusan romlani. „A rendszer nehézkesen működött. Béke szabályzókkal nem lehet háborút nyerni” – fogalmazott.

A közhiedelemmel ellentétben a PRT nem veszélytelenebb az aktívan harcoló alakulatnál. „Ha a támadók fejével gondolkozunk, kit próbálnánk lelőni, aki 35 autóból álló konvojban, állig felfegyverkezett katonákkal utazik; vagy aki 5 autóval halad, amelyeknek ráadásul a fejlesztés, építés a fő profilja?” – tette fel a Lippai a költőinek szánt kérdést.

Mi lesz veled, Afganisztán?

A több mint 10 éve tartó háború legfontosabb kérdése vitathatatlanul az, hogy képes lesz-e fenntartani a jelenlegi viszonylagos stabilitást Afganisztán. Munshi Abdul Majeed, Baglan tartomány akkori kormányzója 2011. novemberi magyarországi látogatásakor megkérdőjelezte, hogy a 2014 végére tervezett nemzetközi csapatkivonás után az ország el tudja-e látni a katonai-biztonsági feladatokat. Akkor úgy fogalmazott: ehhez olyan feltételeknek kellene teljesülniük, amelyek 2024 előtt nem valósulhatnak meg. Példaként említette, hogy a nemzetközi közösségnek nyomást kellene gyakorolnia az Afganisztánt körülvevő országokra, hogy javuljon a biztonsági helyzet. Ezen kívül munkahelyek teremtésére is szükség van, valamint úthálózatra és az áramellátás biztosítására. Hangsúlyozta: nem lát esélyt arra, hogy ezeket az alapvető szükségleteket 2024 előtt meg lehetne teremteni.

A Heti Válasz Online erre vonatkozó kérdésére Papp László PRT-fejlesztési tanácsadó azt mondta: a nemzetközi fejlesztési együttműködés 10-20 évre szól. A katonai szerepvállalás 2014 utáni csökkenésével párhuzamosan megerősödhet a civil oldal szerepe. „A németek például 2024-ig tervezik NGO-szinten a jelenlétet, a beruházási terveknek nincs felső költségvetési határa” – mondta. Hozzátette: a gyors reagálású fejlesztések (például egy iskola felépítése) lejárt, az igazi kihívás mostantól az, hogy működtetni kell a nagyjából-egészében kialakított rendszereket.

A két PRT-t is vezető Szabó László dandártábornok kérdésünkre hangsúlyozta: nem hagyja el 2014 végén egyszerre minden katona Afganisztánt. Véleménye szerint az északi régióban 2011-ben kiképzett 33 ezer főnyi afgán haderő (katonaság, rendőrség, határőrség stb.) „megerősödött annyira, hogy a biztonságot a helyi erők szavatolják”. A baglani hadsereg fejlődésen ment keresztül; ha a többi régióban is hasonló a helyzet, akkor nem lesz baj – teszi hozzá Ruszin Romulusz. Lippai Péter erre azt mondja: 2010 őszén a katonai akciókat még az ISAF (a közvetlen NATO vezetés alatt álló nemzetközi stabilizációs haderő, kötelékében körülbelül 32 000 katona és civil szolgál, köztük egy volt a magyar katonai század – szerk.) tervezte. 2011 nyarán az afgánok már maguk tervezték (az ISAF akaratával szemben) és hajtották végre – sikeresen! – az akciót.

Arra a kérdésre, hogy képesek lesznek-e az afgánok fenntartani és továbbműködtetni a PRT-által létrehozott beruházásokat (egyebek mellett iskola, vízi erőmű), már nem ennyire pozitív a kép. A „nem” szó hallható a közönség soraiban ülő katonák, minisztériumi szakemberek nagy részétől. Lippai Péter azt mondja: „mi úgy tapasztaltuk, hogy amit ajándékba kapnak, azt nem becsülik egyáltalán”. Hozzáteszi: arra is csak négy hónap elteltével tudták rávenni a helyieket, hogy segítsenek az építkezésben vagy csatornaásásban. Megjegyzi: ha az afgán vezetés nem építi ki az ország pénzügyi rendszerét (Afganisztánban például jelenleg sem fizetnek adót az emberek), akkor nem fognak hosszú távon működni a nemzetközi erők által kiépített létesítmények.

Sztáray Péter szerint „van politikai igény arra, hogy ők ezt most tényleg kézbe vegyék”. A külügyminisztériumi helyettes államtitkár szerint a politikai kihívás az, hogy megtalálják-e Hamid Karzai utódját, aki a jelenlegi elnökhöz hasonlóan kész lesz a konszenzusra.

Azt a konferencia minden résztvevője hangsúlyozta: az afgánok legnagyobb részének már elege van, és nem akar több háborút.

forrás:heti válasz.hu

Leave a Reply 1406 megnézve, 2 alkalommal mai nap |