< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Cukorbetegség – a táplálkozás jelentősége

| Mobile | RSS

Cukorbetegség – a táplálkozás jelentősége

2013. június 1. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Cukorbetegség – a táplálkozás jelentősége

Bizonyított, hogy a megfelelő táplálkozás hozzájárul egészségünk megőrzéséhez. A magyar nyelv szépségét mutatja a táplálkozás szó is, ami magában foglalja, hogy táplálkozni nem csak az éhségérzet csillapítása vagy az étkezés nyújtotta örömök miatt szoktunk, hanem a táplálékkal a szervezetbe juttatott anyagokkal tápláljuk is szervezetünket.

A különböző tápanyagok különböző mennyiségű energiához juttatják a szervezetet.

Az emberi szervezet az életműködéséhez szükséges energiához az energiát szolgáltató tápanyagok elégetésével jut. Tápanyagok égésekor felszabaduló energia:
-1g zsírból 9.3 kcal
-1g fehérjéből 4.1 kcal
-1 g szénhidrátból 4.1 kcal
-1 g alkohol7 kcal

Az egészséges táplálkozás alapelvei szerint összeállított étrenddel lehet biztosítani a szervezet optimális energia-, és tápanyag ellátottságát, továbbá segít elérni és megőrizni az ideális testtömeget.

A megfelelő táplálkozás általában megállapítható külső jegyekből is:
-haj: fényes szilárd nem töredezett
-arc: egyenletes bőrszín, sima nem duzzadt
-szem: tiszta, fénylő, nincs sérülés a szemzugokban, a kötőhártya rózsaszín, nedves
-ajak: sima, nem duzzadt vagy repedezett
-nyelv: mélyvörös, nem duzzadt, nem lepedékes
-fog: ép zománc, fénylő
-fogíny: vörös, nem duzzadt, nem vérzik
-bőr: nincs kiütés, sötét vagy világos folt
-köröm: erős rózsaszín

Nincs ez másképp egy cukorbetegnél sem, sőt a betegség okán még jobban oda kell figyelniük a tudatos étkezés kialakítására. Számukra az elsődleges, amire oda kell figyelniük, hogy a nap folyamán elosszák, hogy mikor mennyi és milyen típusú szénhidrátot fogyasszanak. Az emberi szervezet nem képes szénhidrát nélkül létezni. Ahhoz, hogy az idegrendszerünk el tudja látni a feladatát, minimum napi 100-120 gramm szénhidrátot magunkhoz kell venni.

Szénhidrát

A szénhidrátok a szénhidrogének polihidroxi-oxo származékai. A természetben a legelterjedtebb szerves vegyületek, a növényekben az asszimiláció során keletkeznek. Lehetnek energiaforrások, vázanyagok, tartalék tápanyagok. A szénhidrátok jelentik a szervezet elsődleges tápanyagforrását a fizikai aktivitás energia-igényének fedezésére. Az ajánlások szerint egy cukorbetegnek a napi energiaszükségletének 55-58%-át szénhidrátból javasolt fedezni.

A szénhidrátokat különféle osztályozási rendszerekbe szokták sorolni: egyszerű-összetett, magas és alacsony glikémiás indexű, gyorsan lassan szívódó stb.

Kémiai szerkezetük alapján lehetnek egyszerű illetve összetett szénhidrátok. Alapegységei az un. monoszacharidok kisebb molekulákra nem bonthatók hidrolízissel. Két monoszacharidból összekapcsolt molekulák a diszacharidok, több monoszacharid egységet tartalmaznak az oligoszacharidok, míg több száz, illetve ezer monoszacharidból épülnek fel a poliszacharidok.

Táplálkozási szempontból fontos monoszaharidok a szőlőcukor (glukóz, dextróz, vércukor), a gyümölcscukor (fruktó), galaktóz (a tejcukor alkotórésze).
Táplálkozási szempontból fontos diszacharidok: a szacharóz (nádcukor, asztali cukor mely egy molekula glukóz és egy molekula fruktóz összekapcsolódásával jön létre), a maltóz (két molekula glukóz) és a laktóz (tejcukor, mely egy molekula glukózból és egy molekula galaktózból áll).
A poliszacharidok több monoszacharid egységből felépülő szénhidrátok. Ilyenek a növényi tartaléktápanyagként raktározott keményítő és az állati szervezetben raktározott glikogén.

Lényeges poliszaharidok az un. rostok. Diétás (élelmi) rostnak nevezzük a táplálékban lévő, az emésztőenzimek hatásának ellenálló komplex poliszacharidokat és a lignint. Két fajtáját különböztetjük meg a vízben oldódót és a nem oldódó formát. Az élelmi rostok a felső béltraktusban epesavakat kötnek meg, ezzel csökkentik a koleszterinszintet, cukorfogyasztást követően mérséklik a vércukor-emelkedést, lassítják a gyomorürülést, szabályozzák az emésztés és felszívódás folyamatát. A vastagbélben csökkentik a tranzitidőt, továbbá csökkentik az intraluminális nyomást, növelik a széklet tömegét és ürítésének gyakoriságát, ezen kívül az itt fermentálódott rostokból rövid szénláncú zsírsavak képződnek, amik a colon epitélsejtjeit táplálják és antikarcinogén (rákellenes) hatásúak.

A következő osztályozási rendszert jelenti a glikémiás index (GI) szerinti csoportosítás. A glikémiás index azt méri, hogy hogyan reagál a vércukorszint 2 órával egy adott ételfajta adott mennyiségének elfogyasztására, viszonyítási alapként a szőlőcukor ugyanilyen mennyiségű ugyanezen időpontbeli elfogyasztását használva. Ez a bonyolult mondat egyszerűen fogalmazva, annyit jelent, hogy egy adott tápanyagféleség mennyivel emeli vércukorszintünket 2 óra elteltével.

-90-100 %: malátacukor, burgonyapüré, főtt burgonya, méz, gabonapehely, kukoricapehely, rizspehely, (általában minden pelyhesítéssel szétroncsolt sejtfalú, magas szénhidráttartalmú növényi termék), valamint minden cukros (üdítő) ital (amely nagyon gyorsan a bélbe jut és felszívódhat).
-70-90 %: fehér és félbarna kenyér, zsemle, kifli, Abonett, ostya, kétszersült, sós sütemények, kekszek, édes müzli, pudingpor, tejberizs, tejbedara, fehér liszt, főtt tésztafélék (kivéve a spagetti és a makaróni), kalács, szőlő, (répa) cukor. (Utóbbi csak felerészben tartalmaz szőlőcukrot, másik fele a “diétás gyümölcscukor”.)
-50-70 %: zabpehely, kukorica, főtt rizs, barna és fekete kenyér, banán, natúr (cukrozatlan) gyümölcslé, keserű csokoládé.
-30-50 %: tej, joghurt, kefir, aludttej, a legtöbb hazai gyümölcs, spagetti, makaróni, (minden durumbúzából készült tészta), tejcsokoládé, tejszínes fagylaltok (a magas zsírtartalom miatt lassan szívódik fel a cukor).
-30 % alatti glikémiás index: fruktóz, szorbit, lencse, bab, borsó, szójabab, dió, mogyoró, korpás müzli, színes főzelékek, saláták, cékla, retek, zöldpaprika, paradicsom, uborka, vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma, gomba.

A GI-t ebben az esetben a lassan felszívódó szénhidrátok kategorizálására használjuk.

GI-t befolyásolja:

Rostok: minél magasabb egy táplálék rosttartalma, annál tovább tart a megemésztése, ezért ezeknek alacsony a GI-je. Cukrok: a négy típusú cukor közül a glükózban gazdag élelmiszereknek magas, a szacharózban gazdag élelmiszereknek közepes, a fruktózt vagy laktózt tartalmazó élelmiszereknek alacsony a GI-je. Sav: minél magasabb egy táplálék savtartalma (citromsav, tejsav, ecetfélék), annál lassabban halad át a táplálék a szervezetben, így ezeknek alacsony a GI-jük. Konyhatechnológia: minél inkább feldolgozunk egy nyersanyagot annál nagyobb a GI-e, minél több hőt közlünk annál nagyobb a GI feltéve, hogy nem bő zsírban sütünk, mert a zsiradék csökkenti. Szénhidrát: az elfogyasztott szénhidrát mennyisége nagyban befolyásolja az adott étkezés GI-ét. Fehérje: a szénhidrát mellé fogyasztott magasabb fehérjetartalmú nyersanyag csökkenti az étkezés GI-ét. Zsír: minél gazdagabb zsírokban (egyszeresen-többszörösen telítetlen zsírok) az étkezésünk, annál alacsonyabb a GI-érték.
Tehát jó hatású: az ételek mellé fogyasztott citromos víz, savanyúság és a magasabb szénhidrát tartalmú ételek mellé fogyasztani sovány fehérjét. Kerülendő: az ételek turmixolása, az extrudált termékek.

A glikémiás index rendszere cukorbetegek részére lett kialakítva, ahol egy tápanyagféleség elfogyasztása alapján bekövetkező vércukor emelkedés a terápiás kezelés meghatározó eleme.

Cukorbetegség – a táplálkozás jelentősége

forrás:népszava online.hu

Leave a Reply 271 megnézve, 1 alkalommal mai nap |