< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: 40 éve halt meg A tizedes meg a többiek rendezője

| Mobile | RSS

40 éve halt meg A tizedes meg a többiek rendezője

2013. június 23. | hozzászólás | Kultúra

Negyven éve, 1973. június 20-án halt meg Keleti Márton háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, akinek nevéhez a magyar filmtörténet olyan sikerdarabjai fűződnek, mint a Mágnás Miska és A tizedes meg a többiek. Életműve előtt legjobb alkotásaiból idéztünk fel egy csokorra valót.

A tanítónő

Keleti Márton 1905. április 26-án született Budapesten. Pályafutását 19 évesen, színházi segédrendezőként kezdte a Városi Színházban (a mai Erkel Színházban). Az 1930-as évek elején, amikor Magyarországon is megjelent a hangosfilm, Fejős Pál és Vajda László asszisztenseként tanulta ki a mesterséget. Néhány év múlva önállósította magát, s már első filmje, az 1937-ben forgatott Torockói menyasszony című vígjáték sikeres lett. Ő készítette el Bródy Sándor művének filmfeldolgozását, A tanítónőt 1945-ben, amely a magyar film újraindulásának első fejezete volt. A Jávor Pál főszereplésével készült alkotás hosszú szilencium után volt Keleti első rendezése. A fiatal és elkötelezett tanítónő hivatásának szenteli életét, és ha igazságtalanság kerül útjába, akkor még a helyi befolyásos nagybirtokos családdal is képes konfrontálódni. Ahogy az ilyenkor lenni szokott: a konfliktust egy váratlan szerelem oldja, így az igazság mellett a szerelem is győzedelmeskedhet.

Beszterce ostroma

Keleti A tanítónő után is előszeretett készített irodalmi adaptációkat. Az 1948-as Beszterce ostroma a filmipar államosítása előtti egyik utolsó alkotás, amely az 1947-48-as időszak szellemében pártfinanszírozással készült. Keleti Mikszáth-adaptációja a Magyar Szociáldemokrata Párt filmvállalata (Orient) révén készült el olyan pompás sztárokkal a főszerepben, mint Tolnay Klári, és Turay Ida. Főhőse egy múltban élni akaró férfi, aki a jelen helyett, inkább középkori várúr szeretne lenni, ekképp is cselekszik, ami persze meglehetős megütközést vált ki a környezetében, még ha el is fogadják a furabogarat. Amikor pedig meg is ostromolja a régi idők szellemében Besztercét, még egy túszt is ajánlanak a férfinak. Ő lesz a kis árva, aki új érzéseket indukál a saját világában élő „földesúr” életében.

Civil a pályán

Az 1948-ban államosított filmgyártásban új direktívát vezettek be, s ennek részeként egy új korszak vette kezdetét a hazai filmkészítésben is. 1948-53 között születtek a vígoperettekre emlékeztető úgynevezett termelési vígjátékok, amelyek, mai szemmel nézve, csöppet sem leplezett demagógiával fogalmazták meg a fennálló politikai rend elvárásait a munka, a munkás, sőt a magánélet helyes irányait illetően. És a boldog munkások nemcsak folyamatosan együtt feszülnek a termelési rekordok felállításáért, és térítik vissza a nyájhoz eltévelyedett bárányaikat, de még gyakran dalra is fakadnak örömükben. Szerencsére a vásznon a szocializmus rendszere tökéletes, ahol az álmok beteljesülnek és minden konfliktus megoldható. A Civil a pályánban az egyszeri munkás sztárfocista ugyan, de a munkáját elhanyagolja, így a brigádversenyben a hiánya miatt munkatársai lemaradnak. A cél pedig nem lehet más, mint mindenkinek igazságot szolgáltatni, az egészséges életmódra, testmozgásra felhívni a figyelmet, és természetesen megnyerni a munkaversenyt, hogy ismét élcsapat lehessen a brigád. Soós Imre, Latabár Kálmán, Görbe János és Gózon Gyula asszisztál többek között ehhez a termelési vígjátékhoz.

A csodacsatár

Nagy Imre miniszterelnöksége időszakában a magyar film kiszabadult addigi szorításából, és útjára indulhatott a realizmus. 56′-hoz közeledve pedig meglepően kritikus filmek is készülhettek, amelyek ugyan elvontan fogalmaztak meg rendszerkritikát, de azért a sorok közül nem volt nehéz kiolvasni az aktuálpolitikai üzenetet. A csodacsatár még éppen átcsúszott ezen a szelepen az emberi ostobaság szép parafrázisaként, amelyben egy futballőrült ország szurkolói elégedetlenségükben (nem azt kapják, amit az állam ígért) majdnem forradalmat robbantanak ki. A csodacsatárban Puskás Ferenc is szerepet játszik, bár a címben jelzett szupersztár tévedésből nem ő, hanem egy balfék, akit összetévesztenek a világhírű focistával. Mivel pedig a szerencsétlenkedő áldozat nem tud egy egyeneset sem rúgni, sejthető, hogy ebből a félreértésből legalábbis sok kalamajka fog származni. Az abszurd film egyik utolsó darabja volt A csodacsatár az ’56-os forradalom korában.

A tizedes meg a többiek

Az 1966-os magyar filmszemle fődíját kapta meg a Sinkovits Imre, Darvas Iván, Márkus László, Major Tamás, Szabó Gyula főszereplésével készült A tizedes meg a többiek, amely Keleti vitathatatlanul legjobb alkotása, és pályafutásának csúcsa. Mai ésszel felfoghatatlan tömegek nézték meg moziban (két és negyed millió nézője volt), később pedig az 1945 után készült tizenkét legjobb magyar film közé is beválogatták. A film áthallásaiért nemcsak a korban volt hálás a közönség. („Az oroszok már a spájzban vannak.”; „Jelentem, a nyilasok le vannak tojva.”) A történetben Molnár tizedes a háború végóráiban többedmagával egy kastélyban húzza meg magát. És miközben ők már lezártnak tekintik a háborút, ez a döntésük nem is olyan egyszerű a körülmények, valamint a németek és a szovjetek között.

forrás:mno.hu

Leave a Reply 356 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: