< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: Kertész Imre: “hamarosan belehalok a nagyon is polgári Parkinsonba”((((( Imre Kertész, “wird bald sterben einen sehr zivilen Parkinson”

| Mobile | RSS

Kertész Imre: “hamarosan belehalok a nagyon is polgári Parkinsonba”((((( Imre Kertész, “wird bald sterben einen sehr zivilen Parkinson”

2013. július 3. | hozzászólás | Kultúra

Kertész Imre: “hamarosan belehalok a nagyon is polgári Parkinsonba”

A Felszámolás volt az utolsó regénye és a Luisa Zielinskinek adott nyilatkozata volt az utolsó interjú, amelyet életében adott – jelentette ki Kertész Imre az Egyesült Államokban megjelenő The Paris Review című irodalmi folyóirat legújabb számában.

“Olyan valaki vagyok, aki mindezt túlélte, látta Gorgó fejét és mégis megőrzött annyi erőt magában, hogy befejezze a munkát, amely az emberekhez szól olyan nyelven, amely humánus” – nyilatkozott munkásságáról az Auschwitzot megjár Nobel-díjas író.

“Az irodalom célja az, hogy az emberek műveltekké váljanak, hogy szórakozzanak, ezért nem kérhetjük őket arra, hogy szörnyű látomásokkal foglalkozzanak. Olyan művet hoztam létre, amely ábrázolja a holokausztot, mint olyat, anélkül, hogy a borzalmak rút irodalma legyen. Talán arcátlan vagyok, de úgy érzem: munkám ritka tulajdonsága, hogy a történelem emberi arcát próbáltam ábrázolni, olyan könyvet akartam írni, amelyet az emberek el is akarnak olvasni” – mondta.

Luisa Zielinski a 14 oldalas, két részletben felvett interjú bevezetőjében köszönetet mondott a Parkinson-kór végső szakaszába ért írónak, aki már sem klaviatúra segítségével, sem kézzel nem képes gondolatait papírra vetni, és feleségének, hogy a nehéz körülmények közepette is fogadták őt otthonukban.
Fotó: Filep István

“Az írás megváltoztatta az életemet. Ennek egzisztenciális dimenziója (is) van, és ez minden író esetében így van. Minden művésznél eljön az ébredés pillanata, amely megragadja, függetlenül attól, hogy festő-e vagy író. A változás az életemben nem szakmai volt – ez a mély ráébredés pillanata volt” – mondta Kertész arról szólva, hogy 24 éves korában érezte meg először: íróvá vált.

Szavai szerint hosszú időbe telt számára, hogy elsajátítsa az írásnak még az alapjait is. Eleinte nem tudott mit kezdeni az Auschwitzban eltöltött egy év tapasztalataival.

“Mert ez a tapasztalat nem jelentett irodalmi ébredést, nem adott alkalmat a szakmai és művészi önelemzésre. Fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mit akarok és ezt kitalálni, küzdelem volt” – mondta.

Kertész hangoztatta, hogy a Sortalanság megírásának 13 esztendeje idején, “a kommunista évek elnyomó légköre azt jelentette, hogy el kellett titkolnom, mire készülök”.

“Nem volt koncepcióm azzal kapcsolatban, hogy mit készülök elmondani, de az első kihívásom az volt, hogy létrehozzak egy nyelvezetet, egy formát és végül egy témát. Meg akartam vizsgálni a totalitárius rendszeren belüli sajátos létformát és élettapasztalatot. Egyáltalán nem volt világos számomra, hogy stilisztikai szempontból hogyan fogom ezt megoldani” – fogalmazott az író.

“Azért találtam ki egy fiút, mert egy diktatúrában mindenkit a tudatlanság és a tehetetlenség gyerekszerű állapotában tartanak” – magyarázta Kertész, kitérve arra, hogy ehhez nemcsak a különleges stílust és formát kellett megalkotnia, de különleges figyelmet kellet fordítania az ideiglenességre is.

“Egy olyan világban voltam felfüggesztve, amely idegen volt a számomra, amelybe az ember minden nap a megkönnyebbülés reménye nélkül tér vissza. Ez igaz volt a sztálinista Magyarországra, de még inkább a nemzeti szocializmus idején” – tért ki tágabb értelemben az általa megtapasztaltakra az író.

“A náci rendszer mindent elnyelt. Olyan hatékonyan működött, hogy a legtöbb embernek még esélye sem volt arra, hogy megértse az általa megélt eseményeket” – hangoztatta.

Kertész elmondta, hogy számára három irodalmi korszak létezik. Az első szakasz a holokausztot előzte meg, amely nehéz volt ugyan, de át lehetet vergődni rajta valahogy. A második a Primo Levi és hasonló írók által leírt “in medias res” volt. Az alkotók úgy írták le a történéseket, hogy ami történt, az az őrületbe kergette az embert – legalábbis minden embert, aki ragaszkodott a régi értékekhez. “Igyekeztek ellenállni, amennyire csak tudtak, de ez nyomot hagyott életük hátralevő részén” – mondta.

A harmadik szakasz irodalmi művei a nemzeti szocializmus után a régi értékek elvesztését tanulmányozzák. Kertész ennek a korszaknak az írói közül Jean Améryt és Tadeusz Borowskit emelte ki. “A tét az volt, hogy új értékeket teremtsenek ebből a mérhetetlen szenvedésből, de ezeknek az íróknak a többsége belepusztult a próbálkozásba” – mondta.

Kertész munkásságát e radikális hagyomány részének tekinti. “Igen, annak tekintem csak nem tudom, hogy a munkásságom, avagy a betegségem végez-e velem. Nos, legalábbis megpróbáltam olyan messzire eljutni, amennyire csak tudok. Nyilvánvalóan nem haltam még bele abba a kísérletbe, hogy megbékéljek a történelemmel és valójában úgy tűnik, hogy ehelyett egy polgári betegségben fogok meghalni – hamarosan belehalok a nagyon is polgári Parkinsonba.”

A kérdésre, hogy az írás jelentette-e a túlélést a számára, az író így válaszolt: “Képes voltam az életemet arra használni, hogy azt tanulmányozzam, hogyan tudja valaki túlélni a totalitarizmus egy különlegesen kegyetlen válfaját. Nem akartam öngyilkosságot elkövetni, mint ahogy nem akartam íróvá válni sem – legalábbis eleinte. Ezt sokáig elutasítottam, de aztán rájöttem hogy írnom kellene a tanú meglepődéséről és rémületéről – ez az amit tenni fogtok velünk. Hogyan élhetünk át valami ehhez foghatót, úgy, hogy meg is értsük?”

“A tapasztalatom volt az az ár, amit megfizettem azért, hogy bekerültem az irodalomba” – jelentette ki Kertész Imre a The Paris Reviewnak adott interjújában.

forrás:hvg.hu

Imre Kertész, “wird bald sterben einen sehr zivilen Parkinson”

Die Liquidation war die Erklärung des letzten Romans und Luisa Zielinskinek war das letzte Interview, das Leben gegeben wurde – sagte Imre Kertész veröffentlicht in der neuesten Ausgabe der Vereinigten Staaten von der Literaturzeitschrift The Paris Review.

“Ich bin ein Mensch, der überlebt hatte sehen Gorgon Kopf, und doch bleibt genug Kraft, sich um den Auftrag, das, was die Menschen in einer Sprache, die humane, ist fertig” – sagte seine Werke Preis von Auschwitz Bemerkung Nobelpreisträger Schriftsteller.

“Literatur für die Menschen zu werden műveltekké um Spaß zu haben ist so konzipiert, so können wir nicht bitten sie die schrecklichen Visionen gerichtet., Die Werke, die ich geschaffen, die den Holocaust als solche zeigt, ohne den Schrecken hässliche Literatur sein sollte. Vielleicht ehernen ich bin, aber ich fühle mich: meine seltene Eigenschaften, die versucht, das menschliche Gesicht der Geschichte darzustellen haben, wollte ich ein Buch, das die Leute wollen es so gut lesen und schreiben “, – sagte er.

Luisa Zielinski 14 Seiten, bedankte sich in zwei aufgezeichneten Interviews Einführung Buttermilch Endstadium der Parkinson-Krankheit, die keine Hilfe von Tastatur oder Hand nicht in der Lage Gedanken zu Papier, und seine Frau, die ihr Haus in der angesichts der schwierigen Umstände nahm erreicht haben.
Photo by Stephen Philip

“Schreiben hat mein Leben verändert. Existenzielle Dimension dieser (wie auch), und dies gilt für alle Schriftsteller. Jeden wachen Moment des Künstlers kommt zu halten, unabhängig davon, ob Malerei oder Schreiben. Eine Veränderung in meinem Leben eine nicht-professionelle war – es ist ein Moment der tiefen Erkenntnis war “, – sagte Gardener sicher zu erwähnen, dass im Alter von 24 er anfangs fühlte, wurde Schriftsteller.

Nach ihm lange es dauerte, um selbst die Grundlagen des Schreibens gut zu meistern. Zuerst konnte er nicht mit einem Jahr Erfahrung in Auschwitz verbracht bewältigen.

“Aufgrund dieser Erfahrung war nicht eine literarische Wiederbelebung, nicht gegeben Chancen für die berufliche und künstlerische Introspektion Ich war mir sicher, dass nicht genau, was ich will und ich denke, es war ein Kampf.” – Sagte er.

Gärtner behauptet, dass zum Zeitpunkt des Schreibens, die Sortalanság 13 Jahre “, die beklemmende Atmosphäre der kommunistischen Jahren bedeutete, dass er zu verbergen, was ich über mich hatte.”

“Es war nicht mein Konzept, was ich bin zu sagen, aber die erste Herausforderung bestand darin, eine Sprache, eine Form zu erstellen und endete mit einem Thema. Wollte die spezifische Form des Lebens-und Lebenserfahrungen zu untersuchen. Innerhalb des totalitären Systems überhaupt nicht klar war mir, dass Stilistisch gesehen wird, wie dies geschehen werden “- sagte der Schriftsteller.

“Wir kamen mit einem Jungen, weil es eine Diktatur ist, hielt jeder kindlichen Zustand der Unwissenheit und Ohnmacht” – erklärt Gärtner, Festlegung, dass dies nicht nur ein einzigartiger Stil und Form sollten erfinden, aber mit besonderem Augenmerk auf die Zeitlichkeit als gut.

“Ich war in einer Welt ausgesetzt, das war mir fremd, in denen Menschen täglichen Renditen ohne Erleichterung hoffe, das war im stalinistischen Ungarn wahr, aber umso mehr in Zeiten des Nationalsozialismus.” – Mit einem weiteren Sinne, megtapasztaltakra es den Schriftsteller .

“Das NS-Regime absorbiert alles funktionierte so effektiv, dass die meisten Menschen keine Chance noch, um die Ereignisse zu begreifen hatte er lebte.” – Betont.

Kertesz sagte, dass es drei für literarische Epoche. Die erste Stufe wurde durch den Holocaust, die schwierig, aber unmöglich zu über winden es irgendwie war vorausgegangen. War “in medias res”, wie Primo Levi beschrieben und die zweite ist ähnlich Schriftsteller. Die Autoren beschrieben das Geschehen, was geschehen war, wurde der Mann ihn verrückt – zumindest all die Menschen, die zu den alten Werten fest. “Sie haben versucht, so weit wie sie konnte widerstehen, aber es hinterließ ihre Spuren auf den Rest ihres Lebens” – sagte er.

Der dritte Abschnitt der literarischen Werke des Nationalsozialismus nach dem Verlust der alten Werte untersucht. Gärtner der Schriftsteller dieser Epoche waren Jean Amery und Tadeusz Borowski hervorgehoben. “Die Wette war es, neue Werte aus der unermessliches Leid zu schaffen, aber die meisten dieser Reporter in umgekommen bei dem Versuch,” – sagte er.

Kertész ‘Werk als Teil dieser radikalen Tradition. “Ja, sie ist es einfach nicht wissen, wie die Arbeiterklasse oder die Patientin, die ich mit mir trage. Naja, zumindest habe ich so weit weg wie möglich zu bekommen versucht. Offensichtlich Ich bin noch nicht tot in diesem Experiment, mit der Geschichte in Einklang gebracht werden und in der Tat zu betrachten, so scheint es, daß es vielmehr, ich werde in einem öffentlichen Unruhen sterben -. bald sterben einen sehr zivilen Parkinson ”

Die Frage, dass das Schreiben für das Überleben des Schriftstellers gestellt antwortete: “Ich kann von meinem Leben, dass verwendet, um zu prüfen, gehen Sie auf jeden Totalitarismus kann überleben, ist eine besonders grausame válfaját wollte ich nicht, Selbstmord zu begehen, als ich. Ich wollte Schriftstellerin werden nicht – zumindest auf den ersten weigerte für eine lange Zeit, aber dann merkte ich, dass ich einen Zeugen meglepődéséről und rémületéről schreiben – .., das ist, was Sie mit uns zu tun Wie leben durch so etwas wie dies vor, so dass Sie wissen, ”

“Meine Erfahrung war der Preis, den Sie für so bezahlt, die in der Literatur haben” – Imre Kertesz sagte in einem Interview in The Paris Review.
Quelle: hvg.hu

Leave a Reply 372 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: