< Böngészés > Főoldal / Fogyasztóvédelem / Blog article: Rókusi Tesco, avagy hogyan alázzuk meg a tudatos fogyasztót!

| Mobile | RSS

Rókusi Tesco, avagy hogyan alázzuk meg a tudatos fogyasztót!

2013. augusztus 9. | hozzászólás | Fogyasztóvédelem

Rókusi Tesco, avagy hogyan alázzuk meg a tudatos fogyasztót!

Két napja elmentünk ebédelni – grillcsirkét – a Tescóba. A család szereti a grilltermékek kínálatát, mivel a fűszerek világa megmozgatja a hosszú távú memóriát. A szegedi kánikula tombolt a korzón, elérve a 43 fokot. Erre bizonyíték a Kígyó utcai patika falán lévő hőmérő.

A munkánk végeztével az ebédelés gasztrókultúrális (szerző szóhasználat) élvezeteket akartuk felidézni…

Alig pár ember lézengett a nagy beszerzési centrumban. A klíma kiválóan működött. A grillcsirkés pult előtt nem állt senki. Na, ilyen még nem volt, gondoltam. Az eladónő unalmasan, kényszeredetten vette fel a rendelést.
– Kérnénk egy csirkét, de kettévágva. Az eladónő nem szólt, majd később megkérdezte,
– Itt eszik meg!
– Igen. Itt helyben szeretnénk elfogyasztani.
A nő lassúsága teljesen értelmetlennek tűnt számomra. Ahogy elnézegettem az arcát, valami hibádzott, azonban nem kívántam a gondolataimban sem elemezni, és sem a mozgását analizálni.
Mielőtt leültünk volna elmentünk kezet mosni. A vízen kívül sem kézszárító, sem szappant nem találtunk! Spongyát rá! Mikor befejeztük az ebédet, felálltam és szóltam az unott arcú hölgynek; -szeretnénk egy folyékony szappant, mivel zsíros a kezem, s nem ártana egy papírtörölköző sem! Rám nézett s azt kérdezte,
– Minek az magának?
– Tudja, egy valamit is magára adó tudatos fogyasztó szeretné megmosni a kezét.
– Várjon egy kicsit. Lassan elindult a vizes blokk felé. Ott meg állt s nézett egy darabig.

Durván visszaszólt s azt vettem észre, ez a stílus veleszületett. Közben az ujjainkról csöpögött a zsír. Vitatkozni kezdett. Nem értettem mi a baja. Lehet, túl rövid s túl meleg volt az éjszaka! Megkértem hívja ide a vezetőjét. Kb. 10 percbe került, mire megérkezett a vezetőnő. Elmondtam a panaszomat, mire Ő emelt szinten, patetikusan kezdett beszélni. Abszolút nem volt a helyzet ura. Fölényeskedett s utasításokat, adott s közben osztotta az észt. Megvártam, hogy befejezze a fölényeskedő, lekezelő habitusát.
– Kérem a panaszkönyvet!
– Minek kell az magának? – s egy fintor hagyta el az arcát. Gondoltam, ez egy kiváló játék, csak játszani kell tudni.
– Szeretnék beírni! – majd vigyorogtam a nagyképű vezetőre.

Hirtelen zavarba jött. A ráncok sokasága feltolult.
Elővette a panaszkönyvet…
– Tessék. – a hangja magáért beszélt.
– Elkezdtem írni az észrevételeimet a kiszolgálás, a vizes blokk hiányosságairól. Mikor észrevettem a lapok nincsenek lebélyegezve. Ezt azonnal megjegyeztem, mire Ő: – ez mért zavarja magát. Ekkor, már tudtam, ez a „vezető” abszolút nem a kereskedelembe való! Kiszakítottam a panaszkönyvből a vevői példányt. Megkértem hívja ide az áruház igazgatóját… nem reagált, elindult a szolgálati vevőpult felé. Én követtem.
Ott hangosan reflektált s közben a szemével figyelt, hogyan reagálok az általa gerjesztett hangzavarra.
-Hívja le az áruház igazgatóját. Telefonált, megjegyeztem ha nem érkezik le kettő percen belül, én nem várom meg. Nem jött. Én elmentem

A panaszkönyvi bejegyzés száma: Vb 031533
Dátum: 2013. augusztus 06

2013.augusztus 08 -oil-

Leave a Reply 1373 megnézve, 1 alkalommal mai nap |