< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: Czóbel Béla Kossuth-díjas festő 130 éve született

| Mobile | RSS

Czóbel Béla Kossuth-díjas festő 130 éve született

2013. augusztus 31. | 1 Hozzászólás | Kultúra

Czóbel Béla Kossuth-díjas festő a Sajtó- és fotóarchívum 2013. 36. hét érdekes emberei sorozatban

czobel

Czóbel Béla
Kossuth-díjas festőművész.
Budapest, 1958. július 8.
MTI Fotó: Molnár Edit
Czóbel Béla Kossuth-díjas festő, kiváló művész, a XX. századi magyar festészet kimagasló képviselője 130 éve született.

A gimnázium elvégzése után, 1902 és 1906 között nyaranta a nagybányai művésztelepen Iványi Grünwald Béla növendéke volt, közben Münchenben és Párizsban is tanult. A Julian Akadémián ahol pályázatot is nyert, ismerkedett meg Dunoyer de Segonzac festővel, aki évtizedekig a barátja maradt.
Első képei a szecesszió és a plein air festészet hatását mutatják. Már 1903-ban kiállított a párizsi Mars-mezei Szalonban, majd a Függetlenek Szalonjának tárlatain. 1906-ban mutatta be az Ülő férfit, melynek síkszerű ábrázolásán Rippl-Rónai hatását érezni.
1907-ben a Fauves (Vadak) csoporttal együtt volt kiállítása Párizsban, az ott kiállított képei közül a Kislány ágy előtt című Matisse, Derain, Dufy hatását mutatja. A naturalizmussal szakítva a látvány helyett saját nézőpontjából közelítette meg a valóságot, művei mégis anyagszerűbbek és ösztönösebbek. Vastag körvonalai, erős színei a fiatalok közt mintává váltak.
1907-1912 között nyaranta Nyergesújfalun, Kernstok Károly festő művésztelepén dolgozott. 1906-ban Nagybányán bemutatott képei megosztották a művésztelepet, szinte forradalmat idéztek elő a festők között: Perlott Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos és mások az ő hatására fordítottak hátat a nagybányai stílusnak.
Czóbel tagja lett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIÉNK), majd 1909-ben a Nyolcak csoportjának, de kapcsolatuk inkább baráti, mint művészi volt. Ekkori művein már mellőzte a szín- és vonalperspektívát, s vastag vonalas kontúrhálóba helyezte a fokozott erejű színeket.
Az I. világháború idején a hollandiai Bergenben élt és amszterdami kiállításokon vett részt, itt készült egyéni stílusú képe, a Fiú labdával is. Képein dekorativitás, síkszerűség és torzítás érvényesül (A bergeni lelkész), s érezhető a de Stijl csoport konstruktivizmusa is. Berlinben lakott 1919-25 között, s megismerkedett a Brücke-csoport tagjaival, hatásukra fokozódott képeinek expresszivitása.
Pesten 1924-ben volt gyűjteményes kiállítása, vásznain táj, belső tér, akt egyaránt csendéletként jelent meg.

czobel2

A 91 éves Czóbel Béla
Kossuth-díjas festőművész, grafikus szentendrei műtermében.
Szentendre, 1974. augusztus 19.
MTI Fotó: Molnár Edit
1925-ben Párizsba költözött, ahol 15 évig élt, magába szívta az École de Paris modern szellemét. Ekkori jelentősebb művei: Álarc és mandolin, Gyümölcscsendélet, Múzsa, Ülő akt, Párizsi utca, nőalakjain a fiatalság örök bája érzékiség nélkül jelenik meg. 1929-ben New Yorkban volt gyűjteményes kiállítása. Párizsi korszakában a síkszerűséget ismét térbeli formálás váltja fel, a vászon franciás, racionális kihasználása jellemzi. 1932-ben elnyerte a Szinyei Társaság nagydíját, 1934-ben szerepelt először a velencei Biennálén.
A KÚT (Képzőművészek Új Társasága) és az ÚME (Új Művészek Egyesülete) tagjaként is 1924-től rendszeresen kiállított.
1940-ben feleségül vette Modok Mária festőnőt, aki szintén a Párizsi Iskola követője volt. Czóbel a háború után felváltva Párizsban és Szentendrén élt.
1948-ban az elsők közt kapott Kossuth-díjat. A sötét ötvenes években a műcsarnoki tárlatokra sem küldött képet, nem akarva, hogy kizsűrizzék. Pesten 1958-tól állított ki, ekkor lett érdemes, 1968-ban kiváló művész. Czóbel részt vett a szentendrei művészek rendezvényein, bár nem tartozott szorosan semmilyen csoporthoz. Jelentősebb késői képei: Fő tér, Lugas, Szentendrei Vénusz, Csendélet chiantis üveggel, Rózsaszínruhás lány.
A párizsi Galérie Zak hetvenötödik és nyolcvanadik születésnapját is kiállítással ünnepelte meg, itt Braque és Picasso egyaránt üdvözölte, emlékezve első párizsi bemutatkozására.
Kései festményei egyre világosabbak, derűsebbek, fiatalosabbak lettek, s eláradt rajtuk a mester nyugalma, szelídsége, emberszeretete. Öregen is kerékpáron járt, cajgnadrágban.
1971-ben a Műcsarnok rendezte meg nagy életmű-kiállítását, amelyen külföldre került vagy ott készült műveit is bemutatták.
1973-ban, kilencvenedik születésnapján az Ernst Múzeum tárlata tisztelgett előtte, s megkapta a Népköztársaság Zászlórendjét. 1975-ben, még életében önálló múzeuma nyílt Szentendrén. 1976. január 30-án Budapesten halt meg.

forrás:MTVA hírlevél

Leave a Reply 1048 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: