< Böngészés > Főoldal / Sport / Blog article: 1969, 1973 és 1997: a magyar futball sorsdöntő meccsei

| Mobile | RSS

1969, 1973 és 1997: a magyar futball sorsdöntő meccsei

2013. szeptember 6. | hozzászólás | Sport

Péntek este Bukarestben a magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki selejtezőt játszik Románia ellen. Amelyik csapat nyer, az szinte biztosan csoportmásodik és ezzel pótselejtezős. A döntetlen inkább Romániának, leginkább a nevető harmadik Törökországnak kedvez. A VB-selejtező apropóján három korábbi világbajnokságot megelőző, az adott világbajnokságra történő kijutás szempontjából sorsdöntő selejtezőknek, illetve pótselejtezőknek jártunk utána.

Nem az 1970-es világbajnokság volt az első, amelyen a magyar labdarúgó-válogatott nem volt ott, de az első, amelyen azért nem vett részt, mert elvérzett a selejtezőn – pontosabban a pótselejtezőn. Történt ugyanis, hogy a csoportküzdelmek a következő táblázat szerint végződtek – csak fiataloknak: akkor még két pont járt a győzelemért:

1. Magyarország 9 pont 16:7-es gólarány és

Csehszlovákia 9 pont 12:6

3. Dánia 5 pont 6:10

4. Írország 1pont 3:14

A selejtezők során a magyar válogatott egyetlen vereséget szenvedett: 1969. június 15-én Koppenhágában 3:2-re kikapott Dániától. Ezen a mérkőzésen az egyetlen magyar aranylabdás, az azt 1967-ben elnyerő Albert Flórián nagyon súlyos sérülést szenvedett: bár 1971-ben, 1972-ben és 1974-ben még összesen hatszor pályára lépett a válogatottban, már soha többet nem volt a régi.

Mint látható, pontazonosság esetén sem a gólkülönbség, sem az egymás ellen játszott meccsek eredménye – 2:0 Budapesten, 3:3 Prágában – nem számított, így Magyarország és Csehszlovákia között pótselejtezőt rendeztek a világbajnokságra történő kijutásért.

A pótselejtezőre 1969. december 3-án Marseille-ben került sor, ahol a magyar válogatott 4:1-es vereséget szenvedett. A Szentmihályi – Kelemen, Mészöly, Noskó – Ihász, Halmosi, Göröcs (Kocsis Lajos) – Fazekas, Bene, Farkas (Puskás Lajos), Zámbó összeállítású magyar csapat az első félidőben nem játszott rosszul, de Viktor a szemüket kivédte, Csehszlovákia pedig egy jogos tizenegyesből vezetést szerzett – magyar szempontból ráadásul lélektanilag a lehető legrosszabbkor, a félidő végén, a 43. percben. A második félidőben a magyar válogatott úgy omlott össze, ahogy a nagykönyvben meg van írva és a 81. percben már 4:0 volt az állás oda. Ugyan a 91. percben Kocsis Lajos tizenegyesből megszerezte a becsületgólt – amit már nem a világklasszis, hét év múlva Európa-bajnok kapus Viktor kapott, őt ugyanis közvetlenül a tizenegyes előtt lecserélték. A 4:1-es vereség azt jelentette: Csehszlovákia kijutott az első mexikói VB-re, Magyarország pedig nem. Ezen a meccsen hangzott el Szepesi György híres rezignált mondata: „Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok.”

Sós Károly szövetségi kapitányt menesztették és a csapat több játékosa számára ez volt az utolsó mérkőzés a válogatottban.

Nemcsak az 1970-es, hanem az 1974-es világbajnokságra sem sikerült kijutni – annak ellenére, hogy a csapat a selejtezők során egyszer sem kapott ki. Az európai A csoportban Magyarország, Svédország, Ausztria és Málta feszült egymásnak. Máltát a másik három csapat oda-vissza elverte, Magyarország pedig másik két ellenfelével négy döntetlent játszott – és ez kevés volt az üdvösséghez. Magyarország utolsó selejtezőjére Budapesten került sor Svédország ellen. Az 1973. június 13-án a Népstadionban lejátszott mérkőzés 3:3-ra végződött, s ezzel Magyarország a porba hullt.

Ez a mérkőzés volt a kapus, később szövetségi kapitány Bicskei Bertalan egyetlen válogatott meccse. A Bicskei Bertalan – Török Péter, Kovács József, Vidáts Csaba, Szűcs Lajos – Juhász István, Bálint László, Tóth András (Kocsis Lajos, 46.) – Bene Ferenc, Kozma Mihály (Szőke István, 46.), Zámbó Sándor összeállítású magyar csapat fordulatos mérkőzést vívott: 1:1-es félidő után Svédország szerzett vezetést, majd a hazaiak 3:2-re fordítottak, sőt: nem sokon múlt a 4:2, de a hatalmas magyar szabadrúgás a sorfalról a kapufára vágódott. A 76. percben Edström állította be a 3:3-as végeredményt. Egyes vélemények szerint a harmadik svéd gólban Bicskei rendesen benne volt, mindenesetre először és utoljára volt válogatott.

A negyvenszeres válogatott Edström egyébként nem volt akárki: az 1974-es VB-n – ahol Svédország ötödik lett – ilyen gólt lőtt az utóbb világbajnok németeknek:

A meccs után elméleti esélye még lett volna a magyar csapatnak kijutni a németországi VB-re. Ehhez az kellett volna, hogy az 1973. november 11-i Málta-Svédország meccs ne svéd győzelemmel végződjék. Svédország azonban Vallettában hozta a kötelezőt: 2:1-re nyert, ezzel kialakult a csoport végeredménye:

1. Svédország 8 pont, 15:8-as gólarány és

Ausztria 8 pont, 14:7-es

3. Magyarország 8 pont 12:7

4. Málta 0 pont 1:20

A magyar csoportban ezúttal is pótselejtezőre került sor, de ezen már Magyarország nem vett részt. A gelsenkircheni meccsen, 1973. november 27-én Svédország 2:1-re nyert Ausztria ellen, így kijutott a világbajnokságra, Ausztria pedig nem.

Amíg 1969-ben és 1973-ban a csoportgyőzelemre lett volna szükség a soron következő világbajnokságra történő kijutáshoz, 1997-ben a második helyezés pótselejtezőt ért. Magyarország Norvégiával, Finnországgal, Svájccal és Azerbajdzsánnal alkotta a III. csoportot. A utolsó, 1997. október 11-i csoportkörben a hat győzelemmel és két döntetlennel már csoportgyőztes, ezzel világbajnoki résztvevő Norvégia nem vett részt. Finnország Magyarországot, Svájc Azerbajdzsánt fogadta. Magyarország számára egyszerű volt a képlet: függetlenül a svájci-azeri meccs eredményétől akkor és csak akkor lesz csoportmásodik – és ezzel pótselejtezős – ha a helsinki meccsen nem kap ki.

A Sáfár – Sebők V., Lőrincz, Keresztúri, Mracskó, Nyilas (Horváth F., 67.), Halmai, Lipcsei, Egressy (Dombi, 81.), Kovács Z. (Illés, 57.), Orosz összeállítású csapat már a huszadik percben vezetést szerezhetett volna, de Kovács öt méterről mellé lőtt. A szakadó esőben lejátszott mérkőzés 62. percében megszületett az első gól: egy szöglet után Sumiala révén vezetést szereztek a finnek.

Már úgy tűnt, hogy a finnek játszhatnak pótselejtezőt, amikor a magyar válogatott a 92. percben, teljesen valószerűtlen körülmények között egyenlített.

Egy magyar szöglet után Hyypiä ki akarta vágni a labdát, de Oroszt találta el, akiről a kapu felé pattant a labda – Orosz mozgásában a tudatosság nyomokban sem volt felfedezhető. Hyypiä után ezúttal Mahlio próbált meg felszabadítani, de pont az ott szerencsétlenkedő Moilanen hátát találta el, onnan pedig a kapuba került a labda.

Az ezt követően történteket ismerve lehet, hogy a finnek jártak jobban.

Az 1997. október 29-én lejátszott magyar-jugoszláv pótselejtezőn ugyanis a Népstadionban Jugoszlávia 7:1-re, a november 15-i belgrádi visszavágón 5:0-ra nyert és több mint megalázó, 12:1-es összesítéssel jutott ki az 1998-as világbajnokságra. A kérdés már az első meccs tizedik percében eldőlt: ekkor szerezte Jugoszlávia a harmadik gólt, s a szünetben már 5:0 volt.

Amikor 7:0-nál a 89. percben Illés Béla megszerezte a becsületgólt, gúnyos tapsot kapott a magyar közönségtől. Ezen a meccsen három, a visszavágón az akkor fénykorát élő, a Real Madridot erősítő Predrag Mijatović – manapság a Real sportigazgatója – négy gólt lőtt, ami csak azért nem volt mesterhármas, illetve mesternégyes, mert egyenletesen elosztotta: egyik félidőben sem szerzett két gólnál többet.

Jellemző egyébként: a budapesti meccsen tizennégyezer néző volt jelen, a formalitássá szelídült belgrádi visszavágón nyolcvanezren.

A két pótselejtező az akkori szövetségi kapitány, Csank János állásába került, akit a már említett Bicskei Bertalan váltott.

1997 óta a magyar felnőtt futballválogatott nemhogy bármilyen világversenyre nem jutott ki, de még a pótselejtező sem jött össze.

forrás:atv.hu

Leave a Reply 233 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: