< Böngészés > Főoldal / Nincs kategorizálva / Blog article: Gyurcsány: a pártom nem eladó

| Mobile | RSS

Gyurcsány: a pártom nem eladó

2013. szeptember 13. | hozzászólás | Nincs kategorizálva

Ha nincs kellő elszántság arra, hogy a demokratikus ellenzék pártjai visszataláljanak az összefogás útjára, akkor rontani fogják Orbán leváltásának az esélyét – véli a Demokratikus Koalíció elnöke. Gyurcsány Ferenc a tárgyalások lezárása után is azt ajánlja: mindenki aludjon egy párat, hallgassa meg választóit, aztán valamikor tavasszal nézzék meg, lehet-e még változtatni.

Mint mondta, pártja azért nem állapodhatott meg az MSZP-vel, mert nem fogadhatott el olyan ajánlatot, hogy kétfős frakciója legyen a parlamentben.

– Legutóbb szinte napra pontosan két éve interjúztunk és akkor azt mondta, hogy a Fidesz meg akarja ölni, a szocialisták csak deportálnák.

– Ez éleslátásról tett tanúbizonyságot, de a helyzet nem változott, és ahogy látom a Fidesz és az MSZP szándéka sem.

– Abban az interjúban azt is mondta, hogy ennek a pártnak – vagyis az MSZP-nek – a listáján nem indul.

– Nem is indulnék. Ahol helyet kértem, az az MSZP-DK lista lett volna. Szó nem lehetne arról, hogy én az MSZP listáján elinduljak. Annyira lennék én rajta azon a listán, amennyire Mesterházy a DK-jén. Ez két önálló párt közös listája lett volna.

– Ami azonban most történt, az mindenkinek kudarc.

– Többszörös kudarc. Leginkább a kormányváltást akaró sokaságnak. Ez még nem azt jelenti, hogy nem lehet kormányváltás, de sajnos romlottak az esélyek. A kudarcot az Együtt-MSZP megállapodás alapozta meg, mert azzal lényegében elbukott a nagy összefogás ügye. Ehhez képest az, hogy mi nem tudtunk az MSZP-vel megállapodni, kisebb kudarc. Kétségtelen, a szocialista párt elég nehéz pozícióba hozta magát az Együtt-PM szövetséggel kötött megállapodás után, de ne bántsuk őket, mert ők ezt ünneplik.

– Az igazi kudarc az lesz, ha a DK egyéniben elindul az ellenzék többi jelöltjével szemben.

– A Demokratikus Koalíciónak ugyanannyi joga és kötelessége elindulni egyéniben, mint az Együttnek és az MSZP-nek. Tessék megkérdezni az Együtt vezetőjét és az MSZP vezetőjét, felhatalmazta-e őket valaki arra, hogy egymás között felosszák a 106 választókerületet. Aki ezt megtette, az magát a demokratikus balliberális oldal kizárólagos képviselőjének szerepébe helyezte. Pedig a napnál világosabb, hogy a magyar ellenzék ma nem ebből a két pártból áll. Tessék megkérdezni tőlük, volt-e felhatalmazásuk arra, hogy felosszák maguk között az országot. Ez lenne az új demokratikus kultúra, amit meg akarunk honosítani? Nem csak hatalmat kisajátító kormányt, de ugyanilyen ellenzéket sem akarok.

– Ez elhangzott a tárgyalásokon is?

– Nem. A tárgyaláson békésen beszélgettünk.

– Ezzel érvelni viszont ott kellett volna és nem egy interjúban megüzenni.

– Mi nem üzenünk semmit, de tény, hogy Mesterházy Attila azt mondta, nincs tárgyalás, amíg tudomásul nem vesszük, hogy ők ketten megállapodtak. Ezek után tessék mondani, mivel kellett volna ott érvelni?

– Azt a tényt is közölték a tárgyaláson, hogy Gyurcsány Ferenc nem indulhat közös jelöltként, illetve a közös listán. Ez hogyan érintette?

– Engem személy szerint sehogy. Úgy érintett, mint ahogyan hallgatom az időjárás-jelentést. A pártomat azonban mellbe vágta. Én nem magamat képviselem, egy politikai közösség vezetője vagyok, e politikai közösség identitásának része az a karakter, amit képviselek. Még az MSZP-vel minden határon túl összefogni akarók is azt mondták: hogy ez maga a gyalázat. A DK-sok nyilván nem engedik az elnöküket, a pártunkat lefejezni.

– De azzal hosszú ideje tisztában van, hogy Gyurcsány Ferenc megosztó személyiség.

– Meg Orbán Viktor is megosztó személyiség, meg Obama, és minden karakteres politikus megosztó személyiség.

– Obama nem indul a magyar választásokon.

– Ha nem haragszanak, ez botorság. Egy karakteres politikust sokan szeretnek, sokan meg utálnak. Én egyetlen jobboldali barátom szeretetére sem vágyom. Egy “se hús, se hal” politikusra meg mind a két oldalon azt mondják, hogy “hát úgy rendben van”. Mi az, hogy megosztó személyiség? Én például ott osztom meg Magyarországot, ahol az Orbán-rezsim hívei vannak, meg ahol nincsenek. A baloldalon pedig ott, ahol nyammognak, kompromisszumot akarnak kötni Orbánnal, meg ahol nem. Igen, én élesen szemben állok. Én voltam az első, aki Orbánhoz kérdést intézett ebben a parlamentben. Az enyémek nem mertek. Én voltam az első, aki a héten odament hozzá és odaadtam azt a filmet, amelyet Felcsúton készítettem. Ezzel világos helyzetet kívántam teremteni. Hát persze, hogy megosztom azokat, akik állandóan letolt gatyával rohangálnak az országban.

– Igen, de ezzel támadhatóvá válik és Gyurcsány Ferencen keresztül az egész baloldalt bűnössé lehet tenni az őszödi beszéd kapcsán.

– A baloldal álljon bele az őszödi beszédbe. Az én pártom büszke arra a beszédre. És amennyire látom a baloldali szavazók nagy részét, ők is büszkék rá. Nem az én bűnöm, hogy a baloldal egy része – csak azért nem mondom az MSZP-t, mert nem akarom őket bántani – nem akarja megérteni Őszödöt. Nem, az én bűnöm az, hogy a baloldal egy része hajlandó elfogadni a jobboldali narratívát. Nem nekem kell ebben az ügyben megváltozni, hanem azoknak, akik az “oszt jónapot” miniszterelnökkel fújnak egy követ a baloldalon is ebben a dologban.

– Természetesen a karaktergyilkosság összes eleme benne van abban, hogy a Szocialista Párt azt mondja: te inkább ne gyere. De nem érzi úgy, hogy ön is hibás ebben?

– Nem. Szerintem én 2006 óta Magyarország legnyíltabb politikusa vagyok. Lehet szeretni és lehet nem szeretni. Nem árultam sohasem zsákbamacskát. Nem kell összefogni a Demokratikus Koalícióval, ha nem akarnak. A párt nem eladó. Tegyük hozzá, nem csak Gyurcsánnyal volt bajuk. Bajuk volt Vadai Ágnessel, Molnár Csabával, Varju Lászlóval is. Mi vagyunk a párt négy legismertebb arca. Meg akarták tiltani, hogy a saját politikánkat képviseljük. Tehát nem kell a politikánk, de a szervezetünk kell, meg a támogatóink. Ez nagyon messze van attól a fair ajánlattól, amire egy őszinte szövetséget alapozni lehet.

– Mekkora a Demokratikus Koalíció támogatottsága?

– 150 ezer támogatót mérnek, szerintünk viszont 3-400 ezer szimpatizánsunk van. Ezt látjuk, amikor elindulunk önkormányzati választásokon; jelöltjeink kétszámjegyű támogatottságot nyernek el. Bennünket is meglepő, tíz százalék feletti támogatást mértünk egy hatalmas, 550 ezres mintán, amit az én hangommal csináltunk és kértük a választók támogatását. Ebben a hangulatban, meg ezzel a stigmatizálással a velem szimpatizálók jelentős része nem mondja meg egy idegen közvélemény-kutatónak, hogy támogatja Gyurcsányt. Ennél kevesebbért is veszítettek már állásokat emberek ebben az országban.

– Valószínűleg az egész baloldal így van ezzel.

– Igen, de arányaiban nyilván annak van a legnagyobb tartaléka, aki leginkább stigmatizált.

– Akkor hogyan látja a baloldal esélyeit?

– Szerintem ebben a helyzetben is lehet győzni. A kormányváltást akarók száma több mint négymillió, a kormány maradását akarók száma pedig 2,4 millió körül van. Ilyen brutális különbség mellett az elmúlt 23 évben kormány még soha nem tudott hatalmon maradni. Az ellenzéki kép valamennyire tisztul. Nagyjából világos, hogy mi lesz a választék, és bár nagyon sok szavazó nem lesz elégedett valamelyikünkkel, lehet, egyikünkkel sem, de ha kormányváltást akar, akkor lehet, hogy remegő kézzel, lehet, hogy befogott orral, de el fog menni és azt gondolom, hogy a kormányváltásra fog szavazni. Én hiszem, hogy ezt a kormányt le lehet váltani.

– Akkor is, ha a demokratikus ellenzék pártjai egymás ellen kampányolnak, hiszen most ez következik?

– Akkor is. Persze vigyáznunk kell egymásra. Ez nem jelenti azt, hogy senki nem mond a másikról semmit. Mindegyikőnknek van elegendő szókincse és stílusunk tárháza is viszonylag széles, hogy világossá tegyük, az innenső oldalon lévő pártokra vigyázunk is, velük együtt is működünk, pár dologban nem értünk egyet, de nem igen-nem, meg fekete-fehér a dolog. A mi ellenfelünk ugyanis Orbán Viktor.

– Ezért kezd tárgyalásokat a Liberálisokkal, Fodor Gábor pártjával is?

– Mi az összefogás politikáját képviseljük. Mindenkivel tárgyalunk, aki tisztességesen ugyanezt akarja. Fodorral is. De ma még csak ott tartunk, hogy értelmezzük ezt az új helyzetet: lehet-e, szabad-e, kell-e szorosabban együttműködnünk? Ehhez jobban kell ismernünk egymást, meg kell ismernünk a liberális pártot, meg kell értenünk, hogy jogilag egyáltalán lehetséges-e, kedvező-e egy ilyen összefogás.

– Bejut a Demokratikus Koalíció az új parlamentbe?

– Ebben biztos vagyok.

– És ha mégsem?

– Bejut. Nem ismerek olyat, magamat is beleértve, akinek az agyában minimálisan ott lenne annak az esélye, hogy mi ezt magabiztosan nem lépjük meg. Felesleges azon gondolkodni, mi történne, ha nem történne. Szerintem a választások előtt arra egy gramm energiát nem kell fordítani, hogy forgatókönyveket gyártsunk erre az esetre, az majd megoldja önmagát.

– Mégis az a komoly kérdés, hogy nem fogják-e egymást kioltani a demokratikus ellenzéki erők?

– Ha nincs kellő elszántság arra, hogy visszataláljunk az összefogás útjához, akkor rontani fogjuk Orbán leváltásának az esélyét. Nem jó, ha hiszterizálunk, mert továbbra is azt gondolom, hogy így is lehet nyerni, noha lényegesen rosszabbak az esélyeink. Mindenki aludjon egy párat, hallgassa meg választóit, csinálja meg a kongresszusát. Menjen most már minden a maga útján, záródjon le ez a szakasz, kezdjen el mindenki dolgozni. Ha dolgozunk a kormányváltásért, az meg fog térülni. Aztán valamikor tavasszal nézzük meg, hogy gyerekek, jó ez így, vagy esetleg lehetne változtatni. Csak rajtunk múlik, nincs rajtunk kívül álló ok, ami miatt ne ülhetnénk le valamikor még egyszer. Engem erről nem kell meggyőzni. Azt nem engedem meg, hogy engem, meg a pártomat ledaráljanak. Minden más szóba jöhet. Nem lehet elfogadtatni egy olyan ajánlatot egy párttal, hogy kétfős frakciója legyen a parlamentben. Ennél még a teremőrök is többen vannak. Az országgyűlési jegyzőkről nem is beszélve. Két fővel nem lehet politikát csinálni. Nem azért akarunk képviselők lenni, mert két embernek kell fizetés. Azért akarunk, mert valamit képviselni szeretnénk. Aki azt mondja, hogy elégedjek meg azzal, hogy a DK-nak két embere lesz a parlamentben, az nyilván maga sem hiszi, hogy egy komoly párt ezt elfogadhatja. Ha elfogadnám, magamról állítanék ki súlyos erkölcsi és értelmi bizonyítványt, a pártomról pedig őszintén szólva azt állítanám, hogy haszonleső siserehad.

– És valóban el tudja képzelni, hogy azok az emberek, akik most egymásnak nemet mondanak, tényleg összebútoroznak?

– Miért ne.

– A kérdés az, hogy látszik-e majd – és szándékosan nem úgy kérdezzük, hogy lesz-e, hanem látszik-e – olyan erősnek a DK, hogy erre valós lehetősége nyíljon tavasszal?

– Nem a DK ennek a történetnek a főszereplője. Bár az lenne. Ennek a történetnek az Együtt és az MSZP volt eddig a főszereplője. Hogy tavasszal ki milyen pozícióban lesz, azt most még nem tudom. Addig minden változhat. Ami az elmúlt pár hétben történt, iszonyatos érzelmeket szabadított fel a baloldali szavazók jelentős részéből. Így is, úgy is. Ilyet is, olyat is mondanak minden bizonnyal mindenkire. Teljesen kizárt, hogy mindennek ne legyen hosszú távú következménye a pártok támogatottságát illetően. És ez általában elég erős figyelmeztetés szokott lenni, amikor elkezdődik a kampány.

Fazekas Ágnes, Sebes György / Népszava

Leave a Reply 167 megnézve, 1 alkalommal mai nap |