< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: Az állásvesztés félelmetes fegyver Vekerdy: Az öntudatos állampolgárrá nevelés helyébe az alattvalóvá idomítás lép

| Mobile | RSS

Az állásvesztés félelmetes fegyver Vekerdy: Az öntudatos állampolgárrá nevelés helyébe az alattvalóvá idomítás lép

2013. október 5. | hozzászólás | Kultúra

A tanárok elégedettek és persze némák. Megkapták átlagosan 34 százalékosnak mondott béremelésüket s hozzá csatolva plusz munkaterheiket. Ami nem volt bekalkulálva, a Hoffmanni államtitkárság meglepetése. Mint a Tanúban (Valamit egyszer kérni fogunk Pelikán elvtárs), a fizetést elfogadó aláírással kellett láttamozni azt is, hogy tudomásul veszik: szeptember 1-től az egész állami oktatási szférát felölelő Nemzeti Pedagógus Kar tagjai. Egy olyan össznemzeti „kamaráé”, amelynek egyelőre se alapszabálya, se vezetője, se szervezeti és működési szabályzata. Nem is létezik! De majd fog. Vekerdy Tamást kérdeztük.
– A dolgok logikájába ez ugye beleillik?

– Igen. Annyiban is, hogy csúnyán jártak el. Azon a papíron, melyen a pedagógusok elfogadták új besorolásukat, közölték azt is, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar tagjai, és a fizetéssel együtt, egy aláírással ezt is elfogadják. Az emelés szerencsés esetben kicsit több mint a korábbi fizetésük, máskor ugyanannyi; de a munka lényegesen több lesz. Még nem tudjuk pontosan, hogyan fogja megkötni a pedagógusok véleményalkotási és mozgásszabadságát a kari tagság, de el tudjuk képzelni.

– Ahová ugye belépni kötelező, vagy legalábbis ajánlott, s ahonnan kilépni tilos.

– Aki közalkalmazott, és minden állami iskolai tanár az, az tag. Egy szervezetben, amelyik még nincs.

– Jogilag nem, politikai értelemben nagyon is. Egy szakszervezeti vezető mondta: a mi dolgunk lenne arra kondicionálni a gyerekeket, hogy szabad polgárok legyenek, miközben porig alázzák azokat, akiknek erre kellene nevelniük őket.

– Az átszervezés minden részletéből a tananyagig és a tankönyvekig lehatolóan az derül ki, hogy az öntudatos állampolgárrá nevelés helyébe az alattvalóvá idomítás lép.

– A kamara sokak szerint klasszikus korporatív szervezet.

– Ezt a formációt, én is úgy tudom, Mussolini találta ki, közös szervezetbe tömörítve a munkavállalót és a munkaadót, az állam képviselőjét és az állam alkalmazottját. De akár szakszervezet is lehetne, lenini értelemben vett „érdekvédelmi szervezet”, amelyről Lenin állította: a bolsevik szakszervezet nem harcol munkás érdekekért, hiszen a tulajdonos maga a munkás… Hanem: „hajtószíj”! Az állami akaratot átviszi a munkásra…

– A Nemzeti Pedagógus Kar vezetőit választják, vagy a miniszter nevezi ki őket?

– Fogalmam sincs. De akár így, akár úgy: öreg vagyok már, nagyon sok választást láttam, ahol azt lehetett megválasztani, akit kellett. Úgyhogy ez itt nem szempont.

– Miért tűri ezt ilyen apátiával százhuszonvalahány ezer magyar pedagógus?

– Megértem. Az állásvesztés félelmetes fegyver. És ne felejtsük azt se, hogy bár nagyszerű pedagógusok dolgoznak, vannak olyanok is, akiknek ez csak munkahely, „állami hivatal”, sőt: akiknek a gyerek „zavaró tényező.” Nekik az új rendezés sokat ad.

– A pedagógus, mint mondják, az egyik legbékésebb közszolga, nem sztrájkol, nem lázad, tüntetni is alig tüntetnek. A törvény mégis kétféleképpen sújtja őket. Egyrészt betuszkolja őket a kormányzat felügyelete alá, másrészt el kívánja lehetetleníteni a pedagógusok spontán szerveződő civil szervezeteit, egyesületeit is.

– Természetesen. Mert ha kis létszámmal is, de működnek valódi szervezetek is. Olyanok, mint a Magyartanárok Egyesülete, vagy a Történelemtanárok Egyesülete. Legyenek bármilyen kevesen, „vannak”, margóra szorítva, de függetlenül léteznek, míg a születő óriáskar állami vízfej.

– Ami a legmegdöbbentőbb, a KLIK által elvárt „nyilatkozati tilalom.”

– Ahogy valaha mondták, „bírálni szabad”, de „építő” módon. Tegyük hozzá, mert fontos: szabadság nélkül nincs művészet, szabadság nélkül nincsen tudomány, irányított művészet sincsen. A pedagógia az én felfogásom szerint: művészet. A felülről irányított pedagógia működésképtelen. Hogy milyen alattvalókat nevel, láttuk két nagy diktatúrában is, rettenetes következményekkel.

forrás:168 óra.hu

Leave a Reply 262 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: