< Böngészés > Főoldal / Riport / Blog article: Arcok a félmúltból Király Zoltán: Jól hallja, biztonsági őr vagyok

| Mobile | RSS

Arcok a félmúltból Király Zoltán: Jól hallja, biztonsági őr vagyok

2014. január 13. | 99 hozzászólás | Riport

A politikusi pálya végén az ember nem cselez, beszélhet akár nyíltan is. Ma már világos, mit kellett volna tenni akkor, hol siklott ki az ígéretes pálya. Sorozatunk következő megszólalója Király Zoltán, az MSZDP egykori elnöke, aki azt mondja: „Rá kellett jönnöm: nálunk bandák vannak. Dimitrov téri fiúk, kollégiumi szobatársak. Pénzügyesek: Matolcsy, Csillag, Bokros, Németh Miklós. Vagy a jogászok: Áder, Orbán, Kövér. Én soha nem voltam brancsbeli – és a brancsot nem sértésként mondom.”
– Politikai pályafutása voltaképpen kilenc évig tartott, 1985-től ’94-ig. Egykori újságíró-kollégája a politika magányos hősének nevezte önt „politikai nekrológjában”. A hősökre emlékezni szoktak. Legalábbis jelen vannak a közbeszédben. Ön mit csinál?

– Vagyonőrként dolgozó munkavállaló vagyok.

– Tessék?

– Jól hallja, biztonsági őr vagyok! De a vagyonőrséget tekintem az igazinak, ugyanis nincs fegyverem: recepciósként ülök egy hatalmas irodaház bejáratánál. Most tettem OKJ-s vizsgát – a két diploma és két szakma mellé.

– Nem kérdezték, mit keres itt?

Bazánth Ivola felvétele
– De. Mondtam, szeretnék pénzt keresni. Normális a nyugdíjam, de két egyetemista fiam is van, lakáshitelt vettem fel, nem akartam pengeélen táncolni.

– Iskolapadba ült 65 évesen, hogy egy portán fogadja a látogatókat, és mint a krimikben, éjjel bámulja a képernyőket a bekamerázott helyiségekről?

– Itt több milliárdos a vagyon. Végigjárni az egész épületet, kiismerni a különféle jelzőkészülékeket, rájönni, mi történt, ha jelez valamelyik – egyáltalán nem könnyű feladat.

– Ugyanolyan hévvel érvel, mint mikor az állami hipofízisbizniszt vagy az elnöki tanács abszurditását leplezte le a parlamentben. Csak más itt a tét, nem?

– Persze hogy más! Tudni kell alkalmazkodni. Ott felforgatni, itt megvédeni akarod a világot.

– És leleplezni vagy legalább bemutatni a világot nem akarta? Mondjuk az eredeti szakmájában – újságíróként?

– Dehogynem. Tavaly Kopeczky Lajos ötlete kapcsán megkerestem az MTVA korábbi vezetőjét, Böröcz Istvánt: csináljunk nyugdíjasoknak egy Ablak-szerű magazint. Ókovács Szilveszter – akkor még Duna TV-s volt – állítólag meg is egyezett Lajossal, aztán nem lett belőle semmi. Pedig Böröczcel együtt voltunk képviselők, fociztunk is, tetszett neki az ötlet, hiszen más csatornán nincs ilyen műsor. Dobos Menyhért állítólag már be is tervezte. De nem adtak rá pénzt.

– És előtte, másfél évtized alatt mi történt önnel?

– 1994 után két évig még dolgoztam külsősként a televíziónak. Volt egy PR-cégem is. Javaslatokat, tanácsokat adtunk, reklámokkal foglalkoztunk. Aztán köztisztviselő lettem tíz évig a Szerencsejáték Felügyeletnél. Közben elvégeztem a külker főiskolát.

– Némi politika is volt az életében: 1992-ben a Szociáldemokrata Néppárt ügyvivője lett, aztán az MSZP színeiben indult a ’98-as választásokon. Pedig az elődpárttól sokáig állhatatosan távol tartotta magát. Miért lépett be?

– Mert fordított 48-at akartam csinálni. Akkor a Magyar Dolgozók Pártja alakult meg a szocdemekből és a kommunistákból, én pedig úgy gondoltam: itt az ideje helyreállítani a szocdem történelmi jogfolytonosságot, és képviselőként nagyobb a mozgásterem. Ne felejtse el, az MSZP-ben működött a Vitányi-féle szocdem platform, sokat jártam oda, Orosz Sanyival, Nyers Rezsővel egyeztettem.

– Be akarták szippantani az MSZP-t?

– Pontosan. Az igazi történelmi szociáldemokráciába.

– Egy naiv ösztönlény a ráció világában.

– Elfogadom. Kell érzelem a politikához, de nálam ez túlsúlyos volt.

fotó:168 óra archív
– Előkészítésben, fellazításban erős, végrehajtásban gyenge. Ez Király Zoltán?

– Lehet. Tanács Pista azt írta rólam ’94-ben, hogy nem volt bennem megfelelő integratív erő. Elfogadom.

– Meg azt is ő írta önről: „Magányos hős volt, de a többpárti konszolidáció után lejárt a magányos hősök ideje.”

– Ilyen értelemben nem voltam igazi politikus. Nézze meg, hogyan csinálja Orbán: vagy velem vagy, vagy nem vagy. Tamás Gazsi annak idején a fejemhez vágta, hogy azért csinálom, mert miniszter akarok lenni. Dehogy akartam. Semmit nem utálok annyira, mint a végrehajtó hatalmat. Alkalmatlan vagyok rá. Én kritikában, kontrában vagyok erős. Mindig vállalom a véleményemet. És eszembe sem jutott, hogy a ’85 utáni fellépésem elvezethet a rendszerváltáshoz. Mondtam, amit gondoltam.

– És annyira volt ösztönös, hogy érezte, meddig mehet el. Több pártot akart, de a rendszer keretei között. Demokráciát, csak nem a diktatórikus szocializmusban. Taktikusan érvelt: számoljanak el ötvenmilliárd guruló rubellel, bírálta az adósságkezelést, de megszavazta az ötéves tervet, a Grósz-programot, mert alkalmasnak tartotta a közmegegyezésre.

– Aki ma azt mondja, hogy ’88-ban a rendszerváltásért, a piacgazdaságért, a többpárti jogállamért harcolt, és tudta, mi lesz 1990 után – nem mond igazat. Én biztosan nem tudtam. Rengeteget jártam a tudósokhoz az alkotmányjogi tanszékre, akkoriban barátkoztunk össze Bihari Misivel, és a demokrácia-csomagtervben, amelynek nagy részét ő dolgozta ki, még a népköztársaság elnökéről volt szó. Nem azzal foglalkoztunk, mit nem lehet, hanem azzal, hogy mit lehet, mit kell. A politikai intézményrendszer reformjáról beszéltünk, nem gondoltuk, hogy megdönthetjük a rendszert.

– Tévés újságíróként úgy beszélt államjogról, geológiáról, makrogazdaságról, mintha értene hozzá. Hogyan csinálta?

– Úgy, mint ön. Itt vannak a jegyzetei, utánam olvasott. Én is ezt tettem: órákat beszélgettem szakemberekkel, Kukorelly Istvánékkal például. Elmentem a Népfront közjogi bizottságába Pozsgayékhoz. Bíró Zoltánékkal, Fekete Gyulával, írókkal találkoztam. Bős-Nagymarosról a Földtani Intézetben, energiaügyekben a Molnál érdeklődtem. Muszáj volt felkészülnöm.

– 1989 nyarán javasolta az Európában állomásozó idegen csapatok kivonását, hogy 1995-ben, a világháború végének évfordulóján megszűnjön a NATO és a Varsói Szerződés. A parlament ezt kiegészítette azzal, hogy járjunk élen Európában: fel kell gyorsítani a szovjet csapatok kivonását Magyarországról. De aztán jött Orbán Viktor június 16-án az „azonnali távozással”. Tudtak valamit, vagy a forradalmi hevülettől voltak ilyen bátrak?

– A szovjetek már ’88 végén kivontak néhány páncélos hadosztályt. Spórolniuk kellett. Németh Miklós ’89 márciusában megállapodott Gorbacsovval a teljes kivonulásról, de kérésére ez nem kapott nyilvánosságot, mert gyengítette volna a pozícióját az USA-val folytatott fegyverkorlátozási tárgyalásokon. Nincs tudomásom arról, hogy bárki súgott volna Orbánnak. Fellépésének bátorságát mindez nem csökkentette, legfeljebb a tétjét, amiről talán nem is tudott.

– Ön mindent kihozott magából? Nem vihette volna többre politikusként?

– Talán igen. Nem voltak magasztos céljaim. Politikai vállalásaimban a véletlenek is benne voltak: nemcsak pártokat, városokat is váltottam, Kecskemét, Szeged, Budapest, mindig újra kellett kezdenem. Meg aztán rá kellett jönnöm: nálunk bandák vannak. Dimitrov téri fiúk, kollégiumi szobatársak. Pénzügyesek: Matolcsy, Csillag, Bokros, Németh Miklós. Vagy a jogászok: Áder, Orbán, Kövér. Én soha nem voltam brancsbeli – és a brancsot nem sértésként mondom.

– Nem túlzás, hogy egy országot egy szoba irányítson?

– De az. Ez a politika bennem déj`a vu érzéseket kelt. Visszatértünk az állampárti helyzethez. Ugyanezt a parlamenti kétharmadot éltem át. Nagyképűen hangzik, de a régit én kezdtem megbolygatni. Most is súlytalannak, mitugrásznak nézik, aki ezzel próbálkozik. Akkor demokratikus centralizmus volt. Ma centrális erőtér van.

– Egy napot őriz-véd, kettőt pihen. Boldog?

– Ezt mások is kérdezik. Ha bemegyek a Parlamentbe, ott is: képviselő úr, jól érzi magát?

– Bemegy a Parlamentbe? Képviselő urazzák?

– Persze. Legnagyobb sikereim, legszebb érzéseim kötnek oda. De nem vagyok mazochista, inkább nosztalgiázom. Figyelni megyek. Tanulok. Beülök a páholyba, és jegyzetelek. Legutóbb az egyik fiatal képviselő szóvá tette, mit keresek ott, mire az egyik alelnök azt mondta neki: tudja, fiatalember, neki sok köze van ahhoz, hogy ön most pártja képviseletében lent ülhet. Jólesett, elégedett vagyok

szerző:Nej György

forrás:168 óra
forrás:168 óra.hu

Leave a Reply 2316 megnézve, 2 alkalommal mai nap |
Tags: