< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: Simicska embere az atommutyiban: a legvidámabb barakk

| Mobile | RSS

Simicska embere az atommutyiban: a legvidámabb barakk

Folytatja energetikai ámokfutását a kormány, megőrizve régi szokását: a nyilvánosságot teljes mértékben kizárja azokból a döntésekből, amelyek az ország sorsát évtizedekre meghatározzák. Ezúttal legalább 30 évre köteleződtünk el Oroszország mellett – köszönhetően Orbán Viktornak.

Nem kellett sokáig várni, hogy az első Simicska-közeli szál feltűnjön a sajtóban a paksi bővítésről szóló megállapodással kapcsolatban. A munkát pályáztatás nélkül elnyerő orosz óriáscég, a Roszatom már 2012. novemberében megalapította magyarországi fióktelepét, amelynek élére a Simicska-birodalom egyik oszlopának számító Baji Csaba (MVM vezérigazgató) jobb kezét, a villamos műveknél stratégiai vezérhelyettesi posztot betöltő Bács Zoltánt szerződtették le. Az oroszok tehát több szempontból is biztosra mentek: a magyar árampiacot tökéletesen ismerő vezetőt igazoltak le, aki jó viszonyt ápol a Simicska-birodalommal is.

Nem ez az egyetlen furcsasága a meglepően gyorsan összehozott üzletnek. (Hogy mennyire gyorsan, azt szintén nem ehet pontosan tudni, hiszen a szerződés előkészítése fű alatt zajlott és tartalmát most lehet megismerni.) A kabinet most egy 2009-es, még Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt elfogadott országgyűlési határozatra hivatkozik, mint jogalap, ez azonban nem állja meg teljesen a helyét. Az említett szöveg ugyanis csupán arra szólítja fel a kormányt, hogy tanulmányozza a paksi atomerőmű fejlesztési lehetőségeit.

Tegyük hozzá: egy évvel azután fogadta el azt a T. Ház, hogy Orbán Viktor a parlament és a magyar nép elleni puccsnak nevezte, amiért a kormányzat az orosz kezdeményezésű Déli Áramlat földgázvezeték tervét támogatta és az erről szóló anyagot tíz évre titkosította. Azóta sok földgáz átfolyt – no nem ezen, mert ezt még nem építették meg – a Barátság vezetéken, Orbánnak is volt ideje felülbírálni saját, oroszellenes külpolitikáját. A váltásra nem lehet tudni, mikor került sor, de annyi bizonyos: az MVM 2011-óta dolgozik a nemzetközi tenderen az atomerőmű fejlesztésével kapcsolatban. Félévente érkeztek hírek a pályázat kiírásának csúszásáról, arról azonban nem, hogy az állam végképp lemondott volna a tendereztetésről. Ma már tudjuk: inkább meghajoltak az orosz nyomás előtt és pályázat nélkül kérték fel a Roszsatomot a kivitelezésre.

A “mennyi az annyi” kérdésre csak úgy röpködnek az ezermilliárdok, ám ebben sem tud senki semmi biztosat mondani, akárcsak a projekt finanszírozásáról. Eddig úgy tűnik: az oroszok hajlandóak hosszú lejáratú hitelt nyújtani a magyar államnak, hozzávetőleg 10 milliárd euró értékben. Ez átszámolva 3000 milliárd forint, vagyis a jelenlegi államadósság 14 százalékának felel meg. (Ez a lépés nem az adósság elleni szabadságharc fényes győzelmét jelenti.) A magyar félnek hozzávetőleg 750 milliárdot kell még hozzá raknia a fejlesztéshez, és tíz év múlva már négy blokk dohoghat az erőmű szívében.

A paksi teljesítmény megkétszerezése remekül hangzik, hisz jelen pillanatban is az áramfogyasztás 50 százalékát ez az erőmű biztosítja. Azonban a két, most meglévő blokkot 2037-re teljesen ki kell vonni a forgalomból, fokozatosan csökkentve teljesítményüket. Emellett a jelenlegi elektromos hálózat sincs felkészülve az atomerőmű teljesítmény-duplázására, így abban is komoly fejlesztéseket kell végrehajtani. Szakértői becslések szerint 5000 milliárd forint fölött lesz a végső bekerülési ár, amelyet aztán 30 éven át fizetünk vissza Moszkvának.

Azonban nem csupán a pénz köt majd minket Oroszországhoz. Az erőmű üzemeltetéséhez szükséges uránt is tőlük szerzi be a magyar fél, és ők kezelik majd a nukleáris hulladékot is. Vagyis a pénzük, nyersanyaguk és szakértelmük nélkül Paks leáll. Az Orbán kormány így képzeli a sokat hangoztatott energetikai függetlenséget Oroszországtól.

A nagy kérdés: olcsóbb lesz-e az áram a paksi bővítéstől. Erre a kérdésre Varga Mihály gazdasági miniszter óvatos, kitérő válaszokat ad mostanában, mondván: nem szakértője a területnek. Hát segítünk: egy állami beruházásban épült erőmű bekerülési költségeit az államnak kell visszafizetnie. Az ehhez szükséges pénzt vagy új adók formájában szedi be a polgároktól, vagy beépíti a fejlesztés árát a szolgáltatásért fizetendő összegbe. Az utóbbi megoldás a gyakoribb, ami minden esetben a szolgáltatás árának emelkedésével jár.

forrás:stop.hu

Leave a Reply 153 megnézve, 1 alkalommal mai nap |