Megdöbbentem…
Megdöbbentem…
Kaptam egy e-mailt. Már az olvasása közben… vérzett a szívem. Éreztem, egy elkeseredett asszony érzelmei, aki segítségért kiállt! Őszintén leírta az érzelmeit, a fájdalmát ,ami a bánattal keveredett, és megkért valamire, ami nem nyilvános. A zárómondata… megér egy misét
” családanya vagyok”!
Ez a tőmondat, ebben a világban, ebben a farkastörvényekkel telitüzdelt közegben meglepő, s őszinte! Ő a családjáért, a tévedéseinek kiköszöbüléséért tevékenykedik.
Munkahelyválasztása nem egy szerencsés volt. Tévedett! Ennek beismerése, tévedésének elismerése egy igazi tajték, hullám a lelki tengeren..
“habár fölül a gálya, alul a víznek árja, de mégis a víz az úr”
Az írásának szövegkörnyezetét, mögöttes értelmét nem a szíve, nem a lelke háborgó tengere, hanem a tudatalattija irányította.
Olvastam s nyeltem a könnyeimet…felvillant a Rokonok című kötet tartalma… ott is így szenvedett a jegyző…vergődött a reá dobott halászhálóval…előbb a családja, majd a becsülete, majd az életébe került. . .
A hatalom bonbonjai nem minden esetben édesek, s nem minden esetben ízlik a szájban található ízbimbóknak.
Nem lehet feláldoznom, nem lehet elfogadnom a számomra hányingert keltő dolgokat…a pénz nem minden… a család a legfontosabb, mivel a társadalom legkisebb egysége!
A könyvben szereplő jegyzőt is nyelte az életbonbonja.. a villogás, a politika színpada, a közszereplői munkakör nem mindenki számára kielégítő. Van, aki szenved tőle!
Tisztelt….
Ha a véleményemre kíváncsi: – olvassa el a Mikszáth Kálmán: A rokonok c. könyvét.
Remélem, ott… megtalálja a választ a problémájára. Én, ennyit tudtam… tenni Önért, Köszönnöm a bizalmát!
2014.február 23 -lio-