< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Megszakadt történelmi hagyomány

| Mobile | RSS

Megszakadt történelmi hagyomány

2014. február 25. | hozzászólás | Közélet

Megszakadt történelmi hagyomány

Kutrucz Katalin tíz éve az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese. A jogásznő azóta próbálja elérni, hogy megváltoztassák a múlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról szóló törvényt, hogy jobban szolgálja az áldozatok érdekeit.

Január elsején módosult a törvény. A Magyar Nemzet munkatársa a változásról beszélgetett vele, amely nyit a megfigyeltek felé. A pártállami diktatúra áldozatai ezentúl nemcsak megkapják a róluk jelentő ügynök nevét, hanem nyilvánosságra is hozhatják.

– Emelkedett-e a betekintők száma az új törvény hatására?
– A december mindig az ünnepi készülődés jegyében zajlik, így ez az időszak lazább szokott lenni. Tavaly nem így történt, azonos szintű volt az érdeklődés a többi hónappal. Mi meg gondban voltunk, mert néhány ügyfélnek decemberben már kész volt az anyaga, de csak januárban jött érte, közben megváltozott a törvény, és kénytelenek voltunk újrakezdeni az iratok összerakását. Az új törvény nyit az áldozatok felé, szélesíti jogaikat. Több anyagot kaphatnak meg az érintettek, mint korábban. Így például ha valaki politikai elítélt volt, mostantól megkaphatja a nyomozati anyagát. (Ez így volt 2001-től 2003-ig, aztán az MSZP–SZDSZ-kormány egy törvénymódosítással megszüntette ezt a lehetőséget – a szerk.) Aki hozzánk fordult, eddig is megtudhatta a róla jelentő ügynök nevét. A változás itt abban van, hogy az új törvény megengedi, hogy a megfigyeltek nyilvánosságra hozzák a róluk jelentő hálózati személyek adatait.
Országszerte…
Megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól. RÉSZLETEK

– Eltérő-e nálunk az állampolgári betekintés milyensége a többi kelet-európai országhoz képest?
– Az állampolgári betekintés most már nagyjából egyforma, nálunk eddig szűkebb volt, mert 2003-ban elkövették azt a műhibát, hogy mindenki a kizárólag vele kapcsolatos adatokat tartalmazó irat másolatát kaphatta meg. Az pedig elég kevés. A megfigyelt, mint már említettem, megismerhette a róla jelentő ügynök nevét, ezenfelül nem húztuk ki az iratokban szereplő közfeladatot ellátó személyek nevét sem. Mostantól megkaphat a megfigyelt a fentieken kívül minden olyan anyagot, amelyben jelen van. Ha együtt voltak öten és beszélgettek, akkor mindenki megkapja az egészet.

– Hány áldozat kérte ki az anyagát az elmúlt huszonhárom évben?
– Több mint harmincezer ember kérte ki a saját vagy elhunyt hozzátartozója anyagát, mi viszont körülbelül egymillió emberről tudjuk, hogy melyik dossziéban szerepel. Sajnálatos viszont, hogy arányaiban sokkal kisebb az érdeklődés, mint például a németeknél. Igaz, hogy nálunk annak idején nem is rohamozták meg az irattárat, mint a németek. Az érdeklődés állandó, annak ellenére, hogy az idő múlásával a megfigyeltek öregednek, egy részük már el is távozott, de elkezdtek jönni a gyermekek és az unokák. Az elhunyt érintett anyagát ugyanis megkaphatják a le- és felmenő egyenes ági rokonok, illetve bizonyos megszorítással a házastárs.

– Mennyit kell várni, hogy megkapják a rájuk vonatkozó anyagot?
– Körülbelül egy évet. Ám van egy kivételezett réteg: a nagyon időseket előre vesszük, ők hamarabb juthatnak az iratokhoz, és ezt mindenki megérti és elfogadja.

– Nekik mennyi a várakozási idő?
– Pár hónap. Ha több ezer oldal van róluk, akkor kicsit hosszabb. Így hátráltathatják a fiatalabbakat.

– Hány ügynök dolgozott 1945–90 között hazánkban?
– Kétszáz-kétszázötvenezer, pontos számot senki sem tud. Az ötvenes években dolgoztak a legtöbben egyszerre, 40-60 ezer fő, de nagy volt a fluktuáció. A hetvenes– nyolcvanas években hat-nyolcezer volt az évi ügynökszám, hivatalos nevükön a hálózati személyek. Mindig az ügynökökről beszél mindenki, holott a külső segítők köre ennél jóval szélesebb. Külső segítők azok a személyek, akik nem voltak az állambiztonsági szolgálatok hivatásos alkalmazottai, de formalizált módon „segítették” a munkájukat. Ilyenek voltak a hálózati személyeken kívül például az operatív kapcsolatok, a hivatalos kapcsolatok és a megbízottak. Az ő létszámukat nem tudjuk. Azt azonban mindig elmondom, így most is, hogy nem helyes csak az ügynökügyet feszegetni. Akárhogy is vesszük, az ügynök volt az egész gépezet legkisebb láncszeme. Pikantériáját persze érzem, azért ő az érdekes, mert ugye titkos, és a titok mindig izgalmas. De az ügynököt valaki beszervezte, aki beszervezte, annak valaki parancsot adott, aki parancsot adott, azt a párt irányította, szóval lényegesen bonyolultabb a kérdés, hogysem egyszerűen ügynökkérdésé lehessen szűkíteni.

A teljes interjú a Magyar Nemzet keddi lapszámában olvasható.

forrás:mno.hu

Leave a Reply 353 megnézve, 1 alkalommal mai nap |