< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: Ma van a színházi világnap

| Mobile | RSS

Ma van a színházi világnap

2014. március 27. | hozzászólás | Kultúra

Ma van a színházi világnap, ebből az alkalomból az esti előadások előtt felolvassák azt a nemzetközi üzenetet, amelyet az idén Brett Bailey dél-afrikai drámaíró, díszlettervező, rendező fogalmazott meg. Az 52. színházi világnapon számos programmal várják a közönséget országszerte és szakmai elismeréseket adnak át.

Az idén a MASZK Országos Színészegyesület a Szegedi Nemzeti Színházban tartja színházi világnapi gáláját, amelyet már 14. éve rendeznek meg a világnapon. A jótékonysági gálaest bevételéből a rászoruló, idős színészeket támogatják.

A gálaesten szakmai díjakat is átadnak, köztük a Gobbi Hilda-életműdíjat, a pályakezdőknek odaítélhető Soós Imre-díjakat, a Vámos László-, a Kállai Ferenc- és a Hevesi Sándor-díjat, valamint a Szabadtéri Színházak Szövetségének Amfiteátrum-díját.
A programhoz a Szegedi Szabadtéri Játékok is csatlakozik: kétnapos tudományos konferenciát rendeznek Tér, művészet, szellemiség címmel a fesztivál újraindulásának 55. évfordulója alkalmából.
A Békéscsabai Jókai Színházban az esti előadás előtti sorsolással megkezdődik a vasárnapig tartó XIX. Magyar Drámaíró Verseny, amelyen az idén három bábdarab is születik a már hagyományosan egy éjszaka alatt elkészülő három színdarab mellett.
A budapesti Katona József Színház művészei a világnapra olyan – a www.gifszinhaz.hu oldalon elérhető – animgifeket készítettek, amelyekkel üzeneteiket, kommentjeiket színesíthetik az internetezők. Csütörtökön 33 százalékos kedvezménnyel lehet jegyet vásárolni az áprilisi és májusi előadásokra, a jegypénztárban pedig a társulat művészeivel találkozhatnak a nézők.
A Bárka Színházban miniegyetemet és nyílt próbát tartanak az Odüsszeusz szemeteslapáton című készülő produkcióból csütörtökön, a programra a gyerekeket is várják. Az Óbudai Társaskör felolvasószínházi estet tart a 100 éve született cseh író, Bohumil Hrabal Szigorúan ellenőrzött vonatok című kisregényéből, a Pinceszínház pedig színfalak mögötti bejárást tart.
A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) hívta életre, 1962 óta tartják meg március 27-én annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója.
A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet a színházművészet, tágabb értelemben a kultúra fontosságára, tisztelegjenek a színészek, színházi dolgozók előtt, s kérjék a közönség szeretetét, támogatását.

Brett Bailey üzenetének hivatalos magyar fordítása

“Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme. Kis falvakban a fák tövében, a nagyvárosok rafinált színpadán, az iskola előcsarnokában, mezőn, templomban; nyomortelepen, köztéren, szabadidő központban és belvárosi alagsorban gyűlnek össze az emberek, hogy elmerüljenek abban a tiszavirág életű színházi világban, amelyet teljes létünkkel, lélegzetünkkel és hangunkkal teremtünk meg, hogy kifejezzük emberi mivoltunk bonyolultságát, sokféleségét, sebezhetőségét.

Összegyűlünk, hogy sírjunk és emlékezzünk, nevessünk és elmerengjünk, hogy tanuljunk, állítsunk és elképzeljünk valamit. Hogy elgyönyörködjünk a technikai tudáson, hogy megjelenítsük az Isteneket. Hogy visszafojtott lélegzettel figyeljük, azt, hogy mindannyian mennyire nyitottak vagyunk a szépre, az együttérzésre és a szörnyűségre. Hogy feltöltődjünk és erősebbek legyünk. Hogy ünnepeljük a különböző kultúrák gazdagságát és szertefoszlassuk a bennünket elválasztó határokat.
Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme. Az előadás közösségből születik, és különböző hagyományok maszkjait és jelmezeit ölti magára. Az előadás felhasználja a nyelvet, a ritmust, a gesztusokat, és megtisztítja az utat közöttünk.
Mi művészek, akik ezzel az ősi Szellemmel dolgozunk, arra ítéltettünk, hogy szívünkön, gondolatainkon és testünkön átszűrve feltárjuk a valóságot a maga mindennapiságában és fénylő titokzatosságában.
Egy olyan korban, amelyben sok millió ember a túlélésért küzd, elnyomó rendszerektől és a kizsákmányoló kapitalizmustól szenved, menekül a konfliktusok és a nehézségek elől, egy olyan korban, amelyben magánéletünket behálózzák a titkosszolgálatok, és tolakodó kormányok cenzúrázzák minden szavunkat; egy olyan korban, amelyben erdőket irtanak ki, fajokat végeznek ki, és óceánokat szennyeznek: mi az, amiről beszélnünk kell?
Ebben az egyenlőtlen világban, amelyben a legfőbb hatalom birtokosai arról akarnak meggyőzni minket, hogy létezik egyetlen nemzet, egyetlen faj, egyetlen nem, egyetlen szexuális preferencia, egyetlen vallás, egyetlen ideológia, egyetlen kultúra, amely felsőbbrendű az összes többinél, védhető-e az a gondolat, mely szerint a művészetek és a politika szétválasztható?
Mi, az arénák és színpadok művészei, vajon alávetjük-e magunkat a piac kilúgozott igényeinek, vagy élünk a hatalmunkkal, megnyitjuk az emberek szívét és gondolkodását, magunk köré gyűjtjük és lelkesítjük, elvarázsoljuk, megvilágosítjuk őket, és a reményre, az őszinte együttműködésre épülő világot teremtünk?”

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 324 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: