< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Figyeljünk a németekre!

| Mobile | RSS

Figyeljünk a németekre!

2014. április 22. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Figyeljünk a németekre!

A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara évről évre kiadja konjunktúrajelentését, immár húsz esztendeje. Az idei – a kamarai tagvállalatok vélekedéséből leszűrt – összefoglaló lényege, hogy javult a befektetők véleménye a magyar gazdaságról.

Tehát az előző évekhez képest a vállalatok kedvezőbben ítélik meg mind a hazai gazdasági helyzetet, mind az üzleti környezet alakulását. Hátradőlni nincs okunk, miközben javult a magyarországi gazdasági helyzet megítélése, kiszámíthatóságban, jogbiztonságban és a bürokrácia tekintetében még mindig látnak hiányosságokat a németek, s a jelentés szerint a közbeszerzések és a gazdaság átláthatósága területén is van tennivaló.

Kritikai elem az is, hogy hazánk elveszítette korábbi éllovas pozícióját. A szóban forgó elemzés ugyanis rávilágít: Magyarország a kelet-európai mezőnyben mindössze a kilencedik helyen áll a németek szemszögéből, s egykori pozitív megítélését, szerepét még nem tudta visszaszerezni. Jó hír, hogy legalább felfelé poroszkálunk… Emellett az is pozitívum, hogy a befektetői elégedettség megfelel a régiós átlagnak, sőt a munkajog, az infrastruktúra és a szakképzés területén meg is haladja azt.

De miért is részletezzük a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara üzleti riportját? Azért, mert ez a legfontosabb, legaprólékosabb visszajelzés a reálgazdasági-befektetői világból. Ráadásul a hivatkozott felmérésben a német beruházói vélemények mellett felbukkannak nem német hátterű vállalatok és magyar cégek is. Az eredmények tehát reprezentatív képet adnak a magyar gazdaságról. Így a valóságról is.

Felmerülhet a szokásos kérdés is: a magyar gazdasági élet szereplői – velük együtt a kormány és a hatóságok – nem fókuszálnak a kelleténél talán túlzottabban a németekre? Egyszerű a válasz: még ez, a túlságosan is nagynak tűnő koncentráció sem elegendő! Németország ugyanis elképesztő ütemben „húz el” az európai gazdasági átlagtól. A német gazdaság pozícióját leegyszerűsítve, akár úgy is lehet fogalmazni: ez az egyetlen olyan EU-s gazdaság, amely képes profitálni a kialakult helyzetből, és ezért minden szem rá szegeződik. Kis túlzással, de bizton állíthatom: globális viszonylatban a vén kontinensen belül csak Berlinre irányul a figyelem. Külpolitikai és gazdasági értelemben is. Sajnos a franciák, az olaszok „elaludtak”, a spanyolok a krízis utáni sokkot szenvedik, a britek pedig szigetországként jóformán csak magukkal foglalkoznak. És a kivétel sem erősíti a szabályt: miközben zajlik a szabad kereskedelmi megállapodás tető alá hozása az EU és az Egyesült Államok között, Washington túlnyomórészt arra összpontosít, hogy Berlin mit mond. Jelenleg például kicsit blokkolja a szerződés megkötését.

Ami pedig a hazai vizeket illeti: Németország továbbra is hazánk első számú külföldi befektetői partnere, a teljes magyar befektetési állomány csaknem harminc százaléka származik onnan. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a Németországba irányuló magyar kivitel a múlt évben öt és fél százalékkal huszonegymilliárd euróra nőtt, az import pedig három százalékkal emelkedett; mindkét adat meghaladja a korábbi átlagos kivitel- és behozatalbővülést, azaz biztató a dinamika.

Kedvező az is, hogy a német és külföldi beruházók többsége változatlanul a magyarországi tevékenység mellett teszi le a voksát, négy vállalatból három ismét ide hozná beruházását. Ugyanakkor a hazai gazdaságpolitika kiszámíthatóságával mindössze a vállalatok tizede volt elégedett vagy nagyon elégedett. Jelentős részük kifejezetten elégedetlen volt ezzel a területtel. Miközben a kamara diplomatikusan összegez, a lényeg azért kiviláglik: a jobb még nem jó. Bőven van tennivaló.

Leginkább az oktatás további „pia-cosítását”, vagyis a piaci igények alapján történő képzést, szakképzést preferálnák a németek, még akkor is, ha a magyar modellel elégedettebbek, mint évekkel ezelőtt. A bürokrácia viszont túl nagy, a közigazgatási munka lassú, és a szabályozási és intézményi környezet javítása is tétel kell hogy legyen a következő időszakban. Hogy az adórendszert vagy éppen a különadókat ne is említsük.

Látom magam előtt a fröcsögő „kritikusokat”, akik szerint a német cégek csak azért jönnek ide, hogy fillérekért, eurócentekért dolgoztassák a magyar munkaerőt, állami dotációt kapva, stratégiai megállapodással megtámogatva, az ipari területekre és a fejlesztésekre. Ha tényszerűen rögzíthetjük, hogy az itteni dolgozók harmadannyiért állnak alkalmazásban, mint német kollégáik, akkor nézzük meg a serpenyő másik felét is. Magyarország, a magyar gazdaság tőkeszegény, beruházásra-fejlesztésre önerőből nem futja, ráadásul Kelet-Európában – az ország gazdasági teljesítményéhez képest – itt a legmagasabb az eladósodottság mértéke. Ami pedig a gazdaságban évek óta „él és mozog”, és valószínűleg ez így lesz még egy ideig, az az iparhoz, feldolgozóiparhoz köthető kiviteli tevékenység. Többek között ezért is értékelődnek fel a német kapcsolatok és az olyan kondíciók, mint a magyarországi infrastruktúra, a partnerek elérhetősége, a kutatás-fejlesztés feltételrendszere, valamint a magyar beszállítói hálózat. Ha majd ezekben (is) jeleskedünk, akkor lesz elmondható: leraktuk a modern gazdaság alapjait.

Summa summarum: az idei német konjunktúrafelmérés pozitívabb képet ad, mint az egy évvel korábbi, és reméljük, a magyar gazdaság továbbra is növekedési pályán marad, de azért figyelembe kell venni az elvárásokat és a kritikákat is.

Inkább reálisan, mintsem túlzott optimizmussal tekintsünk tehát a kamarai összefoglalóra. Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia és az alig egy éve uniótag (!) Horvátország ugyanis előttünk áll a német kamarai tagvállalatok vélekedése szerint.

Van hová (vissza)fejlődnünk!

szerző:Szajlai Csaba

forrás:magyar hírlap.hu

Leave a Reply 257 megnézve, 1 alkalommal mai nap |