< Böngészés > Főoldal / Nincs kategorizálva / Blog article: Mi a radikális pártok sikerreceptje Európában?

| Mobile | RSS

Mi a radikális pártok sikerreceptje Európában?

Mi a radikális pártok sikerreceptje Európában?

Az európai politikai elit nem söpörheti le az asztalról a választók üzenetét, amellyel több mint 120 EU-szkeptikus képviselőt küldtek Brüsszelbe – állítja Jamie Bartlett brit radikalizmuskutató. A londoni Demos Intézet munkatársa szerint a populista pártok távolról sem egységesek, de szinte mindenütt a főáramú, középbal és középjobb pártok rovására erősödtek, ami azt jelzi, hogy az embereknek elegük van az olyan politikusokból, akik elszakadtak a hétköznapi élettől. A radikálisok ereje éppen abban áll, hogy azt keresik, mi foglalkoztatja az embereket, mi jelent számukra valóságos problémát, és ezt formálják politikai programmá. A Hetek interjúja.
Mi a radikális pártok sikerreceptje Európában?
Jamie Bartlett

Mi okozta a radikális pártok előretörését a kontinens számos országában?

– Számos különböző okot láthatunk. Minden ország sajátos problémákkal küzd, ezért a közvéleményt és a választókat nem ugyanazok a szempontok vezérlik. Különböznek a szélsőséges pártok vezető személyiségei is, és mások a politikai hangsúlyok is az egyes pártoknál. Mindennek történelmi és kulturális okai is vannak. Ennek ellenére, ha az összképet nézzük, az első markáns jellegzetesség az általános elégedetlenség a főáramú, balközép-jobbközép politikai pártokkal szemben. A választók – főként Nyugat-Európában – úgy érzik, hogy a nagy pártok lényegében ugyanazt képviselik, és nem jelentenek valódi választási lehetőséget. Ritkábban beszélünk arról – pedig szerintem ez a kiábrándulás egyik legfontosabb oka –, hogy a politika túlságosan professzionális lett. Az emberek úgy érzik, hogy a politikusok nem az ő nyelvüket beszélik, és nem értik azt, ami őket nap mint nap foglalkoztatja, sőt, nem is érdekli őket, mert csak a saját karrierjükkel vannak elfoglalva. Ezért sokan nem tekintik a politikusokat valódi képviselőiknek. Így, amikor jelentkezik egy populista vezető vagy párt, ők úgy tűnnek a választók szemében – még ha ennek nincs is valódi alapja –, mint akik sokkal közelebb állnak a hétköznapi emberekhez. Az ő nyelvüket beszélik, ki merik mondani a kényelmetlen igazságokat is, amelyektől a professzionális politikusok félnek és nem beszélnek róluk. Ez a „kimondjuk, megoldjuk” hangzatos megközelítés mindig megtalálja a célközönségét, és politikai támogatást tud szerezni.
A semmitmondó frázisokba és mellébeszélésekbe belefáradt nagyközönség számára üdítő hatással lehet egy ilyen „megmondóember”.

De miért pont az uniós választásokon jelenik meg ez a protest szándék?

– Az európai választások viszonylag kevés belpolitikai következménnyel járnak, szemben a parlamenti választásokkal, ezért remek alkalmat adnak arra, hogy a választók kockázatmentesen kifejezzék a tiltakozásukat, így a szélsőséges pártok sok elitellenes protest szavazatot is begyűjtenek. Ez a hangulat szinte minden országban tapasztalható. Ha megnézzük az egyes államokban készült bizalmiindex-kimutatásokat, akkor láthatjuk, hogy a politikai pártok, sőt az egész politikai rendszer iránti bizalom csökken.

A tiltakozáson kívül van üzenetük a szélsőséges pártoknak?

– Ha konkrétabban nézzük a politikai irányzatokat, akkor egyértelmű, hogy a radikális jobboldal hívótémája a bevándorlás. Egyértelmű összefüggés van e pártok megerősödése és a bevándorlás között: ott szerepelt jól a szélsőjobb, ahova az elmúlt években több külföldi érkezett. A bevándorlás olyan problémákat okoz, amelyek szinte az egész társadalmat érintik, ezért könnyen lehet ezzel a témával támogatást szerezni. Az emberek úgy érzékelik, hogy a bevándorlás lenyomja a hazai béreket, megterheli a társadalmi jóléti rendszereket, és nagyon gyors ütemben átformálja az érintett ország demográfiai-kulturális összképét. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki aggódik a bevándorlás miatt, elfogadja a radikális válaszokat, hiszen akkor Európa nagy részében a szélsőséges pártok győznének a választásokon. De azt meg kell érteni, hogy az embereket zavarja, amikor látják, hogy a szűkebb lakókörnyezetük vagy tágabb értelemben a hazájuk jellege rövid idő alatt átalakul. Közben azt érzékelik, hogy ezek a problémák a hivatásos politikusokat nem érdeklik, sőt rasszistának állítják be azokat, akik egyáltalán felvetik a kérdést. A szélsőjobb számára ez a helyzet nagyon értékes ugródeszkát jelent a maguk elfogadtatása felé. És mivel az emberek szemében ez a probléma egybeesett az unió határainak kiterjesztésével, ezért a szavazók az Európai Uniót is büntetni akarták az EU-ellenes pártokra adott voksokon keresztül.

Több országban megerősödött a populista baloldal is. Ez minek tudható be?

– A radikális baloldalon az EU által követelt megszorítási programok jelentik a vörös posztót. Ezekben az országokban úgy érzik, hogy a szigorú intézkedések nem hoztak javulást, és csak a csúcson lévő szűk elit – a bankárok, a pénzügyi befektetők – érdekeit szolgálták. A radikális baloldaliak – mint az olasz Beppe Grillo mozgalma vagy a görög Sziriza párt – ezt a közhangulatot használják ki. Mind a két oldalnak megvan tehát a maga jól hasznosítható kampánytémája, és ennek eredményét láthattuk is a választásokon.

Több, korábban egyértelműen antiszemita párt, mint a francia Nemzeti Front, változtatott a programján, és elhagyta a rasszista üzeneteket. Megoszlanak a vélemények arról, mi a nagyobb veszély: ha egy szélsőséges párt nyíltan uszít vagy ha mérsékelt arculat mögé rejti szándékait. Ön hogyan látja?

– Ez most az egyik legnagyobb kérdés. Szeretnék hinni abban, hogy lehet jó hozadéka is ennek a mai helyzetnek.
A nagy pártok számára ez esélyt kínál, hogy felismerjék, mivel is kellene foglalkozniuk, és mi érdekli az embereket. Hozhatnak reformokat ezekben az ügyekben. A politika sok országban nagyon unalmassá vált, mert mindenki ugyanazt gondolta és mondta. Most az emberek gondoskodtak arról, hogy legyenek más hangok is, olyanok, amelyek közelebb állnak hozzájuk, még akkor is, ha ebbe belekeverednek vállalhatatlan dolgok. Hiszen a politika lényege éppen az, hogy egymással vitában álló felek próbálják érvényesíteni a szempontjaikat. Remélem, elég érettek leszünk ahhoz, hogy ezt ne a modern demokrácia létét fenyegető veszélynek lássuk, hanem a radikális előretörés inkább arra ösztönöz bennünket, hogy válaszokat keressünk. Nagyon nagy hiba lenne a centrumpártok részéről, ha lesöpörnék ezeket a témákat az asztalról mint populista veszélyt. El kell fogadniuk, hogy az embereket ez érdekli, és ezért nekik is foglalkozniuk kell velük. A politikusoknak kell megtalálni erre a megfelelő válaszokat.

Lehet bárány a farkasból?

– Általában, amikor egy kis párt megerősödik, igyekszik mérsékeltebb képet mutatni, hogy meg tudja tartani a szavazóit. Például itt, az Egyesült Királyságban a Függetlenségi Párt (UKIP) azért tudott ilyen jól szerepelni, mert sokkal mérsékeltebb volt, mint a Brit Nemzeti Párt (BNP).

A népszerűség és a mérséklődés között tehát egyértelmű összefüggés van. A másik ok, hogy a populisták is rájönnek arra, hogy együtt kell működniük másokkal, ha eredményeket akarnak elérni. Sőt, kompromisszumokat is kell kötniük, mert a politika erről szól, így ez is a mérséklődés irányába tereli őket. Tehát szerintem lehetséges az, hogy a szélsőséges pártok megváltozzanak, és fontos, hogy megadjuk számukra ezt a lehetőséget. Különben az történik, hogy ők megpróbálnak mérsékeltebb módon politizálni, mi pedig újra és újra „lerasszistázzuk” őket, ez pedig nem vezet sehova. A szándéknak kölcsönösnek kell lennie, és akkor lehetséges a valódi mérséklődés, amivel az egész társadalom jól jár.

Hetek, Morvay Péter

Leave a Reply 1351 megnézve, 2 alkalommal mai nap |