Tíz éve vizsgálódik a Cassini a Szaturnusznál
Tíz éve vizsgálódik a Cassini a Szaturnusznál
http://hirado.cms.mtv.hu/wp-content/uploads/sites/7/2014/06/543564main_pia07800-full_full-811×1024.jpg
Június 30-án lesz 10 éve, hogy a Cassini űrszonda megérkezett a szaturnuszi rendszerhez és megkezdte négyéves elsődleges misszióját, amit azóta háromszor hosszabbítottak meg.
A Cassini 2004. június 30-án érkezett meg, fedélzetén az Európai Űrügynökség (ESA) Huygens szondájával. Az elmúlt 10 évben 206 keringést végzett, hét új holdat fedezett fel, több mint 330 ezer felvételt készített, 500 GB-t meghaladó tudományos adatot és 3000-nél is több tudományos publikációt eredményezett.
Linda Spilker, a Cassini projektvezetője a NASA közleményében elmondta, a jó állapotú, hosszú életű szonda jelenléte a Szaturnusznál kivételes lehetőséget teremtett. „Az egy évtizednyi vizsgálódás révén soha korábban nem látott események szemtanúi lehettünk, amelyek alapjaiban változtatják meg ismereteinket a bolygórendszerek kifejlődéséről, és arról, milyen körülmények vezethetnek az életnek megfelelő élőhelyek létrejöttéhez” – magyarázza.
A Titán és a Szaturnusz (Fotó: NASA/JPL-Caltech/SSI) A Titán és a Szaturnusz (Fotó: NASA/JPL-Caltech/SSI)
A Cassini-Huygens misszió szolgálattal eltöltött éveinek ismeretében nem meglepetés, milyen említésre méltó felfedezéseket tett a szonda a Szaturnusznál. Míg Spilker magyarázata szerint nem éppen egyszerű összegezni 10 felfedezéssel eltöltött évet, a NASA mégis közzétett egy listát, melyen a Cassini-Huygens-misszió 10 legfontosabbnak tartott megfigyelése szerepel.
Eme pillanatok egyike 2005-ben érkezett el, amikor a Huygens landolt a Titánon, ezzel az első emberkéz alkotta objektum lett, amely a külső Naprendszer egyik holdján felszínt ért. Közel két és fél órás ereszkedése során feltárta, hogy a Titán figyelemre méltóan hasonlít az élet kialakulása előtti Földhöz. Benzolt és más komplex szénhidrogéneket fedezett fel, valamint az első helyszíni mérést nyújtotta az objektum légköri hőmérsékletéről.
Később a radar-, illetve a látható és infravörös fénytartományú megfigyelések felfedték, hogy a Titán számos, a földihez hasonló geológiai folyamatot produkált, és az egész Naprendszer kémiailag legösszetettebb molekulái némelyikének otthona. A hatalmas holdat borító homályt nagy méretű molekulák alkotják, míg metán, etán és más szerves anyagok találhatóak felszíne közelében.
A Cassini emellett aktív gejzír jellegű kitöréseket észlelt az Enkeladusz holdon. A NASA szerint eme felfedezés olyan meglepő volt, hogy teljesen át kellett alakítaniuk a misszió napirendjét, így alaposabban megvizsgálhatták az objektumot. A felfedezés még nagyobb fontosságot nyert, amikor a Cassini víz alapú jégre utaló bizonyítékot mutatott ki a kitörésekben. Az általunk ismert élet kialakulásához víz szükségeltetik, így az élet utáni tudományos kutatás hirtelen eme apró, fényes holdra is kiterjedt.
Mozaikkép az Enkeladuszról, melyet a Cassini 2005-ben kinyert hamisszínes felvételeiből állítottak össze. (Fotó: NASA/JPL/Űrtudományi Intézet) Mozaikkép az Enkeladuszról, melyet a Cassini 2005-ben kinyert hamisszínes felvételeiből állítottak össze. (Fotó: NASA/JPL/Űrtudományi Intézet)
A Szaturnusz gyűrűi is a Cassini néhány izgalmas felfedezésének forrásai közé tartoznak. Missziójának meghosszabbítása lehetővé tette, hogy megfigyelje a dinamikus gyűrűrendszer változásait, propellerszerű formációkat észleljen, és egy új hold lehetséges születésének is szemtanúja legyen. A gyűrűkben lévő függőleges struktúrákat is elsőként kapta lencsevégre.
2010-ben és 2011-ben szemügyre vette a hatalmas északi vihart, ennek folyamán a bármely planétánál eddig megfigyelt legnagyobb hőmérséklet-növekedést rögzítette, továbbá óriási, hurrikánszerű viharok tombolását követte nyomon a Szaturnusz pólusainál. Ezenkívül megoldotta a Japetusz hold furcsa kétarcúságának 300 éves rejtélyét is.
A tizedik évfordulóra a kutatócsapat is kiválasztotta legkedvesebb felvételeit.
Míg a missziót eredetileg csak négy évre hagyták jóvá, a mérnökök és kutatók reménykedtek benne, hogy jóval túléli majd ezt az időszakot, így szívósra tervezték. A NASA szerint a küldetés figyelemre méltóan problémamentesnek bizonyult, és jövője alapvetően attól függ, mennyi üzemanyag marad tartályaiban.
A küldetés hosszát tekintve sokat köszönhet a navigációért és működtetésért felelős csapat hatékonyságának és hozzáértésének. A szakemberek ugyanis a röppályák optimalizálásával üzemanyagot spórolnak, és az évek során elsajátították a módszert, amivel a legtöbbet hozhatják ki a rendelkezésre álló hardverből.
forrás:híradó.hu