< Böngészés > Főoldal / Kultúra / Blog article: Ilja Jefimovics Repin orosz festő, akinek a Hajóvontatók a Volgán című műve kora orosz társadalmi viszonyainak jelképévé vált, 170 éve született

| Mobile | RSS

Ilja Jefimovics Repin orosz festő, akinek a Hajóvontatók a Volgán című műve kora orosz társadalmi viszonyainak jelképévé vált, 170 éve született

2014. augusztus 3. | hozzászólás | Kultúra

Ilja Jefimovics Repin orosz festő, akinek a Hajóvontatók a Volgán című műve kora orosz társadalmi viszonyainak jelképévé vált, 170 éve született

Ilja Jefimovics Repin orosz festő a Sajtó- és fotóarchívum

Ilja Jefimovics Repin orosz festő, akinek a Hajóvontatók a Volgán című műve kora orosz társadalmi viszonyainak jelképévé vált, 170 éve, 1844. augusztus 5-én született.

A harkovi kormányzóság Csugujev nevű városában látta meg a napvilágot egy szegény katonai telepes család fiaként. Gyermekkora és ifjúsága nélkülözések között telt el, ikonokat és portrékat festett, hogy pénzt keressen. 1863-ban, tizenkilenc évesen Szentpétervárra utazott tanulni. Ekkor tört ki lázadás a fővárosi Művészeti Akadémián. Az intézmény tanácsa ugyanis visszautasította, hogy a záróvizsgázó növendékek vizsgamunkájuk témáit szabadon választhassák meg.
A diákok a már ismert portré- és zsánerképfestő Kramszkoj vezetésével elhagyták az Akadémiát, összeköltöztek, felolvasásokat tartottak egymásnak, műveikről közösen mondtak bírálatot. Összejöveteleiken Repin is jelen volt, és Kramszkoj azonnal felfigyelt tehetségére. Hosszú éveken át tanította, kettejük között életre szóló barátság alakult ki. A csoport az artelisták körének nevezte magát, velük kezdődött az orosz festészetben a kritikai realizmus.
1864-ben beiratkozott a Művészeti Akadémiára, tanulmányait 1871-ben fejezte be, ragyogó eredménnyel. Jairus leányának feltámasztása című bibliai tárgyú képével elnyerte az Akadémia 1871. évi nagy aranyérmét és a vele járó ösztöndíjat. A pénzdíjból 1873-76 között Franciaországban, illetve Olaszországban utazgatott. 1870 tavaszán utazott először a Volgához, vázlatokat és tanulmányokat készített, és 1873-ban befejezte a Hajóvontatók a Volgán című művét. Az uszályvontatók keserű sorsának ábrázolása döbbenetes erővel hatott Oroszország művészeti életében, noha az Akadémia rektora, “a művészet legnagyobb profanizálásának” minősítette. Ettől kezdve neve széles körben ismertté vált.
Itáliából hazatérve szülővárosába, Csugujevbe utazott, ahol a paraszti életet és a népszokásokat tanulmányozta. 1882-ben Pétervárra költözött, ekkor kezdődött művészetének legtermékenyebb korszaka. Belépett a Vándorkiállítási Társaság tagjai (peredvizsnyikek) közé, vezető művész, számos történelmi kép szerzője, ragyogó portréfestő vált belőle. Történeti tárgyú képei közül a legismertebb az 1885-ben készült Rettenetes Iván és fia. A gyilkos uralkodóról készült alkotást Pavel Mihajlovics Tretyakov vásárolta meg, de III. Sándor cár megtiltotta nyilvános bemutatását, így csak jóval később kerülhetett a nagyközönség elé. Alkotásaival rendszeresen részt vett a társaság kiállításain, ott mutatta be egyik leghíresebb alkotását is, a Húsvéti körmenet a Kurszki kormányzóságban címűt (1880-1883). A festmény, ahogy több más alkotása abban a korszakában, az orosz vidéki élet realista, ám jelképes erejű festői megfogalmazása.
A nyolcvanas-kilencvenes években mintegy háromszáz portrét alkotott. Neki köszönhetők többek között Lev Tolsztoj, Mengyelejev, Muszorgszkij, Szurikov, Kramszkoj és Liszt Ferenc közismert arcképei. A portrék közös vonása a szinte meghökkentő életszerűség, a kompozíciós megoldások sokfélesége. Portréművészetének egyik csúcsa az 1881-ben festett Muszorgszkij-arckép, amely a zeneszerző halála előtt néhány nappal készült a kórházban, megörökítve a gyógyíthatatlan betegség, a szenvedés nyomait.
1901-ben a kormány megrendelésére két éven keresztül festette harmincöt négyzetméteres festményét, melynek Az Államtanács ünnepi ülése 1901. május 7-én címet adta. Több mint nyolcvan embert ábrázol, élükön a cárral és a Romanov-uralkodóház tagjaival.
1894 és 1907 között az Akadémia részeként működő művészeti iskola professzora volt, műtermében ifjú tehetségek egész sorát nevelte. Életének utolsó harminc évét Kuokkalában töltötte. Műteremházát Penatesnek nevezte el a rómaiak családi tűzhelyet védelmező isteneiről. A település 1917-1940 között Finnországhoz tartozott, Repin soha nem tért vissza Oroszországba, illetve a Szovjetunióba. 1930. szeptember 29-én halt meg a Penates-tanyán, itt is temették el. 1940-ben emlékmúzeumot nyitottak tiszteletére.

forrás:MTVA hírlevél

Leave a Reply 291 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: