< Böngészés > Főoldal / Életképek/bulvár / Blog article: Magyarország alkonya

| Mobile | RSS

Magyarország alkonya

2014. augusztus 12. | hozzászólás | Életképek/bulvár

Magyarország alkonya

Hegedűs István: Orbán durva, az ellenzék gyenge

Orbán Viktornak a munkaalapú, illiberális állam homályos modelljéről előadott teóriája komolyan megérintette a hazai és a nemzetközi közvéleményt. Volt, aki egyenesen azt mondta: hivatalosan is megszűnt a demokrácia Magyarországon. A Süddeutsche Zeitung szerint esedékes a Fidesz kizárása az Európai Néppártból. A Magyarországi Európa Társaság elnöke azt mondja: nem tudhatjuk, Orbán meddig jut el a következő években szavakban és tettekben. NEJ GYÖRGY interjúja.

– Orbán tusványosi produkciója kijelölése a nyílt diktatúrához vezető útnak? Hazaárulás vagy elmebetegség, vagy pusztán a már ismert „magyar kísérlet” összefoglalása?

– A beszéd komoly jelentőségű, jelzi a világsajtó érdeklődése – a Wall Street Journaltól az Új Szóig. Általános rácsodálkozást, olyan „aha!”-élményt érzékelek. Pedig Orbán korábbi kirohanásai a liberalizmus ellen és gondolatai a Nyugat alkonyáról ismertek voltak, politikai gyakorlata még inkább. Kétségtelen: az előadás durvasága újabb lépés a populizmus, a radikalizmus, a kőkemény jobboldaliság felé.

– Felé? Nem az már?

– A beszédben – minden intellektuális zavarossága, ellentmondásossága ellenére – egyértelműek voltak az autoriter elemek, különösen az ellenséges okfejtés a nem kormányzati szervezetekkel szemben, a külföldi ügynöközés és a liberális minimum elutasítása. A nyugati világban uralkodó demokráciafelfogás képviselői számára mindez félreérthetetlen: Orbán nem tartozik közéjük, mert szalonképtelen nézeteket képvisel.
Riskó Gáspár felvétele

– Mi lehetett, lehet a célja? Nem éppen a Nyugat, az EU tűrőképességének a próbálgatása? Már tavaly is a nemzetállami Európát vizionálta a szövetségi helyett.

– Nem tudhatjuk, meddig jut el a következő években szavakban és tettekben. Kérdés, miként reagál majd Orbán a hagyományos demokráciák nyomására, ami azért nagyon komoly lehet.

– Esetleg azért vett élesebb kanyart, mert erős kisebbségben maradt az európai parlamenti választáson?

– Az euroszkeptikus és populista erők előretörése ellenére a demokratikus pártok győztek, egy mainstream politikus lett az Európai Bizottság elnöke, az Európai Parlamentben koalíció jött létre a szociáldemokratáktól a liberálisokon át az Európai Néppártig, amelynek a Fidesz is tagja. Nem változott szinte semmi: erősödő szupranacionális irány, mélyülő integrációs folyamat várható a következő években. E fősodorhoz képest fogalmazza meg Orbán a maga nézeteit, voksolt Jean-Claude Juncker ellen, a Fidesz pedig kiszavazott a Néppártból. Ugyanakkor azt nem mondta, hogy kilép, és az Európai Uniónak vége. Továbbra is a „Nemzetek Európája” a retorikája a Néppárt jobbszélén. Egyelőre. Közben azért kiéli harci kedvét, támad és kettős beszédet folytat. Az is lehet, hogy később átül a konzervatív frakcióba vagy egy még euroszkeptikusabb csoportosuláshoz csatlakozik.

– A liberalizmus ostorozása, a bevándorlás bírálata nem új nála. Paradoxon, hogy éppen Romániában félti az etnikai nemzetállamot. Vadonatúj viszont a nem kormányzati szervezetek elleni attak. Mindig övé a definíciós monopólium, megmondja, mi és ki nemzeti, ki nemzetellenes. Meddig mehet el? Mit válthat ki ez az unió vezetőiből?

– Megerősíti azt a benyomást: Orbán kilóg a hagyományos európai elitből, hiába tagja a Fidesz a Néppártnak, amely a liberális demokrácia talaján politizál. A régi Nyugatról nézve e beszéd után többé már semmit sem kell magyarázni: elég egy-két idézet önmagában. Mint amikor a New York Times közölt egy képet Orbán felcsúti házáról, mellette a vadonatúj stadionnal. Másrészt David Cameron ellenezte Juncker jelölését és ellene szavazott az Európai Tanácsban, ami óriási visszhangot váltott ki: mindenkit az izgat azóta is, mi lesz az Egyesült Királyság sorsa az Európai Unióban vagy azon kívül. De Orbán Viktorról – aki egyedüliként tartott ki a brit miniszterelnök mellett – nem esett szó: ő és Magyarország szinte teljesen leíródott. Most viszont kérdés, újra kiéleződik-e a „magyar ügy”.

– Értem, ezt már nehéz fokozni.

– Vagyis fellángolhat a vita róla és nézeteiről, ha egyszer ennyire nyíltan beszélt valamiféle illiberális államalakulatról. És megint felvetődik, mit tehet az Európai Bizottság, mihez van joguk az uniós intézményeknek. Vannak azért nála veszélyesebb politikusok és politikai erők is Európában, bár igaz: nincsenek kormányon.

– Az EU hozzászokott már a kettős beszédhez, a kétértelműségek kimagyarázásához, amiben lehetett, meghátrálásra kényszerítette a magyar kormányt. De Orbán permanens forradalmát nem dönthetik meg, Berlusconival sem sokat tehettek. Rájátszhat erre?

– Sok minden történt Berlusconi első kormánya óta, megerősödött az európai politikai unió, európaizálódott a közélet és számos szakpolitika. Persze a probléma lényege Olaszországban is sokáig a demokratikus belső alternatíva hiánya, az ellenzék gyengesége volt. Mert nem arról van szó, hogy Orbán Európában népszerűtlen, itthon ugyanakkor hihetetlen a támogatottsága – áprilisban valójában rengeteg szavazót veszített –, hanem arról: a demokratikus ellenzék nem tudja mozgósítani sem a saját híveit, sem a középen álló, hol ide, hol oda szavazó polgárokat.

– Nem csak a baloldal szervezeti megújítására van szükség. Egy új társadalmi szerződésre is. Ezt én is mondhatnám, de Tóbiás József, az MSZP legújabb elnöke mondta. Egyetért vele?

Nem arról van szó, hogy Orbán Európában népszerűtlen, itthon ugyanakkor hihetetlen a támogatottsága – áprilisban valójában rengeteg szavazót veszített –, hanem arról: a demokratikus ellenzék nem tudja mozgósítani sem a saját híveit, sem a középen álló, hol ide, hol oda szavazó polgárokat.

– A szocialista pártot még a rossz európai parlamenti szereplése ellenére is hiba lenne leírni. Én inkább annak lennék híve, ha egy erős középpárt is megjelenne. Stratégiailag – és tényleges identitását nézve – értelmetlen, ha mindenki baloldaliként definiálja magát, mert akkor egyik párt sem szólítja meg a középen álló szavazókat, akiknek nem megy az azonosulás a baloldalisággal. Ha meg ez a fogalom összekapcsolódik a szocialistákkal, akkor különösen nem.

– Ki lógjon ki a sorból? A Demokratikus Koalíció? Az Együtt–PM?

– Nyilván főként az Együtt–PM, amelynek nemzetközi pártirányultsága még nem eldöntött, miközben a DK-é igen, s két képviselője az Európai Parlament szocialista frakciójába ült be. De lehet ez a középpárt egy később megalakuló politikai erő is. Négy év hosszú idő, sok minden történhet még.

– Lát nyomokban politikai elemeket zizegni a mikroszkópja alatt?

– Nézze, igény van rá, élnek Magyarországon középen álló szavazópolgárok: liberálisok, demokraták, szekértábor-ellenesek. Olyan pragmatikus szavazók, akik a kormányzati teljesítmény alapján választanak, vagyis ideológiailag kevésbé elkötelezettek, de hiteltelen nekik az MSZP, és oda nem vándorolnának át vagy vissza. Az Együtt pedig egyszerre hangsúlyozza a progresszív és szabadelvű jelzőt, politikai nyilatkozatában szerepel is: „Középen találkozunk.” A PM is képviseli a politikai liberalizmust, tehát velük szintén összeegyeztethető világnézetről van szó. Ez elméleti konstrukció, de valóságos elemekkel. Azt viszont láttuk: a három párt összefogása katasztrofális eredményre vezetett a nemzeti parlamenti választáson. Vagyis ha az Együtt saját identitását építve egyértelmű középpárti stratégiát választana, többre juthat, mint ha a másik két társasággal harcolna a legbaloldalibb párt büszke címéért.

– És önálló jelöltekkel indulna az önkormányzati választásokon?

– Ahol csak lehet, igen.

– Ha viszont az Együtt önállóan politizál, az LMP sorsára juthat: mire felépíti magát, pártoló tagsága nyugdíjba készül.

– Nem feltétlenül. Nem arra gondolok, hogy középről azonnal kétharmad szerezhető. De a két baloldali párt hitelességi problémákkal küzd, szellemi kapacitásaik is kimerültek. Inkább azt kell néznünk, hogy az Együtt vagy egy jövőbeli formáció önálló politizálásához van-e bátorság, tehetség, csapat, vezető. Az egyre jobbra csúszó LMP-hez képest a politikai skála közepén helyet foglaló erő felépítése szerintem nemes feladat. Ráadásul az önálló bal és egy önálló közép eltérő nézetekkel, de koalícióképesen nagyobb eséllyel vehetné fel a versenyt a tekintélyelvű jobboldallal, mint egy erőltetett baloldali tömörülés.

szerző:Nej György
forrás:168 óra.hu

Leave a Reply 413 megnézve, 1 alkalommal mai nap |