Kisteleki életképek… avagy a választási indulatok
Kisteleki életképek… avagy a választási indulatok
Lassan négy napja járom Kistelek városát, nem mintha, máskor nem tenném. Volt idő, mikor nap, mint nap- több éven át- együtt lélegeztem- átéltem a szeretett városom minden baját, mert ott volt a szerkesztőségem – www.fecsego.eu nemzetközi hírportál/fecsegő magazin – a Kossuth utcában.
A bevásárlásainkat rendszeresen a városban teszem a nejemmel közösen! Van, amikor hallom a bánatos nyöszörgését, együtt vagyunk boldogok, s a virágoknak is előre köszönök,,,tudom, elvárják tőlem és mindenkitől a szeretetet. Láttam sírni, nevetni, sajnálkozni..stb. A szerkesztőségünk ablakából, éreztem a könnyei nehézségeit… az eső zuhogott! Ám Kistelek megrázta magát s mosollyal – élettel lett tele a levegő. Arra gondoltam ma reggel, meglátogatom városomat s beszélgetést kezdeményezek a polgárokkal, háziasszonyokkal, közmunkásokkal…stb.
A korai életképek lelassultak. A busz állomáson lézengtek az emberek. Az utcán a közmunkások jó hangulatától lett vidám a korai hajnali levegő.
Laczkó atyával a megbeszéltek szerint jártam el.
Ja, majd el felejtettem, – a bemutatkozó interperszonális kommunikációt 2014. augusztus 23 – án 19 órakor Laczkó atya parókiáján tartjuk meg.
Az erről szóló képes meghívót aláírva, személyesen vittem el Kistelek polgárainak. Nekünk, mindenki számít, mi nem teszünk különbséget vállalkozó s vállalkozó között. Nem a pompa, a villogás, a kivagyiság, hanem a szeretet, a segítőkészség s a másik ember iránti tisztelet a mérvadó. Ha akaratlanul valakit vagy családokat kihagytam volna… azt most megkövetem, s szeretettel várom a parókián a fent jelzett időben!!!
Mindenki részvételére számítunk az atyával közösen. A polgármesteri indulásom független jelöltként történik!
Az aláírások gyűjtését – remélhetőleg- 2014. augusztus 24 –én 10 órakor a templom előtt kezdem el. – s továbbiakban a Kék Láng, valamint a Czékus áruház s a SPÁR előtti parkolóban várjuk a szavazóinkat, a barátainkat, ismerőseinket, nyugdíjasokat, a középiskolásokat, a vállalkozókat…
A korai levegő meghozta a sikert.
A szembe jövő idős nőt megállítottam s beszélgetést kezdeményeztem… – Jó napot kívánok, kezét csókolom.
– Jó napot kívánok… miben segíthetek, majd az arcomat fürkészte. Én már láttam magát, s huncutul mosolygott. Nem válaszoltam. Kivártam. Megvan! A Kistelekiek magáról beszélnek… a fotó alapján ismertem fel. Bíznak magában… ha az emlékezetem nem csal ,független polgármester jelölt.
– Igen! Az vagyok.
– Többen is kérdezték; – magának volt-e a Kossuth utcában szerkesztősége?
– Igen! Több éven át!
– Én, a családom, a barátaim, az unokám s annak barátai is magára szavazunk… mi nem félünk! Mi bátran kijelentjük, hangoztatjuk a véleményünket. Remélem a Jó Isten is megsegíti magát..
– Nagyon köszönöm!
A következő beszélgetőtársam az orvosi rendelő előtt állt.
– Jó napot kívánok.
– Jó napot. –nézett rám kíváncsian. Segíthetek valamiben?
– A választásokról akarom kérdezni… megengedi?
– Természetesen. – majd rám tekintett, hosszasan elgondolkodott, megint rám nézett, s később megszólalt… nem maga az, aki indul polgármesternek? Ön már dedikált Kisteleken?
– Igen!
– Gratulálunk. Sok sikert s remélem maga lesz a polgármester… a városnak már fel kell lélegeznie. Kisteleken mindenki tudja, hogy maga nem fél Nagy Sanyitól.
– Miért? – kellene félnem?
– Hát… vakarta meg a fejét… a vállalkozók tartanak tőle… a városunk változást akar, s egyben Nagy Sándor leváltását! Azt már hallottuk, hogy független jelöltként indul! Azt is tudom magáról, hogy a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola hallgatója… tágítják a fejét mi? – s nevetni kezdett…
Kedves Kistelekiek! Az életképeket folyamatosan közöljük veletek 2014.augusztus 15 -lio-