< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Száműzött, kibekkelő, feltörekvő – kiből lesz fideszes polgármester?

| Mobile | RSS

Száműzött, kibekkelő, feltörekvő – kiből lesz fideszes polgármester?

2014. augusztus 23. | hozzászólás | Közélet

Száműzött, kibekkelő, feltörekvő – kiből lesz fideszes polgármester?

Ciklusokon átívelő hatalomra rendezkedik be a Fidesz az önkormányzatokban is. Ennek érdekében néhol még az illiberalizmust is zárójelbe teszik, máshol marad a vaskéz, a rosszabbul teljesítő Szegeden a pártoszlatás sem kizárt.

Alámerülésre és kibekkelésre szolgáló menedék, hitbizomány, királyképző istálló, büntetőszázad avagy kísérleti laboratórium: ezek a fő funkciói a települési önkormányzatoknak a „nemzeti együttműködés rendszerében”. A 23 megyei jogú városból, illetve az ugyanennyi budapesti kerületből a HVG kalkulációi szerint a Fidesz–KDNP jelöltjei 31-ben minden valószínűség szerint megőrizhetik hatalmukat, további 10-ben kétesélyes a meccs, a baloldal a bombabiztosra vett Szegeddel és Angyalfölddel együtt is csak öt település vezetésének elnyerésében bízhat megalapozottan (az említettek mellett Salgótarjánban, illetve Budapest XIV. és XIX. kerületében). A Fidesz–KDNP azt is megengedheti magának, hogy a parlamentet választó celeb polgármesterei helyére azok színtelen-szagtalan helyetteseit pályáztassa – méghozzá eséllyel.

A kormányzó pártduó helyben is hosszú, ciklusokon átnyúló távra rendezkedik be, e cél elérésében nem garasoskodik a központi forrásokkal, sőt a HVG körképének tanúsága szerint a módszerekben sem ragaszkodik az Orbán Viktor kormányfő-pártelnök-főideológus által meghirdetett illiberalizmushoz, ahol nem azzal arathatóak le a babérok. A fideszes sztárpolgármesterek nagyvárosaiban/kerületeiben nem egy esetben még ellenzék-szimpatizáns helybeliek szerint is „jó” az élet. Korrupciós botrányok akadnak ugyan – a parlamenti választások előtt médiaössztűz zúdult például a Rogán Antal által vezetett budapesti V. kerületre –, de a mikszáthian arcpirító mutyik, köztörvényes esetek (vak komondoros nőverés) inkább csak kisebb települések vezetőire jellemzők.

Ráadásul a helyi hatalom ideológiai üzenete össze sem vethető a központi kormányzat erőfetisizmusával, dohos és rossz ízlésű szenteskedéseivel, a győzelemre esélyes jelöltek egyikéről sem állítható például, hogy a magyarság isteni küldetéséről papoló Balog Zoltán miniszter vagy a szervilizmust küldetéstudattal elegyítő Kerényi Imre miniszteri megbízott klónja lenne. Sőt az országos nagypolitikában már-már radikális jobboldalinak tetsző szereplőkről is kiderülhet, hogy voltaképpen emberarcú városvezetők: a MIÉP-ből igazolt pártkommunikátor, parlamenti nemzetbiztonsági és rendészeti bizottsági tag, utóbbiban 2014-ig elnök Kocsis Máté például a Király utca környékével konkuráló pörgős, multikulti fesztiválnegyeddé tette a Belső-Józsefvárost.

Az ő esetében kifejezetten menedéknek tűnik a helyi politizálás: sokan választották ezt párttársai közül, akik valamiért kiszorultak a legfelső (jelenleg a kancelláriaminiszter Lázár János körül csoportosuló) hatalmi elitből, de képességeik és ambícióik meghaladják azt, amire a parlamenti gombnyomogató droid szerepéhez van szükség. Így került 2006-ban a XII. kerület élére Pokorni Zoltán volt frakcióvezető is, akit bennfentesek nem sokkal korábban még egy Orbán elleni lehetséges királypuccs központi figurájaként emlegettek, s aki 2010-ben megőrizte és most októberben szinte bizonyosan megújítja kerületi pozícióját. A 2001–2002-ben még a Fideszt is vezető exminiszter Pokorninak nyilvánvaló száműzetés az elegáns és a hagyományosan konzervatív lakosság okán kényelmes hegyvidéki állás.
Választási fogyókúra

A csavarhúzó lehetne a jelképe a fideszes önkormányzati rendszerváltásnak. A településeken ezerszám cserélték a táblákat az elmúlt években, a helyhatóságoktól az államhoz – kormány- és járási hivatalokhoz és azok kirendeltségeihez – áthelyezett jogköröket követve változtak a feliratok a középületeken. Hasonló sors jutott a hivatalnokok egy részének is: az átcímkézett irodában állami állást kaptak az addigi önkormányzati helyett. Az átszervezés az építésügytől az oktatásig az élet minden területét érintette, s azzal, hogy számos döntés joga a települési önkormányzatról vagy jegyzőről valamilyen állami hivatalra szállt, kiterjesztették a kormányzati apparátus hatásköreit, csökkentve a választott testületek súlyát.

A megyei közgyűléseknél érzékelhető mindez leginkább. Ezeket ma nagy múlt, de kis súly jellemzi, így esetükben a vokseredmény inkább csak jelképes. Ráadásul e testületek csak a kisvárosok és a falvak népét képviselik, a 23 megyei jogú város képviselői ugyanis a saját közgyűlésükben ülnek. Néhány helyen ez nemcsak a székhely települést jelenti, így például Csongrádban – ahol Szeged mellett Hódmezővásárhely is kiemelt – csak a lakosság fele küld képviselőket a megyegyűlésbe. Lélekszám alapján Pest megye közgyűlésének súlya a legnagyobb, hisz e térség népessége 1,2 millió fő, és csak a bő hatvanezres Érd megyei jogú város (az is csak 2006-tól). A jelentéktelenedést egyébként olyan jelképes változtatások is jelzik, mint az, hogy az igazságszolgáltatásban a megyék nevét viselő bíróságok elnevezését a székhely városi törvényszékekre cserélték át 2012 elején, vagyis például a Nógrád Megyei Bíróságból Balassagyarmati Törvényszék lett.

Az önkormányzatok és hivatalaik hatásköri légiesítése azzal jár, hogy a választási eredmények inkább a pártpolitikai csatákban fontosak, a hétköznapi életben egyre kevésbé. Ennek megfelelően a pártok érdeklődése a nagyvárosok – és különösen Budapest – felé fordul az október 12-ei, a korábbi négy helyett öt évre szóló helyhatósági választásra készülve. A falvakban már korábban is jelentős volt a független vagy civil szervezeti jelöltek aránya, ez most egyre nő majd a kisvárosokban is – részint persze azért, mert sok korábbi pártjelölt „semlegesként” próbál mandátumhoz jutni. Ez bonyolítja majd az eredmények összevetését, ahogy az is, hogy a különböző településeken eltérő a szavazólapok száma. A budapesti kerületekben három cédulát kap a választó (kerületi önkormányzati, kerületi polgármesteri és főpolgármesteri), s ez a helyzet a nem megyei jogú városokban és a falvakban is (települési önkormányzati, polgármesteri, megyei önkormányzati). A megyei jogú városokban viszont csak két szavazólap lesz (önkormányzati és polgármesteri).

Azt, hogy a kormányzati központosítás miatt az önkormányzati választás a „futottak még” kategóriába esik, az is jelzi, hogy ilyenkor a kampányra nem kapnak közpénzt a jelöltek, képviseljenek bármilyen szervezetet, vagy legyenek függetlenek. A két tavaszi voksolás a nagy pártok kasszáját is kimerítette, így inkább a billegő településekre koncentrálnak, vagy olyanokra, ahol „nagy nevet” indítanak. Mindebből az is sejthető, hogy néhány emblematikus csatától eltekintve (mint a főpolgármesteri) nem lesz különösebben heves az augusztus 23-án induló korteskedés.

Juhász Gábor

Tizenötmilliárd forintos állami támogatásból készül a Borkai Zsolt egykori olimpikon, MOB-elnök vezette Győr a 2017-es Európai Ifjúsági Olimpiai Játékokra. A négyezer sportolót felvonultató rendezvényhez kapcsolódó beruházások már megkezdődtek, s a szokásos sportcentrum-aréna-uszoda Bermuda-háromszögön túl később kollégiumként hasznosítani tervezett szállások is épülnek, és két köztér is megújul a dunántúli megyeszékhelyen, ahol új ipari parkot is terveznek, az elsőre ugyanis kitehetik a „megtelt” táblát. Mindezek alighanem akkor is jó esélyeket adnának Borkainak az újrázásra, ha a helyi balos ellenzék pártjai nem indítanának egymás ellen jelölteket – de ezt teszik. Borkai egyébként a jelek szerint megengedheti magának, hogy szembemenjen akár Orbánnal és bizalmasaival is. Így tett például, amikor nemet mondott a Kövér László házelnök által favorizált Eperjes Károly színházigazgatói kinevezésére, a kormányfő által preferált Gönyűre rálicitálva Győrbe csábította az Audi beszállítói parkját, ráadásul a helyi közélet ismerői hűvösnek mondják viszonyát a szintén győri Szijjártó Péter külügyi államtitkárral.

Alighanem csak az engedheti meg magának a Fideszben a különutasságot, aki stabilan hozza az eredményt, és nincs országos ambíciója – ez nemcsak Borkairól mondható el, de illik Páva Zsoltra, Pécs első emberére is. Igaz, csak némi fenntartással: a kilencvenes évek elején a Fidesz szakadásához vezető belháborúban még az utóbb az SZDSZ-be távozott Fodor Gábor pártját fogó pécsi politikus inkább kompromisszumkészsége, úriemberi attitűdjei révén rítt ki a pártkatonák közül, s nem belső rebelliók révén lett országosan ismert. Ellenkezőleg: miután 2009-ben, még a Bajnai-kormány idején, időközi választáson elnyerte a valaha bevehetetlen baloldali fészekként emlegetett baranyai megyeszékhely vezetését, pártja hatalomtechnikai laboratóriumnak használta a várost. Az emlékezetes vízműcsata, a GDF Suez jogi és izomerővel egyaránt folytatott kiszorítása a szolgáltatócégből voltaképpen az úgynevezett nemzeti együttműködés volt kicsiben – aki nyomon követte ezt a hadjáratot, előre tudhatta, mire számíthat 2010-ben a kétharmados kormánytól, legyen bár dohányboltos vagy tankönyvkiadó. Hasonló „gazdasági szabadságharcos” próbálkozása 2011-ben az akkor még Hódmezővásárhelyet irányító Lázárnak is volt, amikor gyakorlatilag beintett a városi kötvényeket kibocsátó Erste Banknak, az árfolyamveszteség megosztását követelve – végül mindkét városban egyezségre jutottak a felek.

Városvezetőként Páva, ha nem is maga vezényelte le, de a nevére vette a vízműeinstandot, ez azonban nem lehetett elegendő a teljes pártbizalomhoz. Helyi városházi bennfentesek legalábbis Várhegyi Attila volt fideszes pártigazgató (s egykori szolnoki polgármester) helyi szerepét – pr-cége egészen idén júniusig tartó megbízásait – központi gyámságként értelmezték. Páva ugyanakkor – amennyiben ismét megválasztják, amire az ellenzék megosztottsága miatt jó esélye van – az utolsó ősfideszes (1989 óta párttag) önkormányzati vezetők egyike.

Nagyot bukott a Fidesz 2002-ben, a Gyurcsány Ferenc exkormányfő őszödi beszédének kiszivárogtatását követő polgárháborús állapotok közepette zajló 2006-os önkormányzati választásokon pedig nagyot nyert; a kettő között forrásaink szerint véres leszámolásnak tetsző átalakulások zajlottak a pártban. Ekkor jelentek meg a Fideszben az úgynevezett kelet-pesti fiúk, mintegy a székesfehérvári, illetve Bibó-szakkollégista alapító atyák csapatának kiegészítéseként, a szolnoki kötődésű gazdasági hátország ellenpontjaként (a város nemcsak Várhegyi, valamint Orbán felesége, Lévai Anikó szülőföldje, hanem Nyerges Zsolt Közgép-elnöké is). Közéjük sorolható Kocsis, de prominens személyiség az átalakulást irányító pártigazgató, Kubatov Gábor is. A bevetett eszközök változatosak voltak, az alapszervezet-feloszlatástól a választói mozgósításra kifejlesztett „listázásig” – utóbbi gyakorlati működését éppen a 2009-es pécsi időközi választás igazolta, ennek is eredménye a jelenlegi, atomóra-pontossággal működő, hatékony rezsim. Ebben a pártba 2002-ben belépett valahai soroksári autószerelő-kárszakértő, korábban a Fradi-ultrák körében felbukkant szurkoló, a 2006-os „mozgósításért felelős kampányfőnök”, jelenleg FTC-elnök Kubatovnak segítségére volt a lelátó népe. Az ultra- és a pártügyek 2010 után is összemosódtak: a Fidesz-székháznál tüntető diákok között a Fradi Security emberei tettek rendet – mint akkor elhitetni igyekeztek, magánszorgalomból.

Olykor országos pártemberek vettek részt a kerületek újjászervezésében. Így történt például a pesti Belvárosban, ahová Rogán Antal ejtőernyőzött „rendet vágni”. Az aprócska dunántúli Szakonyfaluból származó, a fővárostól (a Fidesz-vezetés többségéhez hasonlóan) stresszes fiatal politikus előbb kerületi pártelnök, frakcióvezető, majd 2006-tól polgármester lett. Rogán karrierváltása ugyanakkor – ellentétben Pokorniéval – nem értékelhető száműzetésként. A 2002-es választási vereség után például maga mondott nemet Orbán ajánlatára: a kabinetfőnöki pozíciót utasította vissza. Akkor magánéleti gondjaira (első házassága válságára) hivatkozott az Origo korábbi portrécikke szerint, azonban alighanem kapóra jött számára a lehetőség, hogy megszabaduljon az addigi szigorú kispapos, kekeckedő „Arrogán” szerepétől, s gyereksimogató bulvárhősként építse újra az imázsát.

Ráadásul az V. kerületen túli fontosságú fővárosi tényezővé emelkedett az évek során, politikai ellensúllyá a független-jobbos főpolgármester Tarlós István ellenében. Most azonban – nyilván a Fideszben érezhető generációváltós hangulattot is érzékelve – a nagypolitikába visszatérést választotta, bár nem biztos, hogy megfelelő ütemérzékkel, egyelőre legalábbis a másod-harmadhegedűsség néz ki neki Lázár árnyékában. Ez aligha független a Pasa parkbeli lakásügyét felgöngyölítő cikksorozattól, s utóbbiakkal az is összefügghet, hogy az ősszel, a korábbi tervekkel ellentétben, nem a polgármester bizalmasa és lakóparkos szomszédja, Puskás András indul a posztért – bár formálisan úgy fest, hogy a pártvezetés kimenekítette őt a kerületből, ma már az állami Eximbank egyik vezérigazgató-helyettese.

A nagyvárosokból kevés botrányos esetet lehetett hallani. Az egyik kivétel Szombathely volt, ahol Lazáry Viktor alpolgármester drogügye véget is vetett az érintett további karrierálmainak – hiába Hende Csaba honvédelmi miniszternek, a térség országgyűlési képviselőjének támogatása, és hiába, hogy a regnáló polgármesterrel, az így most újrázó Puskás Tivadarral a pártja sem maradéktalanul elégedett. „A mentőorvos Puskás az egész várost megtanította újraéleszteni, egyéb eredményre nem emlékszünk” – sarkosítottak helyi fideszes körökben is, ahol tartanak attól, hogy Puskás elődje, a balos színekben induló Ipkovich György okozhat kellemetlen meglepetést az urnazárás után.

Akadnak nagyvárosok, amelyek csak ellenzéki alternatíva híján számítanak Fidesz-örökhaszonbérletnek. Ilyennek tűnik Debrecen is, ahol Kósa Lajost alpolgármestere, Papp László válthatja, ha nyer – erre akár már hűtheti is a pezsgőt, egyelőre ugyanis kihívója sincsen a baloldal részéről. Holott a kálvinista Róma – ellentétben Bács-Kiskun megye nagy részével, a Nyugat-Dunántúllal vagy a budai Hegyvidékkel – nem eredendően konzervatív. 1994–1998-ban MSZP-s polgármester (Hevessy József) és SZDSZ-es többség uralta – nagyrészt egymással civakodva –, a Fidesznek még frakciója sem volt, egyetlen képviselője a ciklusban az SZDSZ-ből frissen kiugrott Halász János jelenlegi kulturális államtitkár volt. Megerősödni 1998-ban az MDF-ből kilépő csoporttal tudtak – e csapat tagja volt Papp is. Úgy tudni, Kósa nem őt, hanem a megye valódi „erős emberét”, Rácz Róbertet szerette volna utódául, ám ő inkább a parlamenti képviselőséget választotta. Helyi forrásaink szerint Papp önállóan politizál majd, így – ellentétben például a Hódmezővásárhelyen Lázárt váltó Almási Istvánnal – képes lesz kilépni elődje árnyékából.

Támadás a jobbszélről
Érdemben nem veszélyezteti a megyei jogú városok narancsuralmát a konkurens jobboldali párt, a Jobbik, ellenkezőleg: a tavaszi választások tapasztalatai alapján inkább a budapesti lakótelepi körzetekben orozhatnak el szavazatokat a radikálisok – a baloldaltól. Balos vagy billegő településeken ugyanakkor a Fidesznek is okozhat fejtörést a szélsőjobb. A Jobbik szegedi elnöke és polgármesterjelöltje, Tóth Péter – akit a „vármegyés” szárnyhoz tartozónak mondanak a csongrádi megyeszékhelyen – például már be is jelentette, hogy ő bizony nem fúj visszavonulót senki javára, ellentétben azzal, amit elődje, Keresztúri Farkas Csaba tett a 2010-es önkormányzati választásokon a Botka Lászlóval (MSZP) szemben végül alulmaradt B. Nagy László (Fidesz–KDNP) javára. Háromesélyesnek egyetlen nagyváros mondható: Miskolc, ahol továbbra is fej fej mellett halad a baloldal, a jobboldal és a szélsőjobb. Igaz, mindannyian (a regnáló fideszes Kriza Ákos, a balos színekben próbálkozó exrendőr, Pásztor Albert, illetve a jobbikos Jakab Péter) ugyanazt a szélsőjobb témát feszegetik: alig burkoltan cigányoznak, rendet ígérve kitelepítenének, még a hangsúlyokban is alig van különbség. Lapzártánkkor egyébként még tartott a jobbikos polgármesterjelölt-jelöltek meghallgatása a párt országos jelöltállítási bizottságában, a végső szó az elnökségé lesz.

Sikertelenség esetén folytatódnak a leszámolások, a HVG legalábbis úgy értesült, a választások után a központ jó eséllyel feloszlatja a szegedi pártszervezetet. Ezért-e, vagy inkább attól tartva, hogy a favoritnak tartott Botka László (MSZP) ellen felelőtlenség lenne pártembert amortizálni, az országos elnökség egy tollvonással áthúzta a polgármesterségre a helyi tagság által javasolt városi elnök, Gyimesi László nevét, s a jobbára ismeretlen Kothencz Jánost jelölte. A szeged–csanádi püspökséghez tartozó Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatójaként dolgozó Kothenczet az Orbán család bizalmasa, Kiss-Rigó László megyés püspök embereként tartják számon. „A helyi Fidesz pont úgy fest, mint az országos baloldal: egymással arcoskodó kis csoportok szedett-vedett gyülekezete” – mondják a csongrádi megyeszékhelyen. Ha így van, hasonló gondjaik lehetnek, mint a vergődő baloldalnak, amelynek egyik vidéki prominense most azon szomorkodott a HVG-nek nyilatkozva, hogy hiába a kampány, az MSZP egyszer sem trombitálta össze a megyei elnököket egyeztetésre, ráadásul a budapesti jelölésibotrány-sorozat idején Tóbiás József pártvezető meg sem szakította a nyaralását.

forrás:

Leave a Reply 233 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: