< Böngészés > Főoldal / Magyar Helsinki Bizottság / Blog article: A budapestiek jelentős része liberális

| Mobile | RSS

A budapestiek jelentős része liberális

A budapestiek jelentős része liberális

A mai városvezetés egyik legnagyobb hibája beszűkült látótere: csak a hétköznapi városüzemeltetésre koncentrálnak FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

A fővárosi önkormányzati választás nemcsak a főpolgármesteri tisztségről szól majd, a választópolgárok véleményt nyilváníthatnak arról is, hogy az Orbán Viktor által vizionált illiberális államban akarnak-e élni – állítja Bodnár Zoltán. A Magyar Liberális Párt főpolgármester-jelöltje szerint a liberális értékrend nem egy belvárosi értelmiségi huncutság, ahogy ezt Orbán megpróbálja beállítani, hanem az európai kultúra egyik alapvető építőköve. Úgy véli, az MLP esélyeit éppen az növeli, ami hátránya is: a párt alig egyéves.

– Az esélytelenek nyugalmával néz a főpolgármester-jelöltek további küzdelme elé?

– Látszólag talán igen, de valójában nem. Hiszem, hogy a budapesti polgárok jelentős része liberális érzelmű, szabadságszerető ember.

– Csak ennek nem adták egyértelmű jelét a tavaszi választások során…

– Nem is nagyon adhatták jelét, mert az elmúlt négy évben nem volt liberális párt Magyarországon. A Magyar Liberális Párt (MLP) egy fiatal, új párt, alig egy éve alakult és jelent meg a politika színpadán. Az országgyűlési választások során nem nagyon volt más választásunk, mint az ellenzéki összefogáshoz csatlakozni. Az őszi önkormányzati választások egészen más lehetőséget kínálnak.

– Az országgyűlési választásokon végül is az összefogás sikert hozott önöknek, hiszen parlamenti párt lett az MLP. Mit várnak az önkormányzati választásoktól?

– Fontos a fővárosi jó szereplés, de vidéken is több helyen jelen vagyunk. A legizgalmasabb ebből a szempontból Miskolc lesz, ahol Rózsa Edit a polgármester-jelöltünk. A fővárosban 16 kerületben indítunk önálló polgármester-jelöltet és 169 képviselőjelöltünk van. Ez reményt ad arra, hogy jó eredményt érjen el az MLP. És persze abban is bízunk, hogy a főpolgármesteri tisztségért folytatott versengésben sem maradunk alul. Körbenézve azt látja az ember, hogy a demokratikus ellenzék oldalán elég nagy zavar van.

– Ez előnyt jelentene a liberálisoknak?

– A korábban a baloldali pártokat támogató választók egy jelentős része egyébként liberális érzelmű, számukra most egy erős és világos alternatíva, ha úgy tetszik, akkor egy komoly alternatíva nyílik meg. Az a folyamat, ahogy az Együtt-PM, az MSZP és a DK végül is talált egy közös főpolgármester-jelöltet, nagyon sokak számára kiábrándító volt. Ők valami mást fognak keresni, valami olyan komoly választási lehetőséget, amelyik elveiben is, gondolataiban is szilárd, világos, egyértelmű és elkötelezett. Amelyiknek nincsenek régi adósságai és régi terhei.

– A közös ellenfél mégiscsak Tarlós István, minden demokratikus ellenzéki oldalról induló főpolgármester-jelölt őt tekinti legyőzendőnek. Másfél hónap múlva választás és még mindig csak a főpolgármester-jelölésektől hangos a sajtó. Programok sehol.

– Itt két különböző kérdésről van szó. Egyfelől hosszú idő van még a kampányból. Másfelől ez a választás, és ez személyes meggyőződésem is, nem egyszerűen a főpolgármesteri tisztségről fog szólni. A miniszterelnök tusnádfürdői beszéde sok szempontból új helyzetet teremtett Magyarországon. Sok újat ugyan nem mondott Orbán, de az egésznek a szövegkörnyezete mégiscsak mérföldkövet jelent az orbáni birodalom építésében. Egészen világosan, minden kertelés nélkül elmondta, hogy Magyarországon milyen diktatórikus, autoriter rendszert kíván felépíteni. Következésképpen az önkormányzati választás alkalmat ad a választópolgároknak, a budapestieknek is, hogy erről nyilatkozzanak. Arról, hogy kívánnak-e egy Orbán által vízionált illiberális államban élni, vagy elutasítják ezt. Megmutathatják saját maguknak, az országnak, meg Európának, hogy a magyar társadalom egyáltalán nem azonos Orbán Viktorral és a Fidesz-klientúrával. A francia Nemzetgyűlés által elfogadott polgári jogok nyilatkozatának éppen most volt a 225. évfordulója. A liberális értékrend tehát nem egy belvárosi értelmiségi huncutság, ahogy ezt Orbán megpróbálja beállítani, hanem az európai kultúra egyik alapvető építőköve. A választás politikai síkja most meghatározó lesz.

– És a programok alapján történő választás?

– A főpolgármesteri tisztség alapvetően arról szól, hogy aki ezt megpályázza, azt a választók képesnek és alkalmasnak látják-e személyisége, képzettsége, előélete alapján arra, hogy egy ekkora méretű organizációt, mint egy kétmilliós európai főváros elirányítson. Talán szerénytelenségnek tűnik, de ha az eddigi életutamra visszanézek, akkor azt gondolom, hogy én magam rendelkezem ezekkel a képességekkel. Jó, ha jogvégzett a jelölt, a jogi gondolkodás ugyanis egy problémamegoldó gondolkodás és mindegy hogy a probléma milyen természetű. Ha az embernek vannak közgazdasági ismeretei és látott már pénzügyeket közelről, valószínűleg az sem haszontalan. Ha volt alkalma nagy szervezeteket irányítani, akkor azt is tudja, hogy egy városházi apparátust hogyan kell vezetni, és ha még a közigazgatáshoz is volt némi köze, akkor ennek speciális logikáját is ismeri és tudja ezeket használni. Az pedig kiváltképp hasznos, ha mindennek a tetejében még a politikáról is vannak gondolatai. Enélkül nehezen tudná megteremteni a harmóniát, sikerre vinni az egyeztetéseket, amelyek a kerületek és a főváros, vagy a főváros és a kormány között elengedhetetlenek. És talán mindennek a tetejében valószínűleg valami elemi erejű dinamizmus nélkül ezt a munkát nem lehet végezni.

– Hogyan lehet mindezt aprópénzre váltani, mert még mindig csak a jelölt alkalmasságáról beszélünk, viszont az emberek dönthetnek szimpátia és dönthetnek valóban az ígéretek alapján is.

– Van egy sor olyan kérdés a városban, ami kötelező gyakorlatként nyilván mindenkinek a kampányában megjelenik. Mindenki el fogja mondani, hogy a 3-as metrót fel kell újítani. Hát persze, hogy fel kell újítani, mert lassan életveszélyes lesz. Tarlósnak pedig szemére lehet vetni, hogy még csak most kezdődik a tervezés, holott már műszaki kivitelezési tervnek kellene lennie, amiben napra meg van határozva, hogy a pálya egyes szakaszait hogyan zárják le, újítják fel. A közbiztonság egy ugyanilyen kérdés. Amivel mi a kampányunkat a múlt héten elkezdtük, az nem egy véletlen választás volt. Nem a Deák vagy a Kossuth térre mentünk, hanem a Blaha Lujza téren tartottuk a kampánynyitó sajtótájékoztatót. Néhány száz méterre a Rókus kórháztól, attól a helytől, ahol az ingyenes ételosztást szokták szervezni. Mindezt azért tettük, hogy bizonyítsuk, a liberalizmus nem az, amiről Orbán beszél. Ott is azt mondtam el, hogy olyan főpolgármester akarok lenni, akit nem azért zavar az ingyenétel előtt kígyózó hosszú sor, mert rontja a városképet, hanem mert emberek éheznek ebben a nagyvárosban. Tarlós és néhány kerületi polgármester kitiltotta a város bizonyos részeiről az ételosztást, ami egy egészen elképesztő antihumánus és hogy úgy mondjam kifejezetten keresztényietlen dolog volt. Ennek nem ez a megoldása. Az őszi választások után a főpolgármesternek mihamarabb le kell ülnie a civilszervezetekkel és az egyházak képviselőivel is. Köztük azokkal, akiktől éppen ez a magát kereszténynek valló kurzus megtagadja az egyházi minősítést, viszont nagyon sokat segítettek az elmúlt évtizedben az elesetteken. Ezekkel a szervezetekkel közösen kell kidolgozni, hogy hogyan lehet a szerencsétlen sorsú embereken segíteni, mert ezt önmagában a közigazgatás, vagy a város nem fogja tudni megoldani.

– Feladathegyek tornyosulnak az infrastruktúra, közlekedés, kultúra terén is…

– Van egy sor kulturális ügy, amiben a Tarlós István erősen kritizálható. Emlékezzünk, hogy mit csinált a Gödörrel, a Sirállyal, a Tűzraktérrel, a Szigettel, hogy mi történik a Bálnával, és hogy ez utóbbi körüli szerencsétlenkedés akár 10 milliárd forintjába is kerülhetett az adófizetőknek. Vagy emlékezzünk arra, hogy a budapesti színházak közül jó néhánynál a vezetői posztokról közönséges politikai alkukban születtek egyezségek. Lásd az Új Színházat, vagy a József Attila Színházat. Ahhoz, hogy Budapesten ennek ellenére virágzó kulturális élet van, a városvezetésnek nincsen semmi köze, mert ez nem miattuk, főképp nem az ő segítségükkel van. Pedig a város nagyon sokat tehetne.

– Mire gondol?

– Elég, ha arra gondolunk, hogy megszűnt az a korábbi gyakorlat, hogy a fővárosi beruházások értékének egy meghatározott részét kifejezetten köztéri munkákra, képzőművészeti alkotásokra kell költeni. Ehhez képest a kerületi kiskirályok szórják szét az ő zsánerszobraikat a rikkancstól Columbóig, miközben a XXI. századi magyar képzőművészet nem erről szól. Nekünk a mai kor lenyomatát kellene az utókorra hagyni, nem a 100 évvel ezelőtti történeteket. Van, ami ebből jószerével nem is kerülne pénzbe. Például, amikor majd a 3-as metró állomásait fel kell újítani, a falat burkoló sima lapok helyett akár szerény többletköltséggel el lehetne helyezni olyan műalkotásokat, amelyekről az idejövő külföldiek is azt gondolják, hogy ez igen, szép, kreatív és modern. A városvezetésnek azonban az ilyen ügyekben valóban olyan szakemberekkel kell konzultálnia, akik tudják, hogy mi történik a világban és ismerik a valódi kulturális értékeket, amiket magyar képzőművészek létrehoznak.

forrás:népszava online.hu

Leave a Reply 207 megnézve, 1 alkalommal mai nap |