< Böngészés > Főoldal / Közélet / Blog article: Tanúvédelmi program náciknak – Hat óra fogság minden zsidóért

| Mobile | RSS

Tanúvédelmi program náciknak – Hat óra fogság minden zsidóért

2014. szeptember 8. | hozzászólás | Közélet

Tanúvédelmi program náciknak – Hat óra fogság minden zsidóért

Mégsem emelnek vádat azok ellen a volt auschwitzi őrök ellen, akiket februárban tartóztattak le Németországban egy nagyszabású, háborús bűnösök felkutatására irányuló kampány eredményeként. A Der Spiegel című német hetilap összeállításának tanúsága szerint a német jogrend mindent elkövetett annak érdekében, hogy a mai napig a tettesek mindössze 0,48 százaléka kapott – az esetek többségében túl enyhe – büntetést. A kommunista „tanúvédelmi programban” az ítélettől való megmenekülés ára sok esetben a kommunista titkosszolgálattal, a Stasival való szoros együttműködés volt. A Hetek cikke.
Tanúvédelmi program náciknak – Hat óra fogság minden zsidóért

Mind a mai napig mindössze 49 volt SS-tagot sikerült bíróság elé állítani, ami a csak az Auschwitzban tevékenykedő 6500 főhöz képest elenyésző kisebbség. Idén februárban ugyan sor került egy nagyobb szabású, 11 szövetségi tartományra kiterjedő kampányra, amelynek során 30 volt SS-tag ellen indult nyomozás, de jó, ha két ember ügye eljut a bírósági stádiumba. Az esetek többségében ugyanis az elkövetők már majdnem százévesek, és a legtöbbjük nem is vett részt tevékenyen a gyilkolásban – vannak köztük könyvelők, gyors- és gépírónők, illetve őrök is.

Az egyik gyanúsított, akiből végül nem lett vádlott, hosszú interjút is adott a Der Spiegelnek. A Jakob W. néven bemutatott személy az egykori Jugoszláviában élő német kolónia tagjaként került Auschwitzba, elmondása szerint az SS kényszerítésére, és habár látta a pusztítást, mégsem érzi bűnösnek magát a történtekben. Ő ugyanis vallomása szerint senkit nem vert vagy ölt meg, mindenkivel udvarias volt, és még ételt is adott a zsidóknak a táborban – viszont nem is segített senkinek.

Ez a fajta gondolkodásmód hatotta át az összes eddig tárgyalt Auschwitz-ügyet a német bíróságokon. A perekben úgy állították be a nácikkal ellenállás nélkül együttműködő német társadalmat, mintha a zsidók mellett ők is áldozatai lettek volna Hitler tevékenységének. A háború után, a nürnbergi perek idején végzett amerikai felmérések azonban kimutatták, hogy a lakosság körében sokkolóan magas arányban voltak azok, akik egyetértettek a hitleri gépezet tetteivel, illetve akik a zsidókkal szembeni politikát eltúlzottnak, de alapvetően helyesnek ítélték meg. Ezt a véleményt a társadalom 40 százaléka osztotta, így nem is csoda, hogy teljes érdektelenség övezte a későbbi pereket.

A háború után a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi is aktívan szerepet vállalt a bűnösök elrejtésében, illetve hasznosításában. Mivel a nácik tudták, hogy a kommunisták részéről semmi irgalomra nem számíthatnak, mindenre hajlandók voltak, hogy elkerüljék a bíróság elé állítást, és nagy megkönnyebbüléssel jelentettek akár ötven éven keresztül is a környezetükről. Volt olyan is, aki karriert csinált, nemritkán akár az igazságszolgáltatás berkein belül is. Olyan volt ez, mintha tanúvédelmi programban vettek volna részt ezek az emberek.

Ezt tapasztalta Fritz Bauer holokauszttúlélő is, aki a híres frankfurti Auschwitz-pert indította el 1963-ban, hogy valamilyen módon igazságot szolgáltasson a lágerekben elpusztult 6 millió zsidónak. Bauer az üggyel kapcsolatos általános hallgatást is meg akarta törni, és fiatal, náci múlttal nem rendelkező nyomozók segítségével alapos munkába kezdett. Ám a 19 országból felvonultatott majd’ 350 tanú, a táborban tevékenykedő nácik részletes listája és a rövid idő alatt fellelt és a bíróság rendelkezésére bocsátott rengeteg információ nem volt elég az áttöréshez.

A bíróságok ugyanis nem voltak hajlandók egy ügyként kezelni a történteket, hanem minden alkalommal az egyes elkövetők tetteinek mértékét vizsgálták. Így történhetett meg az, hogy a legtöbb esetben elkövető helyett egyszerű bűnsegéddé nyilvánították a vádlottakat, és kimondták, hogy ezeknek az embereknek nem volt más választásuk. Ez alapján például azok a teherautó-sofőrök, akik a gázkamrákba szállították a zsidókat, felmentést kaptak állítólagos tudatlanságuk miatt, ha azt vallották: úgy hitték, fertőtlenítőszert szállítanak.

Az idén februárban indított kampányra azt követően kerülhetett sor, hogy a müncheni bíróság 2011-ben elítélte az ukrán származású auschwitzi őrt, Ivan Demjanjukot 28 ezer zsidó meggyilkolásában való bűnrészesség vádjában. Az ítélet jogerőre emelkedésére a volt náci halála miatt nem került sor. Demjanjuk elítélését a müncheni bíróság által elfogadott újabb szemlélet tette lehetővé, mely szerint mindenki beperelhető, aki munkájával biztosította a halálgyárak működését. Ennek ellenére a sobibori haláltábor egykori őrének büntetése enyhe volt, a hat év szabadságvesztés azt jelentette, hogy minden egyes megölt zsidóért hat órát kellett volna börtönben töltenie az egykori SS-tagnak.

Az ítélet mégis olyan volt, mint a startpisztoly – hirtelen ismét téma lett a háborús bűnösök felelősségre vonása Németországban. A Bauer által a hatvanas években összeállított listát újra elővették, kiszűrték azokat, akik 1912 előtt születtek, és nyilvánvalóan már elhaláloztak. Mindössze 30 név maradt a folyamat végén, akik ellen nyomozás indult. Ám 70 évvel a tettek után jó, ha két esetben sor kerülhet a bírósági tárgyalásra.

Hetek / Rimaszombati Andrea
forrás:index.hu

Leave a Reply 161 megnézve, 1 alkalommal mai nap |
Tags: